Az akció lényege az volt, hogy figyelmeztessék az embereket a zsebtolvajlás veszélyére és figyelmeztessék őket arra, hogy értékeikre jobban figyeljenek. Ennek részeként felkérték az interjúalanyt, egy Richard Young nevű bűvészt - aki korábban zsebtolvaj volt -, hogy kamatoztassa „szaktudását”. Csakhogy most nem az volt a feladat, hogy a kiválasztott „áldozatok” figyelmét elterelve kilopjanak valamit a táskájukból, hanem épp ellenkezőleg: elhelyezzenek ott dolgokat. Például okostelefonnak vagy tabletnek látszó tárgyakat, amelyeket üzenettel láttak el az azokat később megtaláló alanyok számára: ha valaki be tudott tenni valamit a táskájukba, akkor könnyedén ki is tud venni valamit.

Young és társa, egy másik bűvész, Rob James Bristolban kószáltak a piacon, egyikük elvonta a kiválasztott személyek figyelmét, míg a másikuk elhelyezte a kamukészüléket az üzenettel. Hogy ne lehessen bajuk a dologból, a ténykedést végig dokumentálták és rendőri felügyelettel végezték.

Young egyébként 13 éves korában lett zsebtolvaj, rossz társaságba keveredett, meg úgy gondolta, hogy jó gyakorlat lesz a bűvészmesterséghez is, de mostanra megbánta.

A zsebtolvajos megoldást nem a britek alkalmazták először, többek között Romániában hirdette hasonlóképp a Vodafone a telefonokra köthető biztosítást, akkor a felbérelt profi zsebtolvajoknak szintén hirdetőanyagokat kellett a célszemélyek zsebébe csempészni.