Nagy hatású jelkép, számtalan európai felfedező és kalandor célpontja, békésen legelésző képeslapzsiráfok elérhetetlen háttere, a föld legmagasabb különálló hegye, amely még ma is ezüstösen csillog a hótól: ez a kenyai-tanzániai határon álló, nagyobb részt Tanzániához tartozó Kilimandzsáró.

Magyarországról több utazási iroda is kínál ide szafarit a Kilimandzsáró megmászásával együtt. Magam nem turistaként, hanem egy nemzetközi jótékonysági szervezet (Dorcas Aid International) figyelemfelkeltő és forrásbevonó útján vettem részt egy népes holland csapattal, valamint gyemrekkori jóbarátommal. A Dorcas egy hollandiai székhelyű nemzetközi segélyszervezet, amelynek Kelet-Európában és Afrikában vannak irodái. Tanzániában gazdaságfejlesztési, gyermek-keresztszülő, otthoni idősgondozási és egészséggondozási programokat támogatnak. Utunk célja az adománygyűjtés, a figyelemfelkeltés, valamint a helyi Dorcas-projektek meglátogatása volt a Kilimandzsáró megmászása mellett.

Maszájok és chaggák

Tanzánia északi vidékének két nagyobb városa van: a Miskolc méretű Moshi, valamint tőle nyugatra Arusha több mint 400 ezer lakossal. Moshi vidékét az egyik legnagyobb, kétmillió főt számláló bantu eredetű törzs tagjai, a chaggák lakják, Arusha környéke a maszájok otthona. A helyiek saját törzsi nyelvükön kívül beszélik a Kelet-Afrikában 140 millió ember lingua francáját jelentő szuahélit, valamint legtöbben az angolt is. Szembetűnő a vallási sokszínűség: Moshi jórészt muzulmán, de vannak nagy katolikus és protestáns közösségek, sőt hinduk is. Arusha vidéke inkább keresztény.

A két nagyvárosban és az őket összekötő nemzetközi főútvonal mentén zajlik az élet. Fémbódék, ritkábban téglaépítmények sorakoznak egymás mellett: gyakoriak a kocsmák, de megfér egymás mellett a hentes, a kárpitos, a cipész, a borbély és az autószerelő. A személyszállítás fontos kellékei a kismotorok (a sisak fakultatív), valamint a harsány színekre festett, tömött autóbuszok.

A személygépkocsipark meglepően új, és döntő mértékben ázsiai márkák alkotják, főleg Toyoták. A közlekedési morál meglehetősen szabados, mégis mintha nem lenne annyi ingerült ember az utakon… Moshi környéke a kávéjáról is híres, de számottevőek a banán- és kukoricaültetvények is. Egy szomszéd kisvárosban, Mweka-ban található a híres Afrikai Vadvédelmi Főiskola.

Egy üveg helyi sör a kocsmában 200 forint, egy liter palackozott víz szintén, egy liter benzin 300 forintnak megfelelő tanzániai shilling. Az emléktárgyak ára sem tér el jelentősen az Európában megszokottól, de alkudni itt is szokás. A két nagyváros között félúton épült a térség idegenforgalmát kiszolgáló Kilimanjaro Nemzetközi Repülőtér, ahová több európai városból is vannak közvetlen járatok. Mi a KLM Amszterdamból induló járatát vettük igénybe.

A fénylő hegy

A szuahéli nyelven fényló hegyet jelentő Kilimandzsáró egy hatalmas, 40x80 kilométeres ovális alakú önálló hegyóriás, mely közel 5000 méterrel emelkedik a környező fennsík fölé. A nagy Kelet-afrikai árokrendszer vulkánossága nyomán alakult ki, anyaga elsősorban bazalt típusú kihűlt láva. A törésvonal völgyeiben találhatóak Kelet-Afrika nagy tavai: a Tanganyika-, a Malawi-, a Viktória- és a Rudolf-tó. Észak-Tanzánia nagy hegyei egy kelet-nyugati, a „főcsapásra” merőleges vonal mentén sorakoznak. Ilyen hajdanvolt vulkán a Ngorongoro vagy a Meru, de legjellegzetesebb a Kilimandzsáró hármas tömbje: a Shira, a Kibo és a Mawenzi. A hegység jelentős része védett terület: ennek határát végig a 2700 méteres szintgörbe mentén húzták meg.

Holdbéli táj, hóhatár

A hatalmas Shira 500 ezer éve kialudt, gigantikus krátere helyén ma holdbéli tájat idéző hatalmas kopár plató van, amelyet közel 4000 méteres sziklacsúcsok szegélyeznek. Észak felé az erózió megbontotta a kráterperemet. A hegység fő attrakciója a Kibo-csúcs: a 3 vulkáni kúp közül ez a legnagyobb, ép kráterrel. 100 ezer éve tört ki utoljára. Érdekessége, hogy az oldalában, sőt a főkráter belsejében is kisebb-nagyobb ún. parazitakráterek találhatóak. Legismertebb közülük a Reusch kráter, itt még van vulkáni utótevékenység. Legmagasabb pontja az 5896 méter magas egykori Vilmos császár-csúcs, amely Tanzánia megalakulása (1964) óta az Uhuru (szabadság) nevet ismeri. A Kibo központi tömbjét kelet felé az 5149 m magas Mawenzi merész sziklaormai szegélyzik. A Kilimandzsárón szigorúan vett hóhatárról nem beszélhetünk. A 2-3 km átmérőjű kráterperemről körben, nagyobb részt felfedezők neveit viselő kisebb-nagyobb gleccserek nyúlnak lefelé. Fent több helyen pár tíz méter vastagságú jégmező található.

Az esős évszakban (március-május) gyakran előfordul, hogy a hegy befehéredik, 3800-4000 fölött összefüggő hótakaró borítja, napokig. 3000 méter fölött az időjárás mostoha, tiszta időben nem ritka a kemény hajnali fagy, amit sokszor tikkasztó nappali meleg követ. Mindennapos jelenség a köd: reggel és este általában tiszta az idő, napközben a felmelegedés és az erőteljes párolgás hatására 2800-4000 m magasan felhőréteg alakul ki, amelyből lent nem ritka az eső, fölötte viszont általában kevés a csapadék.

Az esőerdőtől a vulkáni hamuig

A Kilimandzsáró látványosan szemlélteti a Föld élővilágának övezetességét. 1600-3000 méter között esőerdő található, fölötte, 3800 méterig bozótos, a vidék jól ismert növényeivel: a tájat erikafák, szenéciók, lobéliák uralják, valamint egy csomó virág. 4000 fölött csak pár ellenálló virágfaj (szalmagyopár), mohák és zuzmók élnek, majd 5000 fölött csak szikla, hó és jég, valamint lábunk alatt finom szemcséjű vulkáni hamu. Utunk közben elefántot, ritkábban leopárdot, majmokat, rágcsálókat és ragadozó madarakat láthatunk.

Hegyi túra csak vezetővel!

A környék pár évtizede rendezkedett be a turisták fogadására: a Kilimandzsáró tömbjét 1973-ban nyilvánították nemzeti parkká, 1987-ben pedig felkerült az Unesco világörökségi jegyzékébe. A hegyet már több mint 20 éve nem lehet önállóan megmászni, csak helyi iroda szervezésében. Ezekből bőven van, a jelentősebbek Moshi városában összpontosulnak.

A hegyre körben több útvonal vezet fel. Közülük 5 felfelé egyirányú (Lemosho, Londorossi, Rongai, Machame – a mi utunk, beceneve Whisky-út, Umbwe), egy csak ereszkedésre szolgál (az általunk is használt Mweka), a legismertebb és leggyakrabban használt Marangu (a kóla út) pedig kétirányú. Egyedül utóbbi esetében van lehetőség turistaházakban való szállásra, az összes többi sátortáborokon halad keresztül. A kráterperemre 3 helyen lehet meredeken felkapaszkodni, onnan még 1-2 óra az Uhuru csúcsa.

Gleccserek és virágok között

A Marangu a legkevésbé fárasztó, viszont akklimatizáció szempontjából a Machame a legjobb, hisz csúcstámadás előtt több mint 3 napon keresztül 3800-4600 m magasságban vezet. Mi ezt választottuk. A mintegy 70 km hosszú út jelentős része a Kibo hatalmas piramisát kerüli, nyugatról kelet felé. Mindig más perspektívában mutatkozik meg az óriás, teljes pompája a 3960 méteren levő Barranco táborban bontakozik ki. Fejünk fölött függő gleccserek, alattuk végeláthatatlan törmelékmezők, és itt-ott az élet jeleként a völgyből felmerészkedő botanikus kert lobéliákkal, aggófüvekkel, virágokkal. A napi adagok általában 8-12 km hosszú, 6-10 órás túrák. Első két nap az út emelkedik 1700-ról 3900-ra, majd „szinten halad” (3900-4700 között) további két napot, míg meg nem érkezik a csúcstámadó táborba. A terep változatos, fárasztó, de technikai felkészültséget nem igényel.

Csúcsra fel!

A csúcstámadás alapja a mostoha és szűkös Barafu tábor 4700 m magasan, amelyet kimerítő, 9 órás menetelés után a Barranco táborból értünk el. A csúcstúrák általában éjfél körül indulnak, hisz a „nyugati turista” a napfelkeltét már a kráter pereméről szeretné megcsodálni. 2-3 óra nehézkes alvás után ez túl erősnek tűnt, ezért rákérdeztünk. Lehet reggel is indulni, mondták, könnyebb is a túra (1200 m szint, oda-vissza a táborig 10 óra). Rajtunk kifogott a rossz idő (hirtelen ciklon hatására nagy szél, homokvihar, majd hó): volt, aki el sem indult a táborból, aki pedig nekiveselkedett, viharverten tért vissza, vagy inkább hozták. Aznap, május 2-án dél felől senki nem érte el a csúcsot, a kráterperem Stella Point elnevezésű 5700 méteres magaslatát páran igen…. Feltétlenül érdemes egy pihenőnapot beiktatni, erre legalkalmasabb a 4050 méter magasan elhelyezkedő Karanga-tábor.

Táborhelyek és turistaházak

A hegységben pár turistaház (mind a Marangu út mentén) és 22 táborhely található. A fontosabb táborhelyeken új, modern vadőrházak épültek a KINAPA (Kilimandzsáró Nemzeti Park) gondozásában az eddigi, ismert fémbódék helyére. A házakban villanyáram, mobiltelefonjel, rádió-összeköttetés, valamint a közelben helikopter-leszálló szolgálja a személyzet és a turisták biztonságát. Itt veszik nyilvántartásba az érkező turistákat, és megmérik az érkező és távozó hordárok poggyászának súlyát.

Négyes szorzó

Mi 24-en voltunk a csoportban, jutott ránk 9 idegenvezető, egy szakács, pár felszolgáló és 70 hordár. Mindenki mindig tudta a dolgát.

Reggel a turisták után először az étkező- és közösségi sátor, valamint a konyhai személyzet kel útra. Ők csak a saját terhüket cipelik, hamar megelőzik az előttük haladó csoportot.

A konyhások után indul a teherhordók hada a csapat cuccaival, valamint a sátrakkal és hálózsákokkal, amelyet a helyi szervezők biztosítanak (a turista csak a napi csomagját viszi: víz, müzliszelet, meleg ruha, fényképezőgép). Este, mikor a csapat célhoz ér, már áll a sátor, mindenkinek kiosztanak egy-egy mosdótálnyi meleg vizet, majd perceken belül kész a vacsora. Maszáj népi mintás abrosz az asztalon, patyolattiszta fehér étkészlet, szalvéta, előételként pattogatott kukorica és keksz várja a megfáradt utast. Kávé, kakaó, tea, méz, lekvár és forró víz gyakorlatilag mindig van az asztalon.

Az étlap változatos: rizs, esetenként hasábburgonya (!), főzelékek chilis szósszal (jó gyomor kell hozzá), bárány- és sertéspörkölt, rántott hal, sült csirke, reggelire kis sült kolbász, tojásrántotta. Elmaradhatatlan (és gyomorproblémákkal küzdőknek valódi megváltás) a gyümölcs!

Nem tudom, hogy csinálják, de minden étkezésnél ott van az asztalon - 4700 méter magasan, tomboló porviharban és havas esőben is - a jéghideg friss ananász, görögdinnye, mangó, narancs vagy avokádó.

Vacsora végeztével mindenkinek megmérik a pulzusát és a vére oxigénszintjét. Fontos volt, hisz egyesknél 3000 méter körül már jelentkeztek a hegyibetegség tünetei: szédülés, fejfájás, fáradékonyság, sok esetben hányiger, hányás, izomfájdalmak, száraz köhögés. Ezeket sikerült nagyjából kordában tartani fájdalomcsillapitókkal, illetve maguktól elmúltak. Maradt a magasabb pulzus és a lelassuló mozgás: 4500 körül is mindent lehetett, de egy idős ember ritmusában!

Akinél a műszer alacsony oxigénszintet jelzett, azt szigorúan „pihenésre itélték”, vagy eltanácsolták a további mászástól (annak ellenére, hogy az idegenvezetőket pontozzák a csoport teljesitménye alapján). Fontos feladatként éjszaka őrjáratot tartanak a tábor körül, az esetleges lopásokat megelőzendő….

Nyilván van olyan olcsóbb program, ahol a helyi kísérők egyszerűbb szolgáltatást nyújtanak (nincs meleg víz, sem közösségi sátor). Az 5-7 napos gyalogtúra költségei, függően a csoport nagyságától, naponta fejenként 80-150 euróra rúgnak, csúcspénzzel, ellátással, fizetésekkel együtt. Egy képzettebb hordár (szigorú ranglétra van!) naponta 6-7 eurót, egy szakács 10, egy idegenvezető 15 eurót keres, ez néha többszöröse egy ottani átlagbérnek. Az utolsó táborhelyen vagy a kilépő kapunál szokás a csapatnak borravalót gyűjteni, amit ők tánccal és énekkel hálálnak meg.

A megismert „kollégák” kedves, jó humorú, nyitott emberek, érdemes és érdekes velük kommunikálni, a túra keretein kívül is. A helyi idegenvezető fontos kelléke az Egyenlítő vidékére jellemző szélcsendben a hegyen is jól használható, cifra, színes esernyő, amelyet nagy műgonddal rögzítenek a hátizsák oldalán. Megérdemelnek és elfogadnak kisebb-nagyobb használati tárgyakat ajándékba (fejlámpa, bicska, esőköpeny). Szívesen hallgatnak történeteket a világ más részeiről. Magam is órákig ecseteltem Jimmynek – aki az Arusha-i főiskolán tanult szafariszervezést – az Everest meghódításának történetét Hillarytól Erőss Zsoltig. Érdeklődve hallgatta Teleki Sámuel életútját, és nagyot nézett arra a hírre, hogy honfitársunk, a szintén erdélyi származású orvos, Sáska László Arusha környékén van eltemetve.

Csúcstámadók Észak-Koreától Koszovóig

A nemzeti parkba be-, illetve kilépő évi több tízezer embert, valamint az egyes táborokba érkezőket is nyilvántartásba veszik, megjelölve mindig a napi úti célt. Érdekes volt látni a bejegyzéseket: a Mweka kilépő kapunál utóbbi 3 hónap adatait tanulmányozva magyar névvel nemigen találkoztam. Volt azonban – a nagy küldőországok mellett – számtalan egzotikus nemzet fia-lánya: Omán, Koreai NDK, Tahiti, India, Tunézia. Egy teljes oldalát egy kanadai iskola 15-19 éves diákcsoportja és 4-5 kísérőtanár töltötte meg. Osztálykiránduláson jártak. Volt olyan koszovói atyafi, aki az „elért legmagasabb pont” rovatba a „Freedom” szót biggyesztette oda….

Visszatérés

Azt tartják, egy ilyen út egyszer fordul elő a közönséges halandó életében. No, mi igyekszünk megismételni a túrát, hisz tudjuk, mi hiányzott a sikeres csúcstámadáshoz, és a Dorcas-projektek fenntarthatósága is érdekel. A legenda emberközelbe került, és ott is marad, kitörölhetetlenül.