Miért búcsúzik?
Csaknem húsz évvel ezelőtt, az 1991-es alapításkor lettem aktív tagja a Magyar Vendéglátók Ipartestületének. Egy évvel később már alelnökké választottak, és 2002 óta két négyéves periódusban dolgoztam a szervezet elnökeként. Úgy gondolom, nem tenne jók az Ipartestületnek, ha örökös tisztségként kezelnénk az elnöki posztot. Mindenképpen szükség van arra, hogy időről időre új arcok adjanak új lendületet a gépezetnek. Az Ipartestületnél véleményem szerint elérkezett ez az idő, ezért döntöttem úgy, hogy az esedékes tisztújításkor már nem jelöltetem magam.
Mit tart elnöki időszaka legfontosabb eredményeinek?
A szervezet leghangsúlyosabb vállalt feladata a szakmai érdekvédelem volt. Úgy gondolom, nem vallottunk szégyent ezen a területen. Aki velünk együtt dolgozott, vagy nyomon követte a tevékenységünket, láthatta, milyen iszonyatos erőfeszítések árán sikerült elérnünk azokat a részsikereket, amelyeket azért szép számban tudunk felmutatni. Hosszasan lehetne sorolni azokat az eseteket, amikor kitartó lobbitevékenységünk eredményeképpen sikerült egy-egy elhibázott vagy a szakágazat számára egyértelműen hátrányos jogszabály vagy rendelet megváltoztatását elérni a jogalkotónál. A legbüszkébb talán az első, úgynevezett „standtörvény” visszavonására vagyok, nemcsak azért, mert győztesen kerültünk ki a harcból, hanem azért, mert ebben az esetben sikerült a vendéglátók és borászok szinte valamennyi szakmai szervezetét egységbe kovácsolni. Ez manapság hatalmas dolog, és példaértékű lehet a jövőre nézve. A dohányzást korlátozó és tiltó rendeletek, a szervizdíj, az étkezési utalványok elfogadtatása a melegétkeztetésben vagy éppen a szerzői jogvédővel, az Artisjusszal kialakított jó kapcsolat mind-mind olyan apró sikerek, amelyek mögött több hónapos, esetleg éves tárgyalássorozat áll. A szerzői jogdíjak kérdésének rendezése azért is fontos elem, mert ebben az esetben nemcsak a jogalkotókkal szemben sikerült hatékonyan képviselni a szakma érdekeit, hanem a saját kollégáink számára is sikerült elfogadtatnunk a tényt, hogy ez nem egyszerűen a vendéglátósokat sújtó, újabb indokolatlan tehertétel.
Kudarcok?
Az utóbbi évtizedek érdekvédelmi munkáját sok esetben nyugodtan nevezhetjük egyfajta szélmalomharcnak. Sajnos tény, hogy minden esetben csak a már meghozott rendeletek mögött kullogtunk, megpróbálva enyhíteni negatív hatásaikat. Nem tudtuk jelentősen megváltoztatni ezt a tendenciát, és ez még akkor is rossz érzés, ha tudjuk, hogy a kormányzaton belül egyszerűen elfeledkeztek a vendéglátósokról. Nem volt igazi felelőse az ágazatnak, így nem volt egy olyan személy vagy szervezet, amellyel folyamatos párbeszédet folytathattunk volna. Az uniós csatlakozás során létrehozott jogszabályhalmaz esetén a túlkapások tompítására tudtunk koncentrálni. Igazán nem tudom, kudarc-e, hogy a szervezet taglétszámát nem sikerült gyarapítani. Amikor hivatalba léptem, fontos feladatnak tartottam, de az évek során beláttam, hogy a gazdasági környezet nem igazán segít ebben a törekvésemben. Ugyanakkor nagy számban állítottunk magunk mellé úgynevezett külső patronálókat, és – mivel nem vontunk be szponzorokat a szervezet gazdasági életébe – függetlenek és így hitelesek tudtunk maradni a szakma számára. Ráadásul az eltelt nyolc évben sikerült elérni, hogy az Ipartestületnél ne következzen be vagyonvesztés.
Milyen érzésekkel búcsúzik?
Nagy megtiszteltetés, hogy szolgálhattam a vendéglátást. Hozzáteszem, hogy a kollégáim megbecsülésén kívül komoly tapasztalatokat is hozott ez a nyolc év. Rálátási lehetőséget kaptam a szakma értékeire, amit a jövőben is hasznosíthatok majd. És mielőtt elfelejteném: sikerként könyvelem el a sajtóval kialakult hatékony együttműködést. Ezúton köszönöm a szaksajtó segítségét, amely nélkül nem igazán tudtuk volna kommunikálni az elvégzett munkát, az elismertségünkben elévülhetetlen a média szerepe.
Hogyan tovább?
Az eltelt évek során rengeteg időt vontam el a saját vállalkozásomtól és a családomtól. Most szeretném ezt bepótolni, és mellette dédelgetek egy olyan projektet, amely a vendéglátás regionális alapanyagainak ismertségét és elismertségét segítené elő. Nem szakadok el az Ipartestülettől sem. Ha olyan speciális feladat akad, amelyben az évek során szerzett kapcsolati tőke és tapasztalat hasznosítható, akkor biztosan számíthatnak rám!
(foto: Magyar Vendéglátók Ipartestülete Régiós Szövetsége)
