Mások a léptékek Lengyelországban, mint nálunk: egy-egy régió, mint Malopolska, azaz Kis-Lengyelország, akkora és annyi látnivalóval rendelkezik, mint hazánk egynegyede. Ha Krakkóba tartunk, mindenképpen látogassunk el ide. Bár könnyen lehet, hogy a fiatalabb korosztálynak még Krakkó se ismerős, de a szocialista érában az egyik legkedveltebb célpontja volt a magyar fiatalaoknak, hiszen olcsón oda lehetett jutni vonattal.
Fotó: Depositphotos
Wieliczka a 13. századtól 1772-ig a lengyelországi sóbányászat központja volt. A bányában jelenleg már nem folyik hagyományos módszerrel sókitermelés.
Az elmúlt évtizedekben komfortos turistaattrakcióvá vált, vezetett túraútvonalakkal és múzeummal, amelyet évente többmillió látogató tekint meg. 1978-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára is.
Bár a föld alá megyünk, ne gondoljunk csak szűk beugrókra, szurdokokra, barlangokra:
hatalmas termek, impozáns csillárokkal, kápolnák, múzeum, komfortos lobbi, kórház, helyi vezetőkkel részben bejárható
– mindent egybevéve összesen több száz kilométernyi – tárnák, járatok és kamrák várják itt az érdeklődőt.
Amikor először látogattam el ide, még a bányászok által használt, egyszerű nyitott felvonókkal szállítottak a mélybe bennünket. A húsz teremből álló, körülbelül három kilométer hosszú túra időtartama körülbelül két óra.
A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
