Az akció bevezetésének az első időkben „orvos pszichológiai” okai voltak: ezzel terelték el az utasok figyelmét a repülés veszélyeiről. Ez sikerült is, hiszen a felszolgált 4 féle whisky, a két féle sör, ásványvíz és a termoszból felszolgált kávé és tea valóban kitöltötte a London és Párizs között közlekedő gép repülési idejét. A későbbi járatokon már volt harapnivaló, keksz, szendvics is a fedélzeten.

Később tovább bővült a választék: megjelentek a kompakt fedélzeti konyhák, néhány géptípuson több is, ahol osztályonként változott a menü kínálat. A hosszú távú járatokon az első osztályon az utas előtt készítette el a fedélzeti szakács a bélszínt és más ínyenc falatokat. Szinte versengtek a cégek, hogy kinek sikerült ízletesebb, jobb kiszolgálást nyújtani. Ezzel párhuzamosan megalakultak a repülőtéri konyhák, egy új iparágat teremtve a légi utasok kiszolgálásához. Az sem ritkaság, ha valaki már a helyfoglalásakor megrendeli a saját menüjét, legyen az vegetáriánus, sómentes vagy valamilyen vallási előírásnak megfelelő.

Mára a takarékosság a szektor e részén is érvényesül, a menük szerényebbek, kevésbé tükrözik a nemzeti sajátosságokat. Egy viszont változatlan: a higiéniai alapelvek betartása. Ez érvényes a „low costs” cégekre is, habár nálunk az ellátmány nem jár, csak vásárolható.