Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden katonai, vagy polgári hajónak, vagy repülőgépnek, 48 órával korábban be kell nyújtani a közlekedési, vagy a repülési tervét a kínai hatóságokhoz és a tevékenységüket, csak ennek a jóváhagyása után kezdhetik meg. A teljes térséget a kínai légierő vadászai és a kínai partközeli repülésirányítás, ellenőrzik és a jogtalan behatolót egy közeli katonai repülő térre/kikötőbe kísérhetik. (Ez eddig még nem fordult elő.)
Az egyoldalú és a nemzetközi gyakorlatban csak nehezen tolerálható döntésnek, egy Japán felé irányuló komoly provokatív jellege is van, mivel ezek a területek és a szigetek is, Japánhoz tartoztak és japán katonai felügyelet alatt, a civil forgalmat minden előzetes bejelentés nélkül, ellenőrizték ugyan, de felesleges adminisztráció nélkül, tolerálták.
A kötelező bejelentésekkel a kínai hatóságok azt szeretnék elérni, hogy a hajós és repülő társaságok üzemeltetői, kvázi elismerjék, hogy kínai felségvizeken, légtérben mozognak és ahhoz bizony kínai engedély szükséges. A fentieket aláhúzandó, a procedúra rendkívül gyors és eddig minden igénylő, (kivéve USA és Japán cégek, akik nem is kérték) aki ennek politikai következményeivel nem számolt, és megkérte az meg is kapta az engedélyt, rövid idő alatt. Mivel a térségben nagyon jelentős USA, japán, ausztrál és más hajók és légitársaságok üzemelnek, a komolyabb konfliktust megelőzendő, vagy csökkentették forgalmukat, vagy a tiltás miatt komolyabb kerülőre, ezzel nagyobb üzemanyag költségeket generálva, üzemeltek.
Nem lett volna szükség a jelenlegi megoldása, ha a japán és USA-beli katonai gépek – fegyvertelenül – nem repültek volna be egy-két alkalommal a térségbe, ellenőrizendő a kínai reakciókat, melyek csak néhány nappal később eredményezték, a – fegyveres - kínai katonai járőrözést. A veszélyhelyzetet elkerülendő, de az engedély kérését politikai okokból megtagadva, az USA-beli légitársaságokat az amerikai Légügyi Hatóság, gyaníthatóan a külügyminisztériummal és a Fehér Házzal folytatott konzultáció után előírta a hajós és légi szállítóknak veszélyeztetett terület elkerülését.
Az Ázsiai és Csendes Óceáni térség légitársaságainak szövetsége, a gyorsan összehívott tanácskozáson, a térségi geopolitikai viszonyai miatt a legérzékenyebben érintett japán légi szállítók kivételével, de az ausztrál Quantas-szal együtt, szintén úgy döntöttek, hogy míg az illetékes nemzetközi politikai szervezetek a határvitákat tárgyalásos úton nem tisztázzák Kínával és Japánnal, addig, az USA-hoz hasonló eljárásokat követnek. Erre annál is inkább szükség volt, mert a szállítók forgalma a térség katonai veszélyei miatt, jelentősen megcsappant.
Az utas- és áruszállítók nem akartak kockáztatni és inkább kitérő fuvarozással oldották meg feladataikat. Ugyanakkor a szövetség a polgári légi szállítókkal rendelkező országokat tömörítő nemzetközi szövetségéhez, az ICAO-hoz fordult, hogy az ENSZ bevonásával mielőbb pozitív döntés szülessen. Ismerve a helyzet több évtizedes megoldatlanságát, a szakmai körök szerint, erre gyors megoldás nem nagyon elképzelhető.
Szerencsére a helyszíntől északra fekvő Kurili-szigetek hovatartozását illetően az orosz japán viszonyban a kérdés egyelőre nyugvópontra került. Erőteljes politikai vita után a japán hatóságok úgy döntöttek, hogy a cégek gépei/hajói viszont változatlanul a régi útvonalakon közlekednek, melyhez – esetenként - a kínai légierő vadászai biztosítanak „díszkíséretet”.
A kialakult nagyon is feszült helyzet magában hordozza egy háborús konfliktus veszélyét, és kísértetiesen hasonlít ahhoz a közelmúltbeli tragédiához, mikor is 1983. szeptember 1-én a KL-007 dél koreai légitársaság Boeing-747 utas szállító repülőgépét a szovjet légierő lelőtte. A gép eddig még meg nem határozott okok miatt a New-York – Szöul útvonalon Alaszkát elhagyva letért a nemzetközileg repült útvonalról Szahalin-sziget magasságában, egyre közeledve a Kamcsatka félsziget felé, immáron szovjet területen. Miután a géppel nem sikerült semmilyen módon kapcsolatot teremteni, ráemelték a szovjet vadászokat, és mert azoknak a nemzetközi szárnymozgatási „kérdésére” sem reagált, Szahalin-szigete felett immáron nemzetközi vizek magasságában, a vadászok tüzet nyitottak rá a 269 utas és a 16 fő személyzet halálát okozva.
