Rovatunk áprilisi számában, az idei Utazás Kiállításon három vidéki, egymástól méretében, kínálatában, elhelyezkedésében és adottságaiban is jelentősen eltérő, de a maga nemében ismert és kedvelt gyógyfürdőnek számító létesítmény megjelenését vizsgáltuk: a Miskolctapolcai Barlangfürdőjét, a Zalakarosi Gránit Gyógyfürdőjét, valamint a Szt. Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőjét.
Próbavásárlónk, Kiss Róbert – a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékének adjunktusa - arra koncentrált, hogy a vásári megjelenés, a standok hangulata, arculata, vonzereje, az ott található információs csomagok, kiadványok színvonala, egységessége, az esetleges akciók, valamint a munkatársak megjelenése és hozzáállása mennyiben segítette és befolyásolta az érdeklődőket az utazási döntés meghozatalában. Az eladásösztönzés meglétének és hatékonyságának vizsgálatára szándékosan a szakmai napot követően került sor, hiszen így nem üzleti partnerként, hanem valódi vásárlóként, érdeklődőként kezelték próbavásárlónkat.
Az egyedi természeti adottságáról is nevezetes Miskolctapolcai Barlangfürdő, mint önkormányzati kezelésben lévő gyógyturisztikai attrakció a város önálló standján jelent meg. Maga a település igen egyszerű Syma-elemeket használt a strandhoz, ahol a háttérben megjelenő poszterek egyike a fürdő legismertebb arcát, a messziről is felismerhető, nyáron nyitott medence képét mutatta. A sarokstand kialakítása a kis terület miatt sem lehetett túl sokszínű. Ugyanakkor, a főoldal fölé belógó roppant ötletes MiskolcOn szlogen – új arculati elemként – üde foltja volt a kiállításnak.
Különösen úgy, hogy a városi kiadványok is követték az újítást, próbálták az egységes arculati elemeket használni. A prospektusok sokasága a város turisztikai attrakciókban és erőforrásokban való gazdagságát is visszatükrözte, igaz, ezek már kevéssé követték az egységes arculatot, sokkal inkább a partnerekét. Folyamatos érdeklődést generált, ezáltal a látogatottságot emelte az akciók közül a bükki füvesember termékbemutatója. Ugyancsak ezt a célt szolgálta a diósgyőri vár panoptikumából hozott lovagi páncél, mint állandó installáció, illetve a hozzá korabeli ruhába öltöztetett „királykisasszony”, akik együtt sok érdeklődőt és fényképezni szándékozót csalogattak a standhoz, megállásra, nézelődésre késztetve őket. A vizsgálat tárgyát képező fürdőkről szóló szakmai kérdésekre – mit kell tudni a fürdőről, nyitva tartás, szolgáltatáskör, kinek ajánlott, milyen problémákra javallott, stb. – itt adták a legátfogóbb válaszokat.
A Tourinformos szakember a fürdésen kívüli lehetőségeket is maximálisan ecsetelte, mind a fürdő területén belül, mind azon kívül. Sőt! A vendég igényeihez igazodva javaslatot is tett az utazás optimális időpontját illetően, ajánlatokat kapcsolva ahhoz. Ismeretei messze túlterjedtek a fürdő szolgáltatásain, ami a meggyőzés klasszikus mélységét jelentette.
A vizsgált fürdők közül a legnagyobb – bár a tavalyinál így is egyharmadával kisebb – területen megjelenő Zalakaros városi standdal büszkélkedhetett. Ennek egyik kis szegletében állított ki – számos partnerrel együtt – az önkormányzathoz tartozó, újabb bővítésen és fejlesztésen átesett Zalakarosi Gránit Gyógyfürdő Zrt. Zavaró volt, hogy a nagy standfelületen kezdetben keresni kellett a fürdőt a sok szolgáltató között. Maga a stand három oldalra nyílt – ez az érdeklődők egyidejű kiszolgálásának nagyságrendjét növelte és a stand messziről észrevehető látványértékét is emelte –, ennek középső részén, egy egyszemélyes pult mögött várta a fürdő képviselője az érdeklődőket. Installációként itt is a klasszikus Syma-elemeket alkalmazták, amelyeken már a színösszetételében is ízléses, új arculattal jelentek meg. Hiányolható volt viszont a gyógyfürdő hangsúlyosabb, interaktívabb megjelenése, egy bemutató, ami a meggyőzést, a döntéshozást segítette volna. A standnak a gyógyfürdőhöz közeli sarkában a klasszikus borkóstoltatással, mint vendégcsalogató attrakcióval próbálták megállítani a látogatókat.
A települési szállásadók és a gyógyfürdő együttműködését bizonyítja, hogy számos kedvezményes ajánlattal, vásári akciókkal várták az érdeklődőket. A kedves személy zet felkészültsége annyiban volt ellentmondásos, hogy a fürdővel kapcsolatos általános információkat ismerte ugyan, de a fürdő egyes szolgáltatásaira vonatkozó kérdéseknél az új prospektusokra, illetve egyéb, a fürdőn kívüli kérdéseknél az internetre hivatkozott, mint információszerzési lehetőségre.
A személyes eladásösztönzés így közel sem volt olyan hatékony, ahogy az elvárható. A fürdőről számos – igaz nem egységes arculatú – kiadvány készült. Ennek oka, hogy a fürdőnél éppen arculat és honlap váltás történt (megjegyeznénk, hogy rossz időzítés a legnagyobb hazai vásár időpontjában változtatni, ezt illett volna a kiállítás idejére befejezni). A várost bemutató információs kiadványok tartalmi szempontból maximálisan megfeleltek az igényeknek, sőt, a három helyszín közül egyedül itt adtak – már az új arculati elemeket alkalmazó – dossziét, információs csomagot.
Az ugyancsak önkormányzati tulajdonú Szt. Erzsébet Mórahalom Gyógyfürdő az önálló városi stand kiemelt attrakciója volt.
Már messziről látszott az egyedi, a gyógyfürdő bejáratát imitáló installáció, a régióra oly jellemző sok napsütésre utaló narancsos színével. Magának az installációnak az egyetlen hátránya, hogy a felépítmény vastag oszlopokon állt, amelyek – bizonyos szögből – kicsit beláthatatlanná tették a belső területet. Nehéz volt megtalálni a személyzetet, ez több munkatárssal talán ellensúlyozható lett volna. Ennek ellenére a sarkokra kihelyezett prospektusok, és maguk az építészeti formák, azok színei melegséget, barátságos fogadóteret nyújtottak, ahol a nézelődő kicsit felmelegedhetett, elidőzhetett. A fürdő a közvetlen közelében épült, áprilisban nyíló gyógyhotellel együtt állított ki, amely az installáció tekintetében hasonló színösszetételt követett, szolgáltatásait bevezető áron kínálta. A stand ezen részén helyezték el a nagy képernyős LCD tévét, amely bepillantást engedett a fürdő életébe. Napjainkban egy kiállítótól elvárt az interaktivitás és a különböző technikai berendezések alkalmazása, ebben a tekintetben a három fürdő közül ez volt a legsikeresebb.
A kiadványok egységes arculata csupán a fürdőre vonatkozóan volt felismerhető. Az egyéb, akár önkormányzati prospektusok, illetve más kiadványok az egyes szolgáltatók önálló ízlésvilágát követték. A személyzet a fürdőre vonatkozó kérdésekre részletesen válaszolt, ugyanakkor a meggyőzéssel és az eladásösztönzéssel itt sem éltek. Az informátor kicsit elbizonytalanodott a kérdések sokaságát illetően, de készségesen utalt a fürdő családbarát jellegére, emellett a fürdőn kívüli, a település környékéhez kapcsolódó lehetőségeket is bemutatta, az ezekről szóló prospektusokat mellékelte, az abban található szolgáltatókat, csomagokat jól propagálta.
Összességében megállapíthatjuk, hogy napjaink nehéz gazdasági helyzete ellenére mindegyik fürdő a lehetőségeihez mérten igyekezett a szakmai kiállításon megjelenni. Ez vizuális megjelenésében leginkább a Szt. Erzsébet fürdőnek sikerült, miközben az attrakciók és a kiadványok egységes arculatának tekintetében Miskolctapolca (Miskolc) végzett értékelésünkben az első helyen. A jövőre nézve érdemes megfontolni a standokon a figyelemfelkeltő attrakciók (masszázs, egészséges életmódot népszerűsítő egyéb látványos aktivitások) és különböző technikai megoldások alkalmazását (touch info, kivetítő stb.), amelyek az eladást ösztönözhetik. A továbbra is jellemző hazai „prospektusfogyasztó- gyűjtögető” kereslet ellenére mindhárom gyógyfürdő kitett magáért, hogy jó minőségű és tartalmas prospektusokkal lássa el az érdeklődőket, saját célpiaci szegmenseit.
Azonban a beazonosíthatóság érdekében törekedni kell a fürdők és a térségi szolgáltatók kiadványainak összehangolására, ami legalább a logók kölcsönös használatában nyilvánuljon meg, de a legszerencsésebb az egységes, közös arculat lenne. A személyzet megjelenését tekintve formaruhával ugyan sehol sem találkoztunk, de az ilyenkor elvárt öltözet mindenhol megfelelő volt. Célszerű volna átgondolni a fürdők későbbi megjelenítésekor – különösen önálló standon történő kiállítás esetében – a látványos egyenruha készítését, ami egyedi arculati elemeivel bizonyosan nagy érdeklődést váltana ki.
Örömteli, hogy mindhárom standon kedves, segítőkész, mosolygós szakemberek várták az érdeklődőket. Így az itthoni gyakorlatból korábbról ismert, mogorva, a mosolygást nélkülöző, a kapcsolatteremtést és az értékesítést olyannyira negatívan befolyásoló attitűd, szerencsére eltűnt. Ez mindenképpen előrelépésnek tekinthető.