A piros kocsikból álló, panorámás fogaskerekű vonatokon kezdetben főleg európaiak: svájciak, németek, franciák, magyarok utaztak, mára viszont jócskán bővült ez a kör, miután hozzájuk csatlakoztak a japánok és a kínaiak is. Az elmúlt száz esztendőben több millió érdeklődő utast szállítottak az alsó állomásnak számító Kleine Scheideggtől, a közel 3500 méter magasan fekvő jungfraujochti végállomásra. Ez jelenleg Európa legmagasabban fekvő vasútállomása, amely a svájciak méltó büszkesége, a TOP of Europe.
A vasút munkatársai felkészültek a száz éves jubileum köszöntésére. Ennek részeként jelképes visszaszámlálást is tartottak és az alsó állomás épületének falán az egyik híres svájci óragyár támogatásával digitális órát helyeztek el. Ez folyamatosan jelezte, hogy mennyi idő van még hátra a jubileumi napig, augusztus 1-jéig. A Jungfraubahn címerébe pedig bekerült a neves dátum: 1912-2012.
Ezt a vasutat szakmai körökben ma is úgy emlegetik, mint egy bravúros mérnöki munkát, amelynek azonban kalandos krónikája volt. Létrehozására már az 1860-as években akadtak elképzelések, de pénzügyi okok miatt elvetették ezeket. Mígnem 1893-ban egy vállalkozó szellemű zürichi iparos Adolf Guyer Zeller kért koncessziót a vasútépítésre, amelyet meg is kapott. Így 1896 nyarán el is kezdődött a munka. A rendkívüli körülmények között az alagutat robbantással alakították ki és naponta, háromszor nyolc órában dolgoztak a munkások. Három évvel később azonban meghalt Adolf Guyer Zeller és ekkor a projekt irányítását a fiai vették át. Az eredeti tervet módosították és 3454 méter magasságban a Jungrfraujochot jelölték ki a vasút új végállomásának. Végül 1912 augusztus 1-jén nyitották meg és ezzel - ha jelentős nehézségek árán is- , megvalósult Adolf Guyer Zeller álma és elkészült az azóta világhírűvé vált vasút. Az építkezés teljes költsége a becsült tízmilliót túlszárnyalva 14,9 millió svájci frankba került.
Külön technikai érdekességnek számít, hogy a nem mindennapi 9,3 kilométer hosszú nyomvonalból hét kilométert a szerelvények alagútban tesznek meg. A környezet pedig pazar látványt nyújt a magasból és a turisták - akik ugyan eltörpülnek kicsinységükben -, jól láthatják, hogy mennyire uralják ezt a vidéket a Jungfrau magas hegycsoportjának tagjai: a Szörny, a Barát és a Szűz. Az utóbbi száz esztendőben természetesen többször korszerűsítették, fejlesztették a Jungfraubahnt és napjainkban kényelmes, komfortos kocsikban utaznak a turisták. A szerelvények évente 700 ezer utast szállítanak a magas hegyre és onnan vissza. A végállomáshoz turisztikai attrakciók is kapcsolódnak. Az épületen kívül ugyanis itt látható az Alpok legnagyobb gleccsere, az Alesch, ahol kutyaszán-, sí- és gerinctúrákat szerveznek a Jungfrau csúcsára, 4158 méter magasságba. Egyedi látnivalót nyújt a gleccser belsejében található óriás méretű, jól bejárható labirintus, amely a különleges jégszobraival kápráztatja el a látogatókat.
A magashegyi szálloda vendégei pedig az éttermek, az uszoda, a mozi programjaiból válogathatnak. A vasút százéves jubileumára a svájci posta emlékbélyeget bocsájtott ki, ezzel is tisztelegve az emberi teljesítmény e különleges értéke előtt.