Sem az éttermekről sem pedig a piacokról nem hiányozhat számos izgalmas gasztronómiai élmény mellől mango sticky rice nevű desszert. Ahogy a neve is mutatja, ennek alapja a helyi mangó, és könnyen összetapadó fehér rizs, amit kiegészít egy kókusztejből, cukorból, sóból és keményítőből vegyített szósz. Ezzel kell meglocsolni a másik két alapanyagot, majd együtt elfogyasztani.
Egy helyi étteremben ültünk, az asztaloknál rajtunk kívül szinte kizárólag thaiok. Tavaszi tekercset, csirkét satay mogyorószósszal, currys kolbászt és kókusztejes csirkelevest rendeltünk. A thaiok a leves levét nem tartják sokra, kieszik belőle a zöldségeket és a húst, meglocsolják vele a rizst, ha van, a maradékot pedig meghagyják.
A helyi piacon egyszer csak szembejött a gyümölcsök királya, az izében némiképp megosztó durian. Nincs király királynő nélkül, ez a furcsa nevű mangosztán. Félreértés ne essék, a bébiananász és banán nem kettejük nászából ered. Utóbbi kettő nagyon finom, édes volt. A thai vendégszeretetet jellemzi, amikor az úton megállva falatoztunk gyümölcsöt, az eladó, hogy mindezt ne a gyalogosforgalom közepén tegyük, felajánlotta, hogy menjünk be a bódéja mögé enni. Sőt, látva, hogy többen vagyunk, adott még pálcikát is. Amikor pedig befejeztük és az összes kezünk mangós volt, felajánlotta a papírtörlőjét.
Tudják mi az a szenvedély shake, avagy passion shake? A gyümölcsös piacon kipróbáltuk. Előttünk készítették, így láttuk, hogy nincs köze sem passiógyümölcs sziruphoz vagy a püréhez, hanem színtiszta gyümölcsből készül. A kókuszdiót a turistáknak szóló piacon 50 baht-ért (valamivel kevesebb, mint 400 forintért) adták. Minél inkább a helyieknek szóló részen jártunk, annál olcsóbb volt. Láttunk 30 baht-ért is, és egy Thaiföldön élő magyartól hallottuk, hogy 10-15-ért is találni.
Egy újabb piacon még a gyümölcsöknél is izgalmasabb dolgokat kóstoltunk: a currys kolbász, pad thai, és gyoza mellett ugyanis volt sült skorpió és krokodil is. „Nos, a skorpiót igen erős belső ellenkezést figyelmen kívül hagyva emeltem a számhoz, amikor pedig beleharaptam, olyan volt, mint egy kréker, aminek a fűszerek nélkül semmi íze nem lenne. Ropogott, de különösebb élvezetet nem okozott. Nem úgy a krokodil, ami nagyon ízletes volt, tömörebb, mint a csirkehús, azt bármikor szívesen enném még. Ez után az élmény után thai sörrel a kezünkben élveztük thai fiatalok élőzenéjét” – így munkatársunk a ritka kulináris élményről.
Ha valaki eddig a tárgyi jellegű szuvenírekre állt rá, Thaiföldön szokást válthat: az ételek és alapanyagok révén talán élőbb marad az ország emléke: wasabis tökmag, kafferlime leveles mogyoró, szárított eper és szósz alapok segítik majd az utazás felidézését. A beszerzés forrásai piac és élelmiszerbolt. Nem fogják elhinni: a thaiföldi boltban magyar Mogyi kínálatból is lehetett válogatni!
