A National Geographic Channel most egy új, különleges filmben mutatja be az olasz várost, úgy, ahogy eddig még csak kevesen láthatták. Velence, az Adriai-tenger egyik lagúnájára – és annak 118 szigetére – épült kivételes adottságú város a kelet és a nyugat közötti kereskedelmi útvonalak egyik fontos csomózódási pontja volt a középkorban. A kikötőkben megforduló hajóknak és az élelmes helyi kalmároknak köszönhetően csak úgy özönlött a pénz a városba, s a jólét és gazdagság Velencét kora egyik leggyönyörűbb városává tette. Ugyanaz a tenger azonban, melynek a gazdagságát köszönhette, mára Velence egyik legnagyobb problémájává vált.

Amikor feltámad a szél, vihardagály tölti meg a lagúnát, és az utcákat elöntő víz se művészeti, se építészeti emléket nem kímél. Az ember és a tenger párviadala nem új keletű a városban, ám mára drámaian felgyorsult az épületek süllyedése. Az ember részben saját magának köszönheti a bajt, hisz a város alatti rétegvíz kinyerése miatt 40 év alatt annyit süllyedt a város (12 cm-t), mint természetes körülmények között 300 év alatt. Bár a vízkinyerést már leállították, Velence tovább küzd a hullámokkal, melyeket a klímaváltozás emelkedő tengerszintje és az egyre hevesebbé váló viharok minden korábbinál magasabbra hajtanak.

A város történetének egyik legsúlyosabb katasztrófájára 1966. november 4-én került sor, amikor egy extrém magas vihardagály és a szárazföld felől érkező folyók megáradt vize együttes erővel törtek Velencére. Az utcákon hömpölygő víz magassága néhány óra alatt elérte a két métert, több mint hatmilliárd dolláros kárt okozva a világ egyik legnagyszerűbb épületegyüttesében. A katasztrófa tanulságait levonva ma már átfogó árelőrejelző-rendszer működik a város környékén, és 16 dagályfigyelő állomás folyamatosan monitorozza a tenger mozgását, valamint egy gigantikus mesterséges fal megépítésébe is belekezdtek, amely akadályt képezne az Adria felől érkező vízhegyeknek.