| Arany Ászok-szpot |
| Termék: Arany Ászok Ügyfél: Dreher Sörgyárak Kampánycél: a márka újrapozicionálása, a fogyasztók hűségének és a márka iránti elkötelezettségének erősítése Ügynökség: Leo Burnett Kreatívigazgató: Farkas Vilmos Art director: Hárságyi Péter Szövegíró: Radovics Péter Produkciós cég: Picture Base Rendező: Herczeg Attila |
Van ugye a marketingötlet, amely szerint próbáljuk meg elérni a focit szerető célcsoportnak azt az elég terebélyes részét, akik maguk is rúgják a bőrt. Ez kézenfekvő, de eddig mégsem tette meg senki ennyire határozott formában, atl-en keresztül. Ezért jár egy ceruzás kisötös zölddel.
Aztán tetten érhető valamiféle kampányötlet is, hogy a filmet, amelyben a magunk örömére focizunk, folytassuk tovább. Ez is kézenfekvő, sokszor mégsem tudunk konzekvensek lenni egy reklám folytatásában, úgyhogy ez is rendben van. És van maga a reklámötlet, amely szerint a csapat kikap, de az egyik lelkes csapattag pom-pom lányok beszervezésével szerez biztatást a hazaiaknak. Bár számomra ez nem annyira ötlet, mint inkább egy sztori, de annak legalább pontos, logikus és kedves, ezért szerethető. Ha azonban a tévénéző szemével akarom látni, akkor nem biztos, hogy túl sokat fogok fel az egészből. Sőt, bizonyos részeket egyáltalán nem fogok fel – pedig ugye a lényeg mindig a részletekben rejlik.
Pedig még a megvalósítás sem csúszott félre: korrekt a rendezői és az operatőri munka. A pénzt sem sajnálták rá, és valaki megfeszült a vágóasztalon is, hogy belegyötörje harminc másodpercbe. (Erről később.) Külön öröm, hogy pocakos embert látok hazai reklámban. Meg tömpe orrút, sőt, kopaszt. Átlagembereket, nem pedig célcsoportot. Mielőtt rávágnánk, hogy egy ilyen filmben ez alap, gondoljuk végig, hány olyan szereplőt látunk manapság a nekünk szóló reklámokban, mint amilyenek mi, átlagemberek vagyunk. Na ugye.
Jó az is, hogy a márka nincs a hajánál fogva belerángatva a filmbe. Nem egy korty sör után lesz csodacsatár valamelyik játékosból, hogy csak egy nagyon rossz példát mondjak. (Aki ült már sírva ügyfélkomment fölött, most tudja, hogy miről beszélek.) Ráadásul ezen felül is dicséret illeti az alkotókat: van a filmnek olyan snittje – több is –, ami nincs agyonnyomva a brandszínnel. Nincs beleerőltetve még egy piros sál, piros autó, piros labda, mittudomén. Bájos a házilag összedobott, fénymásolt plakát is, rajta a szlogennel: „Helyi hölgyek, nemzetközi színvonal!”. És az egyik szaki béna, féllábas becsúszása is hitelessé teszi a szpotot. Sok olyan dolog van tehát ebben a filmben, ami működővé tehetné. Kár, hogy akinek szól, nem lát ezekből semmit. És miért?
Mert ez a szpot harminc másodpercben alig működik. Sietős. Harmincöt másodpercben vagy ne adj’ isten negyvenben viszont nemcsak nekem lenne dekódolható a sztori, hanem a reklámblokk alatt sörözgető, feleségével trécselő munkásembernek is. Megint azon spóroltak, amin nem kellene. Persze, értem én, a médiás mindig fontosabb, mint a kreatív. Az előbbi rengeteg számot gyárt, amire bármikor lehet hivatkozni: így a szpot többször van a tévében és költséghatékonyabb. Az utóbbi meg csak reklámot készít.
Mégis érdemes lenne a szpot kapcsán (is) felemelni a fejünket a TGI-GRP-RCH-SOV-STB adatokból, és elgondolkodni azon, amit a sarki zöldséges is tud. Vajon mikor lesz jobb hírem, mikor adom el a portékámat: ha kirakok öt szép, érett almát a pultra, vagy ha helyette nyolc és fél zöldebbet, satnyábbat? Kellett volna idő az amatőr plakátra, az amatőr becsúszásra, az olyan dolgokra, amitől valóban közel kerül a film a célcsoporthoz, de valaki megint amatőr volt egy kicsit. És most biztosan nem az alkotók. Szóval ez negyven másodpercben ötös, harmincötben négyes, harmincban…
Azért nincs nagy gáz: bár kapufáról, de bepattan a gól.
Értékelés: 3
| Herczeg Attila egyéb munkái: |
|
