A városkát a körben fölé tornyosuló, cirádákkal díszített óriáshegyek látványa, a szikrázó napsütés jellemzi, ahol haragosan zúg az Isel gleccserfolyó, amely kettészeli a várost, a főtéren és a tekergő kis utcákban pedig igazi olasz hangulatot idéző, zajos kávézóhelyek találhatók, folyton jövő-menő kirándulókkal bélelve. Akik valamelyik hegyről visszatérve jóleső fáradtsággal rogynak le egy szendvics és egy kapucsínó mellé, miközben hátizsákjaikat ledobva, egymást túlharsogva mesélik élményeiket.

Lienz, ami nem azonos Linzcel

A kelet-tiroli település lakói már megszokták, hogy lassan tagolva, az „e”-t külön kihangsúlyozva ejtik ki városuk nevét az idegennek, mert még osztrák honfitársaik is könnyen összetévesztik a több mint 300 km-re fekvő felső-ausztriai tartományi székhellyel. Arról nem beszélve, hogy sokan ekkor a linzert is megemlítik. (Pedig ha tudnák, hogy az igazából egy hamisítatlan magyar édesség, méghozzá az 1848-as szabadságharc korából, de ez egy másik történet...)

Szóval a kelet-tiroli Lienz a maga közel 10 ezer lakosával, 750 éves, féltve őrzött és tiszteletben tartott történelmével valóban egy igazi gyöngyszem a Dolomitok ölelésében, ahol a város egyik szegletében magasodik a Schloss Bruck, amely egész évben látogatható. Ez a vár egyben a település egyik jelképe, és ki nem találnánk, de ennek is van magyar vonatkozása, akárcsak a linzernek, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis utolsó nagybirtokos tulajdonosa, bizonyos Leonhard Görz gróf pont Magyarországról hozta a várba ifjú aráját, akivel aztán nem éltek búgó gerlepárként, sőt… Ugyanis amikor kiderült, hogy a nagypapakorban lévő férj nem tud már utódot nemzeni, haragos felesége, Katalin grófné megmérgezte őt.

De hagyjuk a városi és várbéli legendákat, térjünk inkább vissza az ötcsillagos kényelembe, ahová eredeti meghívásunk szól! Nézzünk szét a Grandhotel Lienz meghitt és barátságos falai közt, ahol ismeretlen az ármány és szerelem ötvözete, inkább a luxus, a kényelem, a vendég folyamatos kényeztetése a meghatározó.

Tágas, lakosztályméretű szobák, luxusberendezéssel

A házban a hatalmas méretű, 72 luxusvendégszoba és a négy lakosztály többsége s Dolomitok csipkés csúcsaira, alatta pedig a rohanó Isel folyóra néz. És ahogy a vendég reggel-este a saját erkélyéről gyönyörködik a táj fenséges nyugalmában, az is eszébe juthat a hegyóriások oldalában itt-ott megbúvó kis kápolnák nyúlánk tornyait látva: „Úristen, oda egy imára vagy egy ünnepi alkalomra, például esküvőre a helybéliek, akár a násznép miképp kapaszkodik fel?! És vajon hogy jön le onnét?”

És ha már a magyar vonatkozást érintettük, el kell árulnunk, hogy aki e házba betér, és élvezi a hotel konyháját nyitás óta vezető Flaschberger úr, a hotel főszakácsának tudását, a megannyi gourmet fogást, csodálkozva, egyúttal örömmel állapíthatja meg, hogy a felszolgálók némelyikével, a bártenderrel, de még a recepción dolgozók közül is jó néhánnyal beszélhet anyanyelvén.

Hiszen Magyarországról érkeztek munkavállalóként a mintegy 650 kilométerre lévő település luxusszállodájába, amely a Simonitsch és Westreicher família tulajdona. Az ő filozófiájuk középpontjában pedig egyvalaki áll: a vendég.

Este sokszor maga a ház alapító tulajdonosa, egyben a 2009-es nyitás óta igazgatója, Johannes Westreicher szervírozza széles mosoly kíséretében a háromfogásos vacsora valamelyikét, esetleg szedi le a tányért az étkezés végén. A reggelinél pedig, amelyben még a legkritikusabb szemlélő sem találna kivetnivalót, annyira tökéletesek a svédasztalon magukat kínáló, ízletes falatok (amelyek közül számos környező településről származó, helyi specialitás), rendszerint a nej, Michaela segít be a személyzetnek. Egyikük sem talál benne kivetnivalót, és nem esik le a gyűrű az ujjukról, hogy ők is részt vesznek vendégeik kiszolgálásában, kulináris kényeztetésében.

Grandspaérzés, és van élet a falakon túl

A szálloda hatalmas, több mint 1400 nm²-es spa&wellness részleggel rendelkezik. Van külső és belső medence, 7 kezelőhelyiség, párok részére kialakított „privát spa”. Továbbá bioszauna, finn szauna, többféle gőzfürdő, szerájfürdő, benti és kinti kapcsolattal rendelkező pihenőhelyek.

Ezenkívül a ház szolgáltatási körébe tartozik az ún. „SymbioMed Medical Care” részleg 245 m²-en, amely Dr. Peter Lechleitner professzor birodalma, és ahol térítés ellenében a teljes állapotfelmérést követően érrendszeri problémákra, öregedési folyamatok lassítására, hagyományos kínai orvoslásra, homeopátiára és súlycsökkentésre adott minden lehetőség.

Aki pedig szeretné a négy falon túl is felfedezni magának a lienzi tájat, annak mindenképpen ajánlanánk az akár egy egészséges sétával is elérhető, télen-nyáron nyitva tartó ródlipályát, az „Osttirodlert”, ahol 2,3 km hosszú szakaszon lehet lesiklani, és nyugodt szívvel állíthatjuk, mert kipróbáltuk, ehhez semmiféle szakértelem vagy tudás nem szükséges.

Másik nagy kedvenc helyünk a közelben a „Vitalpinum” elnevezésű szuperattrakció. Ez egy helyi testvérpár, bizonyos Unterweger fivérek birodalma volt egykor, ma az Unterweger utódok gondozásában áll, akik hatalmas területen hozták létre a mai kor szelleme szerint vitál élményparknak nevezhető helyet, ahol minden a természet erejéről és szépségéről szól. Mezítláb lépkedhetünk különböző növényeken, terméseken, vízben, köveken, de van a parkban olajos-fűszeres zuhany és olajhoroszkóp is. 150-féle gyógynövényt telepítettek anno hatalmas kertjükbe a fivérek, és az általuk alapított „Látványszeszfőzdében” azt is megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor az Alpok növényeiből rotyog Európa egyik legtisztábban előállított illóolaja, amelyből krémek alapja vagy testápoló is készülhet.

Lienz esetében azért kihagyhatatlan érv. hogy a sípályák szinte kőhajításnyira lévő távolsága okán, ezért télen csakúgy tökéletes úti cél a kisváros, akárcsak a többi évszakban. Hiszen azonkívül, hogy a környék sok szép programot kínál, közel, félórányi autóútra az olasz határ, és tényleg nem érdemes kihagyni arrajárva az itáliai kiruccanást.