A fine dining scéna ma egyik legfelkapottabbnak számító, a hazai gourmet világ egekig magasztalt vendéglátóhelye, a Salt étterem március 16-a óta zárva tart, március 27-e óta pedig házi kenyeret, vajat és sonkát szállít házhoz.

Egy hónap után a Forbes munkatársa megkérdezte, mennyire volt igény erre a szolgáltatásra, és mire elég ez a cslekvés egy 11 alkalmazottat tartó fine dining hely esetében.

„Mi az utolsó pillanatig tőgázzal mentünk. Március közepén kimondták, hogy csak délután 3-ig tarthatnak nyitva az éttermek, egészen addig azt hittük, hogy nyitva tartással át fogjuk vészelni” – mondja Tóth Szilárd, a Salt étterem séfje és társtulajdonosa.

A Hotel Rum aljában tavaly nyitott, és a közönség és a gasztro szcéna által gyorsan felfuttatott étterem addig csak este 6-kor nyitott és kizárólag fix vacsoramenüt kínált, de a csapata akkor még elgondolkodott azon, átálljanak-e ebédeltetésre.

„Arra a hétre már tele volt minden asztalunk, még fel is hívtunk néhány vendéget, akik foglaltak, hogy ebédidőben is eljönnének-e, és voltak, akik bevállalták. De rájöttünk, hogy ebédre nem tudnánk felkészülni, délelőtt fele annyi időnk lett volna rá, mint máskor a nap folyamán” – mondja Szilárd arról, hogy mint a legtöbb fine dining hely, ők is egész nap dolgoznak azokon a fogásokon, amiket este néhány óra alatt sorban elénk tesznek. Végül egy különleges megoldást találtak ki: bezárnak, de heti háromszor házhoz szállítanak. Melegétel vagy fine dining helyett kenyeret, vajat és sonkát.

„Úgy gondoltam, hogy jelen esetben ez az, ami jó minőségben tudunk adni a vendégeinknek. Mert a menüsorunkban is ott volt a kenyérfogás, tulajdonképpen ez volt az egyik signature dish-ünk, ez mozdíthatatlan tétel lesz az étlapon az újranyitás után is.”

Szilárd vadkovászos kenyere egy napig készül saját receptúra alapján, reggel kezdi, másnap délelőtt süti ki az étterem kis kemencéjében. A vajat is maguk köpülik, a sonka és a szalonna pedig a séf családi gazdaságából érkezik, a szatmári Nyírmeggyesről. Mivel az éttermi kemencébe 30–32 vekni fér be egyszerre (nagyjából annyi, amennyi ember ott tud vacsorázni), ennyi a napi limit. A  heti három kiszállítási nappal, a napi 30 darabos limittel el is adták belőle a maximumot. Ünnepi extra csomagjaikból – amikbe például húsvétkor kalács, pezsgő és csokoládé is került, anyák napján bárányterrine, medvehagymás pogácsa és virág – hatvan és negyven darabot készítettek, és ennyit el is ment.

De Szilárd felnevet a kérdésre, mire elég ez egy bezárt, alapesetben 11 alkalmazottal működő étterem esetében, ahol most is mindenkit állományban tartanak, bár fizetés nélküli szabadságon. „A mi törzsközönségünk 95 százaléka magyar. A márciusi bezárás után egy hétig voltunk csendben, aztán azt gondoltuk, hogy amíg újra kinyithatunk, tartanunk kell a kapcsolatot a vendégeinkkel. Szóval a motiváció az volt, hogy megmaradjunk egymásnak mint vendég és vendégváró. A bevételünk most egy minimális, képletes összeg, jó, ha az alapanyagokat fedezi, nem csinálunk profitot. Annyi a lényeg, hogy kapcsolatban tudjunk maradni egymással, legyen alkotói munka, maradjunk mozgásban.”

A séf tehát beállt tésztát gyúrni, mellé Varga Roland, a Hotel Rum rooftop bárjának, az azonos céghez tartozó, alapesetben szintén 11 fővel működő Toprum séfje, és Dusha Csenge cukrász. A kiszállítást Boldizsár Máté étteremvezető és társtulajdonos vállalta be, és a két étterem munkatársai is bejárnak időnként csomagolni, takarítani, vajat köpülni.

A bezárás utáni második héten már szállítottak – akkor még heti két napon, de azonnal várólista alakult ki, így nyitottak egy harmadik napot –, közben a webshop is felépült.