Bár sokaknak még mindig csak a bor jut eszébe Tokaj-Hegyaljáról, az egy hétig aHello Wood táborában élő fiatalok különleges látásmóddal, új szemszögből közelítették meg a borvidéket és fedezték fel a régió rejtett értékeit. Idén 14-re bővült azoknak a településeknek a száma, amelyek hagyománya, kulturális öröksége és természeti kincse megérintett 150 diákot.

Abból, hogy a régió még színesebb és élettel telibb legyen, az összes építész képzést folytató és a Magyar Képzőművészeti egyetem is kivette a részét, a hallgatók pedig egy hét alatt építették fel fél éven át szemináriumokon dédelgetett terveiket.

Féléves felkészülés, egy héten át tartó kőkemény meló

Július 22 és 29 között már másodszor érkeztek meg Tokajba azok az építészhallgatók, akik vállalták, hogy egy féléves szemináriumot szánnak különleges, fából készült installációk megtervezésére. Az alkotásokat a Hello Wood táborának köszönhetően az előre kiválasztott helyszíneken fel is építették. A diákok és tanáraik képviseltek minden olyan magyar egyetemet, amely építész képzést folytat, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel kiegészülve. Tavaly 11 projektet építettek fel a tábornak köszönhetően a régió 7 településén, idén 10 projektet a régió 8 településén: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon.

Mi az a Hello Wood?

A Hello Wood egyetemek mustrájának és kollaborációjának szánt táborával a régióban négyéves programot visz véghez, amelynek az idei tábor vége jelentette a félidejét. Az elkészült alkotásokat később sem hagyja magára a csapat, évről-évre visszatérnek a helyszínre, figyelemmel kísérik korábbi alkotásaik sorsát, amennyiben egy projekt javításra szorul, azt helyreállítják. A helyiek is szívükön viselik az installációk életét; az önkormányzatok karbantartják azokat, mert magukénak érzik ezeket az alkotásokat.

Fülöp halála idén felülír mindent

A különleges, uszadékfából készült tűzrakóhelytől kezdve a focipálya lelátójának befedésén át a vonatállomás vécéjének felújításáig terjed az idei projektek sora. Az idei évnek szomorú, mégis különösen megható alaphangot adott Fülöp gólya, Bodrogkeresztúr kabalaállatának tragédiája, akire külön installáció emlékezik a Bodrog partján. Fülöp csőrét a kilátón két pirosra festett, égfelé mutató faléc szimbolizálja, s ahogy a két faléc egy pontban találkozik, úgy igyekszik a Hello Wood is egyesíteni a múltat a jövővel, a természetit az építettel és az egyént a közösséggel.

Ma menő minden építészeti szakon a Hello Wood

A Hello Wood programját az összes magyar építészeti képzés és a Magyar Képzőművészeti Egyetem is beépítette a tantervébe. Így lehetőség nyílt arra, hogy még alaposabban előkészített, még inkább a helyszín adottságaihoz illesztett, funkcionális és jól használható alkotások szülessenek. A Hello Wood célja az egyetemek közötti együttműködés, a fiatalok együtt gondolkodásának elősegítése olyan konkrét helyzetekben, környezetben, amely során a diákok egy teljes projektet vihetnek végbe, megtapasztalva a felelősséget, mind a saját csapatuk, mind az adott közösség és környezet iránt is. A csapatok a tavaszi félév során előkészített tervvel érkeztek, és a tábor ideje alatt a helyszínen készítették el, szerelték össze az installációkat. A projekt kiemelt célja, hogy az egyetemek elméleti képzését kiegészítse: a diákok az ötlettől a megvalósulásig végigkövethetik a munkafolyamatokat, és maguk építhetik fel az installációikat, a Hello Wood csapatának szellemi támogatásával és szakembereinek praktikus megoldási javaslataival. A tábor felbecsülhetetlen gyakorlati tapasztalatot jelent a diákoknak, valamint gazdagítja a portfóliójukat, szakmai képességeiket.

A Borvidéken élők szeretik az új "lakókat"

A Tokaji borvidék nektárja hiába világhírű, ha a termőföldet is magába foglaló térséget kevéssé ismerik az emberek, és ha meg is szeretnék ismerni, akkor azt is csupán egyetlen időszakra ütemezik, a szüret idejére. A Hello Wood csapata, az egyetemek képviselői, a régió vezetői, valamint a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács azért fogtak össze, hogy ez az időszak minél hosszabbra nyúljon, másrészt az időszakokkal együtt a turisták száma is növekedni kezdjen, s a régió érdekessé váljon tavasszal, nyáron és az ősz után télen is. A vidék gazdag történelmi, kulturális, épített és kulináris hagyományoknak és örökségeknek otthona - a Hello Wood csapata ezt a sokszínűséget szeretné új, folyamatosan fejlődő oldaláról megmutatni.

A csapat alapvető filozófiája az, hogy abból a környezetből indul ki minden projektjük, ami a helyszíneken rendelkezésre áll. Azért, hogy Tokaj szőlőjének híre mellett a régió adottságai is üde színfoltot képviseljenek a nagyvilágban, nagyon sokat kell dolgozni. Ez a munka óvatos, körültekintő és apró lépéseket követel meg minden résztvevőtől, hiszen ezek az évszázados hagyományok minden helyi számára rendkívüli fontossággal bírnak. A Hello Wood ezért a helyi értékekre és hagyományra építő gondolatokkal jelentkezik, a megvalósítás pedig – többek között a fának köszönhetően – elsőre is otthonos érzést nyújt. A Hello Wood úgy formálja a helyi környezetet, hogy az ott élők véleményét veszi alapul, bevonja őket a folyamatba, és drasztikus beavatkozások helyett olyan közösségépítésben gondolkozik, ahol a külső szemlélők segíteni tudják a környék lakóinak életét. Felejtés helyett emlékezni és megújítani

Néhány installáció, amit szemrevételeztünk az idei Építész Mustrán:

ÉGLÉK, Szerencs
Alkotó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Szerencstől északra van egy 1936-ban telepített feketefenyő-lugas, ami magaslati pont a
pincesorok és a régi zsidó temető fölött. A dombtetőre rendszeresen feljárnak a helyi fiatalok, és
ugyan eltávolodnak saját lakóterüktől, mégsem tudnak elszakadni tőle teljesen, hiszen a
lugasban még hallani Szerencs hangjait, látni a települést. Ezért a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói olyan kilátót építettek a helyszínre, ami felfelé, a
feketefenyő-koronákra nézve erősíti az erdőérzetet. A 4x4 méteres alapterületű, 7 méteres
magasságot is elérő installációból csak a fenyők felső harmada és az égbolt látszik, fedett része
menedékként is szolgál, terasza zárt-nyitott, így az általa körülhatárolt tér egyszerre meditatív
és kitekintő, nyugalmat és otthonosságot áraszt.

 

FÜSTÖLŐ, Szerencs
Alkotó: Debreceni Egyetem

A Debreceni Egyetem hallgatói számára a valaha volt szerencsi cukorgyár területén álló két
kéménytorzó az elmúlás egyszerre megható és megkapó látványát jelenti. Valóban, Szerencs
életében jelen van a hiány, a gyárterület pusztulása ma is zajlik, és az óriási kémények hiába
szépek, üres metaforákká váltak. Ezért a diákok optikai illúziót hoztak létre az átmenő-forgalom
számára a gyárkerítés mentén. A palánksor előkészíti az aha-élményt, egyúttal ki is takarja a
zavaró hátteret, hogy jobban érvényesüljön az illúzió, vagyis hogy ismét füstölnek a kémények.
Ezzel a gesztussal egyetlen pillanat alatt állítják helyre a múltat, ami az installáció melletti
elhaladásnak köszönhetően még ugyanebben a pillanatban ismét a múltba vész.

 

ÉLJ A MÁV-NAK!, Golop

Alkotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem

Amikor a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói meglátták Golop vasútállomását, azonnal
a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmklasszikus jutott eszükbe, amit inspiráció gyanánt meg
is néztek, és Charles Bronson profilja mellett észrevettek egy farakást. Innen eredt az ötletük,
hogy az erősen leharcolt állapotú vasúti épület kapjon egy hordólerakatot, amit a hordódonga-
szárítók struktúrája absztrahált. Másik tervüket, miszerint felújítják az állomás illemhelyiségét is,
a fesztivál ideje alatt titokban tartották. S ahogy a hordólerakat megidézte a Vadnyugatot, úgy
idézték meg az otthonosságot is az illemhelyiségben: olyan tárgyakat kértek a díszítéséhez a
golopiaktól, amikre már nem volt szükségük, mégis valamikor használták, szerették azokat. Így
most már a boroshordó-lerakatok képi világának és a tárgyak szellemiségének köszönhetően a
falu kétszeresen is eléri a saját határain túlra épült vasútállomást. Az MKE hallgatói a lehető
legkevesebb hulladék keletkezésére törekedtek munkájuk során.

 

TŰZVÍZNÉZŐ, Bodrogkisfalud
Alkotó: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Bodrogkisfalud egykori lakói és a környékbeliek közül sokan hivatásszerűen gyűjtötték az
uszadékfát. Azonban ma gát választja el Kisfaludot a Bodrogtól, és a gáton belüli
csapadékgyűjtő tavacska is elhagyatottá vált. Ezért a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
hallgatói erre a tóra építettek pihenő- és tűzrakó helyet: uszadékfából tankcsapda-szerű
szerkezeteket helyeztek a csapadékgyűjtő iszapjába, amik egy ellipszoid dekket tartanak, rajta
samott téglából készült tűzrakóval. Az installáció konceptuális enklávé, ami látványának
rétegzettségével újra a falu szövetéhez kapcsolja a folyót, részévé teszi a kistavat, és az annak
alakját idéző dekket, amit a hely egyik szimbóluma, az uszadékfa tart a felszínen. Az építési
munkálatok előtt a hallgatók készítettek egy katamaránt, aminek segítségével maguk gyűjtötték
össze az installációhoz szükséges 3-4 köbméter uszadékfát, és ezzel folytatták a MoME tavaly megkezdett módszerét, vagyis azt, hogy az építéshez használt anyagok között kiemelt szerepet kapjanak a hagyományos helyi anyagok.

 

BODROGÓLYA, Bodrogkeresztúr
Alkotó: Pécsi Tudományegyetem

A gólyák nagyon kedvelik Bodrogkeresztúrt, de igazi, egészéves otthonul egyetlen gólyának
szolgált a falu, ami világszerte ritkaság. Fülöp 2 éves korában érkezett ide Spanyolországból,
hogy aztán 13 éven át megszakítás, vagyis téli elköltözés nélkül éljen a településen. Ez alatt az
idő alatt a helyiek kabalaállatává vált, mindenki rendkívüli módon megszerette, futóversenyt
neveztek el róla, és mivel sosem költözött el, szépen lassan a falu és a régió határain túl is
közismert lett a neve. Fülöp azonban idén az örök békavadász-mezőkre költözött, ezért a Pécsi
Tudományegyetem hallgatói a kecses szárnyaival oltalmat adó, fentről mindent látó gólyának
állítottak mementót a Bodrog partjára épített kilátóponttal, aminek az ég felé tartó, piros
gólyacsőrt idéző kecses csúcsa most már mindig Fülöpre emlékezteti a látogatót.

 

TARCZALI PLATZ, Tarcal

Alkotó: Szent István Egyetem - Tájépítészeti és Településtervezési kar

A Tarcali Platz a település és a bányató között elhelyezkedő mandulási álpincesor fölött, egy
talált bevágásban fekszik, itt találták meg számára a helyet a Szent István Egyetem
Tájépítészeti és Településtervezési Kar hallgatói. Az installáció helykijelölés az Alföld és a
Tokaji-hegy találkozásának helyén, pozíciójával beszélgetések és a szemlélődés számára
teremt helyet. Megfogalmazásában finoman illeszkedik mikrokörnyezetéhez: a támfalakhoz, a
több száz éves sírkövekhez és a domborzati adottságokhoz. A tárgyat egyrészről a két és fél
méterre kinyúló konzolja és annak alulról meghatározó képe, másrészről finom felületi
megmunkáltsága teszi egyedivé. Az álpincesor vakajtóiba elhelyezett festések az alkotócsoport
tagjainak személyes gondolatait jelenítik meg egy, a vakajtók boltívébe illesztett vonalháló
felületelemeinek kitöltésével.