A beszámoló szerint a 2019-ben Európa-szerte ellenőrzött 22 295 fürdőhely túlnyomó többsége – 95 százaléka – megfelelt az uniós jogszabályokban megállapított minőségi minimumkövetelményeknek. Magyarországon 257 fürdőhelyet ellenőriztek, és ezeknek a nagy többségéről – 88,4 százalékáról – is elmondható, hogy vízminőségük teljesítette a minimumkövetelményeket. A közlemény megjegyzi, hogy a fürdőhelyek 7,8 százaléka esetében nem állt rendelkezésre elegendő adat a minősítéshez. Magyarország eredményében szerepet játszhat, hogy a jelentés megállapításai szerint a tengerparti fürdőhelyek vízminősége átlagosan jobb, mint a szárazföldi területeken találhatóké.

A tavaly az Európai Unióban, az Egyesült Királyságban, Albániában és Svájcban ellenőrzött fürdőhelyek 1,3 százaléka esetében volt rossz („gyenge”) a vízminőség, ami nem jelez változást 2018-hoz képest. Magyarországon ugyanakkor 10 fürdőhelyen, azaz a vizsgált fürdőhelyek 3,9 százaléka esetében bizonyult rossznak a vízminőség, szemben a 2018-ban mért 3,2 százalékkal. Egy interaktív térkép is készült a 22 295 európai fürdőhely vízének minőségéről, ezen a linken lehet elérni.

A térkép alapján a tuzséri Szabadstrand, a vásáronaményi-gergelyiugornyai tiszai szabadstrand, a makói Maros Kalandpart, a tiszaszigeti Bányató, a Felsőgödi strand, a dánfoki szabadstrand, a Sziksósfürdő Naturista Strand és Kemping, a tiszakécskei Tisza-Parti Strand és két mosonmagyaróvári strand, az Itató és a Moson vize rossz minőségű.

Ami a tendenciákat illeti, a legszigorúbb kritériumoknak is megfelelő, „kiváló” minősítésű fürdőhelyek aránya 2019-ben mind európai, mind magyarországi viszonylatban csupán csekély mértékben esett vissza – az összes vizsgált országban 84,9-ről 84,6 százalékra, Magyarországon pedig 72,3 százalékról 70,8 százalékra – 2018-hoz képest. Ugyanez mondható el a minimumkövetelményeknek megfelelő helyek arányáról, mely a 2018-ban mért 95,2 százalékhoz képest 94,9 százalékra csökkent európai szinten, és 88,9 százalékról 88,4 százalékra Magyarország esetében.