Azt nem mondhatnám, hogy Makaó, ami hivatalosan Kína különleges közigazgatási régiója, valami portugál skanzen lenne, de azért van jó pár olyan utcája, ami lehetne bármelyik nagyobb portugál városban. Ám minthogy csak bő harminc négyzetkilométer az egész, eleve nem lehet nagy léptékekről beszélni.
A hongkongi felhőkarcolók meg zsúfoltság után kifejezetten üdítő volt európai hangulatú sétálóutcákban lófrálni, befalni a híres portugál vaniliás kosárkát, a natát és elmenni egy-két múzeumba, meg jezsuita templomba.
Na, de mit mondott Vivian Lai, egy második generációs lakos a CNN tudósítójának? Azt, hogy ő például nincs hozzáragasztva a kaszinókhoz, csak a kínai holdújév alkalmából megy el egy ilyen vendéglátóipari egységbe. És csak azért, mert hagyománytisztelő, ugyanis a hagyomány szerint a szerencse megkísértése szerencsét hoz és mindegy, hogy nyersz vagy veszítesz.
Makaóban nagyjából 680 ezren laknak és egyfajta keverékként egyszerre van jelen a portugál, a kínai és a délkelet-ázsiai kultúrkör. A fő nyelvjárás a patua, ez a portugál és a kínai vegyítve, elég nehéz kibogozni, ha beszélgetni akar valaki egy helybélivel, aki első látásra európainak tűnik arcra. Ilyenkor az angollal is lehet próbálkozni vagy portugállal, de a válaszban nem sok köszönet lesz, főleg a portugálnál éreztem, hogy valami nem stimmel.
A teljes írást laptársunk, a Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
