Február 26-án este mérték össze tudásukat a Danubius Hotels Group szervezésében a most végző szakács-, cukrász- és pincértanulók, méghozzá igazi vendégváró környezetben, a Hotel Hungária City Center éttermében, ahol a meghívottak pontozták az elé került tányérokat, és a felszolgálók munkáját.

Nekünk a 3-as asztal jutott, ahol pincérünk nem sok jóval kecsegtet a főfogást illetően. Ugyanis cukros husit emleget, amikor próbálja elmagyarázni, mit is jelent a glasszírozott oldalas kapros-túrós polentával, baby grill zöldségekkel, ami majd a konyhán mesterkedő szakácstanulónk, Melinda keze alól kikerül. Ő készíti előételünket is, a harcsával töltött derelyét paprika krémmel – aminek megérkezésekor, annak kóstolásakor mindannyian örülünk, ugyanis jóízű, finom az étel, a paprikakrém különlegesen friss és jól illik a derelyéhez (amit mi inkább raviolinak hívnánk, de ez végülis mindegy).

Bort kérünk az ételekhez, pincértanulónk rozét ajánl, azonban gőze nincs arról, milyen szőlőből készült, kékből, érkezik tőle a lakonikus felelet. Melinda közben előkerül a konyháról, és elmondja, kézzel készítette a derelyét, és azt is megtudjuk, minden szakácstanuló két fő alapanyagot kapott, aminek szereplnie kell versenymunkájukban: ez a harcsafilé és a sertés oldalas.

A mi versenyzőnk jól oldotta meg mindkét feladatot: előétele finom, főételének húsa ízletes, a kapros-túrós íz ugyan nem dominál a polentában, de mint mondja a szakácslány, nem is volt célja, hogy ez az íz uralkodó legyen.

Minden asztalnál különben mást és mást fogyasztanak a vendégek, van időnk nézelődni - ki mit és hogyan szolgál fel - két fogásunk között.

Mónika, a cukrászunk desszertje következik, aki maga mutatja be az asztalunknál, a konyhán miben mesterkedett: ő egy fahéjas, morzsás, vaníliavodkás és erdei gyümölcsös ízesítésű, linzeres keksztésztával , lime-os fagyival kísért sajttortát készített – amely esetben talán a kevesebb több lett volna, de ételsorunk méltó befejezéseként ennél nagyobb bajunk sose legyen.

Reméljük, három nálunk a tudását bemutató tanulónk boldogul majd az életben. Az pedig végképp jó lenne, ha nem hagynák el a pályát, mint oly’ sokan teszik ebben az esetben. Hanem tanulnak még a tapasztalt idősebb kollégáktól, és majd a vizsgáik után valamelyik Danubius-házban helyezkednek el.