A lengyelországi Podkarpackie régió konyhája könnyű, változatos, korszerűen gyomorkímélő – ezt egy lengyelországi tanulmányút keretében tapasztalhatták meg a résztvevők.
A Kárpátok előhegyeinek erdős vidékén a hagyományos gasztronómiát részben a viszonylag szűkös élelmiszer alapanyagok határozták meg. A legtöbb ételt céklából, káposztából, krumpliból, babból, köles- és zabkásából és az erdőkben gyűjtött gombák, bogyós gyümölcsök széles választékából állították elő. Jelentős szerepet játszik ma is a legeltetésből származó tehén-, kecske és juhtej. Korábban kevés húst fogyasztottak, a töltött káposzta belsejébe sokféle gabona, gombatöltelék került. Sokszor használtak savanyított, kovászolt és szárított alapanyagokat.
A rendkívül változatos ízvilág többféle nemzet konyhájának keveredéséből alakult ki. Viharos történelmének következtében ez a vidék valódi olvasztótégely volt, ami sajnos ritkán történt önkéntes alapon. Lengyelország, Oroszország és a Habsburg Monarchia többször is feldarabolta az egykori Galíciát. Az őslakos szlávok, rutének után jöttek nyugatról a lengyelek, keletről az ukránok, nagyszámú örmény és zsidó lakosság is települt ide. A Monarchia idejében németekkel, osztrákokkal, csehekkel, magyarokkal színesedett a paletta.
Az enyhén savanykás barszcz és zurek alapleveseket hihetetlenül változatos betétekkel (füstölt sonka, főtt tojás, gomba) teszik megunhatatlanná. Zöldfűszerek – sokszor például kapor –, reszelt, narancsos sárgarépa- és zellersaláta, mazsolás vöröskáposzta köret csökkenti az amúgy is kevés zsiradékot tartalmazó, párolt húsos főételek nehézségét. Sok a gombás, paradicsomos, a desszerteknél az erdei gyümölcsös szósz.
A hagyományos ételek változatosságát megtapasztalhattuk a sűrűn előforduló, farönkökből épült népi karczmák egyikében. Remek és utánzásra méltó ötlet, hogy a helyi gasztronómia leggyakoribb ételeiből 8-10 mini ételkóstoló sort szolgálnak fel. Így egyetlen étkezés közben ismerhetjük meg a régió legismertebb ízeit. Kaptunk krumpli- és bableves-variációkat, káposztából, kölesből és egyéb adalékokból készült fasírtokat, pirogokat, remek gomba- és paradicsomszósz kíséretében. A nálunk is különféle elnevezéssel előforduló lapcsánka helyi változata is nagy sikert aratott.
Az elegáns szállók és udvarházak stílusos éttermei mellett különösen emlékezetes maradt a C.K. Monarchia (Przemysl). A nagypolgári, 20. század eleji villa szobái, eredeti, korhű berendezése, csodás kertje, bőrgarnitúrás, kandallós különterme igazi családias hangulatot árasztott. Nem beszélve a felszolgált sült almával körített ropogós, remek kacsasült igézetéről. Kár, hogy nálunk eléggé ritka az ilyen környezetben kialakított étterem, aminek oka talán – mint a várak, kastélyok, parkok esetében is –, hogy bár Lengyelország is az úgynevezett keleti blokkhoz tartozott, itt kivételesen nem szűnt meg teljesen a magántulajdon, vagyis az államosítás, a köztulajdonba vétel nem terjedt ki mindenre. A magántulajdon így nem vált közprédává, és értékes elemei megőrződtek.
Bár a Podkarpackie régióban bort is készítenek, a magyarok leginkább a rozsból készített vodkát (leghíresebb a Zubrówka) kedvelik. Azért érdemes megízlelni a különféle gyomorkeserűket, ízesített likőrféléket is. A legjobbakat egy helyen megkóstolhatjuk és meg is vehetjük az ország legnagyobb – Európában is egyedülálló – szesz-és likőrgyára múzeumában (Muzeum Gorzelnictwa, Lancut). Itt, az egykori Lubormirski és Potocki birtokon már az 1770-es évek óta folytatják szeszfőzést és likőrgyártást. Csoportok számára előzetes rendelésre biztosítják a programot.
