Az új törvénytervezet - állítják szakértők - két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, amely pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát.
A törvényt az amerikai élelmiszerbiztonsági hivatal (FDA) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására léptetik életbe. A szabályozás ma már nagy vitákat vált ki, és Új-Zélandon számos szervezet harcol ellene aláírásgyűjtéssel és egyéb módokon is. Az új törvény szakértők szerint negatív hatással lenne a növények bio-diverzifikációjára és érzékenyen érintené a kisgazdaságokat, mivel jogilag rendelkezik a vetőmagok gyűjtésével, cserekereskedelmével, barterezésével és ajándékozásával összefüggő kérdésekről, tulajdonképpen "illegálissá téve" e tevékenységeket. Erről az nzfoodsecurity.org weboldalon is lehet olvasni.
A törvénytervezet a növénytermesztéshez fűződő jogot a kormány által nyújtható kiváltsággá alakítja, amelyet a kormány bármikor megvonhat. A szabályozás megtiltaná az „élelmiszerek” felhatalmazás nélküli terjesztését, az élelmiszereket pedig olyan módon definiálja, hogy abba beletartoznak a tápanyagok, a magok, a gyógyhatású készítmények, az alapvető ásványi anyagok és italok és a víz is. A magok feletti rendelkezéssel szakértők szerint az új-zélandi kormány gyakorlatilag “elvenné” az élelmiszertermesztés lehetőségét az emberektől.
A szabályozás a továbbterjesztésre szánt élelmiszerek termelését engedélyhez kötné a kis- és a családi gazdaságok számára is, az engedély megadását pedig az állam megtagadhatná. A rendőrség élelmiszerbiztonsági ügyekben is eljárhatna, bírósági végzés nélkül tarthatna házkutatásokat és bármilyen általa szükségesnek ítélt eszközt – akár fegyvert is - bevethetnw a razziákhoz. A magánszektor tagjai is lehetnénwk élelmiszerbiztonsági tisztek, tehát akár a nagyvállalatok alkalmazottai is razziát tarthatnának a farmokon rendőri erősítéssel. A törvény büntető- és polgárjogi “immunitást” biztosít az élelmiszerbiztonsági tiszteknek, azaz tetteikért nem vonhatók bírósági úton felelősségre.
Az új-zélandi kormány a törvényt a Kereskedelmi Világszervezet által támogatott Codex Alimentariusban előírt kötelezettségeinek teljesítéseként alkotta - állítják szakértők. Tehát az ottani kormánynak így vagy úgy, de kötelessége meghozni e változtatásokat. Szakértők szerint ugyanakkor a törvény megakadályozná, hogy a helyi közösségek önellátók legyenek. Emellett a magbankok és magmegosztó hálózatok megszűnésével járna, amennyiben nem sikerülne beszerezniük a működésükhöz szükséges engedélyt. A különböző magfajták elvesztése megnehezítené a saját termesztést, a bio-élelmiszer termelők pedig elveszíthetik piaci részesedésüket a nagy élelmiszeripari cégekkel szemben, és ez a tápanyagszegény és genetikailag módosított élelmiszerek további térnyerését eredményezné. (forrás: Agromonitor)