A fenntartható és körforgásos turizmus, az úgynevezett újturizmus hívei egyre nagyobb számban vannak szerte a világon. Nem véletlen, hogy mostanában Ausztriában is megkerülhetetlen beszédtéma az a morális kérdés: hová és hogyan utazunk? Tekintettel arra, hogy az egyik legkárosabb környezetromboló tevékenység, amit az ember elkövethet a repülés, így az utóbbi időben megsokszorozódtak azon kezdeményezések és mozgalmak, amelyek a repülés nélküli utazásokra ösztönzik követőiket. A svéd „flygskam", azaz repülési szégyen szó után kialakulóban van a „terrán” kifejezés, amely földhözkötöttséget jelent.
Főnévként és melléknévként is egyaránt használható: jelentése, olyan utazó, aki környezetvédelmi okok miatt igyekszik fenntartható közlekedési eszközökkel utazni, így kerüli a repülést. A repülésmentes turizmus a jövőben sok filozófiai kérdést is felvet, mint például, hogy a műveltséghez és tájékozódottsághoz mennyire járul hozzá, hogy sok távoli célt beutazunk, vagy hogy „provinciálisan” is lehetünk kellően „nagyvilágiak” és maradhatunk-e nyitottak a világra? Ezeket a kérdéseket veszi sorba a „terrán” fogalom jelentését körbejárva az ORF aktuális riportja ITT.
