A napokban pedig ehhez a kiállításhoz csatlakozott az Ez sör! című könyv, amelyet a munkacsoport a kiállítás továbbgondolásával valósított meg. Szerzői és szerkesztői Kulich Julianna, Hegedűs Krisztián, Maczó Balázs, dr. Török Róbert és Katona Csaba volt. A könyv igényes kivitelben a hazai sörfőzés és -fogyasztás történetét mutatja be.
A könyvbemutatón elmondták, hogy a kötetben megjelenő interjúk megjelenése széles szerzői gárdának köszönhető, a két nyelven, angolul és magyarul megjelent hiánypótló könyv szorosan kapcsolódik a kiállításhoz.
A kötetben ugyanazokat kérdéseket járják körül, mint a kiállítás anyagában, vagyis: Kik és hogyan főztek sört Magyarországon? Miért Kőbánya vált a magyar sörgyártás fellegvárává? Bor- vagy sörivó a magyar? Polgári vagy munkásital a sör?
A kötet bemutatja a filoxéravész után (19. század 2. fele) meginduló ipari sörgyártás korszakát is. Legtöbb esetben kisebb sörházakat vásárolták fel magyar, cseh, osztrák befektetők (nagyon gyakran gabonakereskedők), és indították el a sörgyártást az iparrá válás útján.
Azt is megtudjuk, hogy a 19. század végére a hazai sörgyártás 90%-át Kőbánya adta, noha az országban 90 sörgyár működött, köztük olyan nagyobb gyárak is, mint a pécsi Pannónia, a nagykanizsai Király és az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár. Ez a sörgyár „kavalkád” azonban a 20. század első pár évtizede alatt folyamatosan ritkult, a cégek felvásárolták egymást, a sörből származó bevétel kezdett egy kézbe csordogálni: az 1940-es években a sörpiac 75%-át a Dreher gyár uralta.
Ahogy a kiállításon, úgy a könyv oldalain is találkozhatunk reklámanyagokkal, plakátokkal, nyomtatványokkal, az archív felvételek arról tanúskodnak, hogy szerves része volt a sör a polgári mindennapokban. Az elegáns éttermek étlapjai viszont meglehetősen szerény sörkínálatot sorakoztatnak fel (általában 1-2 féle), a rangos események menülapjairól pedig teljesen hiányzik ez az ital. Nem úgy, mint az osztrákoknál, akik I. Ferenc József császárt 1895-ös salzburgi látogatása alkalmával, sörrel kínálták.
Külön fejezetben foglalkoznak a hazai ipari sörgyártással egészen az államosításig. Bemutatják a soproni, pécsi és nagykanizsai gyárak működését is a 20. század első felében. Az 1948-1949-ben lezajló államosítás hatására gyáraink nemzeti vállalatokká egyesültek. Az így létrehozott három gyár (Kőbányai, Soproni, Pannónia) mellé 1973-ben felsorakozott a Borsodi Sörgyár is, mely a szocializmus korszakának sörgyártását reprezentálja.
1981-ben a Söripari Tröszt megszűnésével a gyárak elindultak az önállósodás, a nyugati márkák felé való nyitás útján, mely a rendszerváltást követő teljes privatizációhoz vezetett.
A könyvet a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiadásában, 216 oldalon mintegy 400 fotóval jelent meg hatvan témakörben. A kiállítás pedig idén Miskolcon, majd Pécsett mutatkozik be, Sopronban pedig a Múzeumok éjszakáján láthatjuk.
