A tavaszi országgyűlési választások, a kormányváltás miatt ez a tárgyalási folyamat értelemszerűen lelassult, ám a szándék változatlan; a Turizmus Trend megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára úgy fogalmazott, az utasok biztonsága érdekében változatlanul szükségesnek tartja a vagyoni kauciós rendszer felülvizsgálatát.

Horváth Endre szerint az egyeztetések jelenleg is zajlanak, a szakmai szervezetekkel folyamatosak a tárgyalások, vizsgálják az utazásszervező és utazásközvetítő tevékenységről szóló 213/1996-os kormányrendeletet, ezért jelenleg nehéz lenne nyilatkozni a pontos részletekről. A főbb irányok ugyanakkor világosak: az utasok biztonságának növelését a munkahelyek megőrzésével együtt kell megoldani, és a turisztikai kormányzat világos, ellenőrzött helyzetet kíván teremteni a nemzetgazdasági szempontból nézve is fontos szektorban.

Nem vesz egy kalap alá

Mi lehet az optimális, az összes szereplő számára kedvező megoldás? – kérdeztünk meg több szakembert. „Az elmúlt hetekben kidolgozásra kerültek a 213-as utazási irodai rendelettel kapcsolatos módosítási elképzeléseink, és ezeket a javaslatokat, amelyek jelenleg még hangsúlyozottan csak javaslatok, eljuttattuk a kormányzatnak is” – mondta el a Turizmus Trendnek Molnár Gabriella, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége (MUISZ) elnöke. A MUISZ most kidolgozott javaslata számos pozitív elemet tartalmaz – emelte ki Horváth Péter, QBE Atlasz utasbiztosítási ágazat igazgatója. Például kategóriákat állít fel, és nem próbál eltérő súlyú piaci szereplőket egy kalap alá venni – ami tulajdonképpen lehetetlen is. A MUISZ javaslata artikuláltabban közelítené meg a piaci szereplőket, jobban odafigyel arra, hogy ki milyen területen dolgozik, melyik szegmensben tevékenykedik. Ez azért is indokolt, mert nagyon kell vigyázni arra, hogy milyen terheket rakunk az utazásszervezők nyakába, hiszen a jogszabályok, az előírások nem mehetnek szembe a józan üzleti logikával.

Nyilvánvalóvá vált, hogy egy induló utazási iroda vagyoni biztosítéka – ha garanciális szerződéseket is köt – nem lehet kevesebb 20 millió forintnál. (Ha nem köt garanciális szerződéseket, ez a biztosíték 5 millió forint.) A charterező irodák esetében elvárható lenne egy ennél lényegesen magasabb küszöbértékű, például 100 milliós vagyoni biztosíték – utalt rá a szakember. Molnár Gabriella szerint nem lehet az egyetlen megoldás a vagyoni biztosítékok általános emelése, hiszen ez a kérdéskör ennél sokkal bonyolultabb, idetartozik még az ellenőrzés hatékonyságának javítása, a szakma önellenőrző szerepe. (A vagyoni biztosíték minimumösszegének a MUISZ által javasolt számítási módja részletesen keretes anyagunkban tekinthető meg – a szerk.)

Mit és hogyan ellenőrizzenek?

Lukács Balázs, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal főosztályvezető-helyettese emlékeztet arra, hogy az elmúlt öt évben az utazási vállalkozások több milliárd forinttal emelték meg kauciójukat a helyszíni ellenőrzések, valamint a május 31-i, október 31-i igazolási és az úgynevezett tízszázalékos emelési kötelezettség hatására.

Általánosan elmondható: a vagyoni biztosítékok ellenőrzése azt eredményezi, hogy több helyen sikerült feltárni a vagyoni biztosíték megállapításának alapját képező árbevétellel kapcsolatos hibás gyakorlatot, és így sorozatos, nagy összegű kaucióemelkedésre került sor, amely az utazóközönség nagyobb arányú biztonságát szolgálja.

Négy évvel ezelőtt a vizsgált vállalkozások közül csak nyolc tartotta be teljes körűen a jogszabályi előírásokat. Mára ez az arány megváltozott. A fokozott ellenőrzések hatására és a szerzett tapasztalatokról – az utazási vállalkozók széles körének – tartott, MKEH által szervezett tájékoztatásoknak (nyílt fórumoknak, kerekasztal-megbeszéléseknek) köszönhetően tavaly azt tapasztaltuk – emelte ki Lukács Balázs –, hogy az ellenőrzésbe vont utazási irodák 92 százaléka teljes mértékben betartotta a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Molnár Gabriella szerint az ellenőrzések természetesen elengedhetetlenek, bár igaz, az érdemi kontroll helyett olykor lényegtelen problémák miatt bírságolják az irodákat. Kormány Péter, a Green Travel ügyvezető igazgatója szerint pedig az ellenőrzéseknek, a reakcióknak nem hónapokkal később kell megtörténniük, hiszen a piac nagyon is nyomon tudja követni egyes szereplők fizetési fegyelmét.

A piaci önkontroll

Adódik ugyanakkor egy másik kérdés, nevezetesen: a vagyoni biztosítékok rendszerének újragondolásán, a hatósági ellenőrzéseken túl milyen szerepet kaphat az utazási piac önmagára gyakorolt kontrollja? A vagyoni biztosítékok kapcsán ugyanis visszatérő probléma a nem valós forgalom feltüntetése. Gyenizse Dorottya, a Nemzetgazdasági Minisztérium Turisztikai Főosztályának turisztikai szabályozásáért felelős főtanácsosa úgy látja, az utasforgalom esetében egzakt számokra és akár napra kész nyilvántartása van szükség, pontos képet csak így nyerhetünk. Tagadhatatlan, olykor gond van az utazási vállalkozások számviteli fegyelmével.

A QBE Atlasz szakértője szerint is megkerülhetetlen a piaci szereplők jogkövető magatartása. Példának okáért, ahogy most boncolgatott esetünkben, ha egy iroda nem a valós forgalmát vallja be, és az adatok nem tükrözik a valóságot, akkor működése továbbra sem lesz biztonságos, bárhogy is változik a jogszabály! (Természetesen ezek a cselekmények adott esetben felkelthetik az adóhatóság figyelmét, és az MKEH is törölheti a piaci szereplőt – a szerk.)

Horváth Péter ugyanakkor hangsúlyozta: a biztosító nem hatóság, sem joga, sem kötelessége a forgalmi adatok, a mérleg ellenőrzése, a megkapott adatok alapján dönthet, milyen díjért vállalja be a biztosítást. Ha egy utazásszervező a fentebb említett, „pontatlan” forgalmi adatok alapján alul van biztosítva, azért a biztosítót nem lehet felelősségre vonni. Plasztikusan: ha leég a lakás, és csupán kétmillió forintig van biztosítva, a biztosító ezen összegig állhat csupán helyt. Nem véletlen, a Turizmus Trend birtokában lévő MUISZ-javaslat a következőket mondja: „Ha az utazási vállalkozás a részére rendelkezésre álló adatok és vezetett nyilvántartások alapján – így különösen a beszedett előlegállomány összege, foglalások mértéke, tényleges árbevétel stb. – tervezett és várható árbevétele legalább tíz százalékkal eltér a vagyoni biztosíték alapjául szolgáló árbevétel összegétől, az utazási vállalkozás köteles öt munkanapon belül a vagyoni biztosíték összegét az eltérésnek megfelelően módosítani és ennek megtörténtét haladéktalanul az MKEH-nak igazolni.”

A Green Travel szakértője szerint jó megoldás lehet, hogy a nem rentábilis piaci szereplő nem folytathatja a tevékenységét, vagy a nyilvánvalóan komoly fizetési gondokkal küszködő irodákat a többi szereplő nem engedi foglalni, azaz a jelentős hátralékokkal és tartozásokkal működő közvetítők megrendelését már nem fogadják. Kormány Péter fontosnak tartja a fizetési fegyelem általánossá válását, a szerződések egyéni fizetési feltételekkel történő kidolgozását. Természetesen a piac önszabályozása sem gyógyír minden felmerülő problémára (példa erre a jelenlegi globális válság és az, hogy bankok önszabályozó rendszere csődöt mondott a veszélyes hitelezési gyakorlattal összefüggésben – a szerk.), ám az is kérdés, hogy mit és milyen mértékben lehet hatóságilag szabályozni. Néha még az a kérdés is felötlik, hogy egyáltalán létezhet-e optimális, mindenki számára elfogadható megoldás ebben az ügyben – utalt rá a szakember.

A közvetítők, ügynökök helyzete

Gyenizse Dorottya szerint régi szakmai dilemma, hogy legyen-e kaució a közvetítőknek, és ha igen, mekkora legyen az összeg. Molnár Gabriella szerint az előzetes javaslatok ellenére a MUISZ mégsem támogatja vagyoni biztosíték előírását az utazásközvetítőknek, helyette felhívja tagjai figyelmét az együttműködési szerződés megfelelő védelmet nyújtó átdolgozására, illetve az együttműködő partnerek gondos megválogatására. Világos álláspontjuk abban is, hogy a belföldi utazásszervezéssel foglalkozók vagyoni biztosítékának megszüntetését szeretnék elérni.

Kormány Péter úgy látja, az utazásközvetítőket érintő vagyoni biztosíték elsősorban a kis irodákat sújtja, nekik nagy teher. Ugyan a nagy irodákat sem érinti kedvezően, ám ők ezt a terhet valamivel könnyebben elviselik; a jogalkotónak tehát e szempontokat mérlegelnie kell.

Horváth Péter is arra mutatott rá, hogy nagyon óvatosan szükséges kezelni az ügynöki felelősség és a kisebb tour-operátorok helyzetét alakító rendelkezéseket. A közvetítői felelősségbiztosítás elsősorban nekik óriási teher, hiszen jutalékuk a részvételi díj bizonyos százaléka, és a májusi, júniusi adatok alapján látszik, igencsak visszaestek a részvételi díjak, miközben ezek a kisebb közvetítő irodák ugyanolyan költségekkel dolgoznak, és ugyanúgy fizetik a rezsit, az üzlet bérleti díját.

Lehet-e teljes a biztonság?

  A hangsúlyozott cél – ebben valamennyi interjúalanyunk egyetértett – az utasok biztonsága és az átlátható, hatékony üzleti környezet. Horvát Péter szerint százszázalékos biztonság egyébként nincs. Alappal gondolhatnánk, Nagy-Britanniában évtizedekkel előrébb járnak bizonyos piaci kérdésekben, mégis csak az idén tízezrek életét keserítette meg egy nagy kinti cég bedőlése. (Nálunk a Karya Tours bukását követően 670-en rekedtek külföldön, és 1800-an maradtak itthon kénytelenségből.)

Kérdésünkre a MKEH szakembere a következőket mondta: az ellenőrzések eredményeit, a jogkövető magatartásban történt pozitív változásokat érdemes fenntartani, megőrizni. Az uniós tagországok gyakorlata szerint a vagyoni biztosíték szolgáltatásának, számításának, mértékének számos lehetősége adódik az utazásszervezőknél.

Lukács Balázs szerint a hazai jogi szabályozás módosításakor egyaránt figyelemmel kell lenni a jogalkalmazás során szerzett tapasztalatokra, az utazási piac szereplőinek véleményére és különösen a javaslatokban felmerülő változtatások várható pozitív és negatív hatásaira, mind a fogyasztók, mind a vállalkozások szempontjából.