Noha itt nincs parkolási díj, az autóbuszunknak mégis alig jutott megállási lehetőség, mert a terepjárók és más buszok sokasága már elfoglalta az erre kijelölt helyet.

Mint megtudtuk, ezt a helyet már a rómaiak is ismerték. Aztán a középkorban a vitorlásokkal közlekedett hajósok lisszaboni sziklának nevezték el, amely 150 méterre az Atlanti Óceán szintje fölé emelkedik. A XIV. század végéig azonban a "világ széleként" is emlegették. 

A nagy múltú világítótorony ma is működik

A sziklafok tetején egy ma is működő világítótornyot építettek, amely ennek a területnek a legnagyobb ékessége. A torony nagy múltú, hiszen még 1772-ben állították, majd 1843-ban továbbfejlesztették és ekkor nyerte el a jelenlegi formáját.

A karcsú épületből, 22 magasságban a szakemberek napjainkban is folyamatosan kémlelik a vizet. A torony éjszakai fényét pedig még 25 tengeri mérföldre is láthatják a kíváncsiskodók.

A világítótoronyhoz közel, látogató központot alakítottak ki, amely étteremmel, kávézóval és ajándékbolttal várja a turistákat.

A portugálok úgy mondják, hogy Cabo da Roca homlokát egy emlékmű jelzi, amelyet a legnyugatibb ponton emeltek és a tetejét kereszt díszíti. Ez olyan hely, amelyet minden odaérkező láthat. Rajta pedig a portugál költőtől, Louis Camoes-től (1524-1580) olvasható felirat. Ő ezt a területet úgy írta le, mint "ahol végződik a föld és a tenger."

Élő földrajzóra, az Atlanti Óceánról

Közben újabb turistacsoportok érkeztek Cabo da Rocka-ba. Főleg hátizsákos, kiránduló fiatalok, akiknek élő földrajz órát tartottak a helyszínen, az Atlanti Óceánról.