Elsőnek a nagy bőröndgyártók léptek: a Samsonite belga gyár eltért a korábbi elpusztíthatatlan keménységű, ámde nehéz kofferok gyártásától és pihe könnyű, de erős, húzózáras kivitelben készíti termékeit.

Előtérbe kerültek a laptoptáskák is, mivel a legtöbb szállító azt írja elő, hogy az ülés alá kell beférnie a kézi poggyásznak, a laptoptáska pedig erre pont jó. Ebben ügyesen hajtogatva néhány ing, zokni és más fehérnemű simán elfér, akár még a gép mellett is.

Hűvösebb időben egy-két kardigán, pulóver fel sem tűnik a kabát alatt. Valószínűleg ez adta az ötletet azoknak a kínai gyártóknak is, akik ujjatlan, sokzsebes mellényeikkel célozzák a fapados utazóközönséget. Ezek közül is a legkedveltebb az utasok körében az a változat, amelyiknek a hátán a mellény teljes hosszában egy nagy cipzáras zseb van. Ebbe vidáman belefér 2-3 pár cipő, papucs, tisztasági felszerelés, néhány könyv. Az elöl lévő számtalan zseb még egy sor kisebb dolgot is elrejthet (összecsukható esernyőt, fényképezőgépet, kamerát) a nélkül, hogy mindezek bármelyik poggyász súlyába beszámítanának. Az utas ugyan néhány órára egy kicsit molettebb lesz a szokásosnál, de nem nagy ár ez a kis kellemetlenség, ha cserébe nem kell plusz pénzt fizetnie.

De nem csak a szabadidős, hanem az üzleti utasok is trükköznek: akik sokszor repülnek ugyanabba a városba és szállnak meg ugyanabban a szállodában, nem ritka, hogy a hotelben hagyják öltönyüket, cipőjüket, toalettszereiket és az utazás alkalmával csak a legszükségesebb dolgokat viszik magukkal.

Trükközés ide vagy oda, egy biztos, a fapadosoknak sikerült az, ami a hagyományos menetrend szerinti légitársaságoknak korább sok évig nem, következetes ellenőrzésekkel és árakkal rendet teremteni a kézi poggyászokra vonatkozó szabályok zűrzavarában.