Kharo Khoto, vagy más néven Heishuicheng vagy Heishui egy elhagyatott város Belső-Mongólia nyugati részéb a Juyan-tó közelében. Az 1032-ben épült város a Tangut vezette Nyugat-Xia-dinasztia uralma alatt indult virágzott.
Az 1032-ben alapított hely egykor nyüzsgő kereskedelmi csomópont volt a Selyemút mentén, olvasható a Hungarian Geographic közösségi oldalán.
Mint írják, a 9,1 méteres magas sáncok és 3,7 méter vastag külső falak védték egykoron. A külső falak mintegy 421 méteren húzódtak kelet-nyugati irányban és 374 méteren észak-déli irányban.
Korábban Etzina városaként azonosították, amelyről Marco Polo az utazásaiban is írt.
"Amikor elhagyod Campichu városát, tizenkét napig lovagolsz, majd eléred az Etzina nevű várost, amely észak felé, a homokos sivatag szélén van; ami Tangut tartományhoz tartozik. Az emberek bálványimádók, rengeteg teve és szarvasmarha van, ezen a vidéken számos jó sólymot tenyésztenek, kerecsensólymokat és Feldegg-sólymokat egyaránt. A lakosok főleg földművelésükből és jószágaiból élnek. Ebben a városban negyven napra elegendő élelmiszert szükséges magadhoz venned, mert amikor elhagyod Etzinát hogy folytasd az utad, a sivatagba lépve, ott még negyvennapi utat kell megtenned észak felé, ezen az úton nem találsz sem lakhelyet, sem csalihelyet."
A fallal körülvett erődöt először Dzsingisz kán foglalta el 1226-ban, de – a széles körben elterjedt félreértésekkel ellentétben – a mongol uralom alatt a város továbbra is virágzott. Kubiláj kán idején a várost kibővítették, így háromszor akkora lett, mint a Nyugat-Xia-dinasztia idején.
Fotó: Wikimedia Commons
A Toghon Temür vezette északi Jüan-dinasztia a Közép-síkság visszahódítására való felkészülést Khara-Khotóra összpontosította..
A mongolok Khara-Khoto-i vereségét a Ming-dinasztia évkönyvei írják le:
"Hungu ötödik évében (1372) Feng Sheng tábornok és serege elérte Edzinát. A város védelmezője, Buyan'temur megadta magát, amikor a kínai csapatok elérték a várost és Bojiashan hegyét. Yuan uralkodója, Gyardzhipan' elmenekült és az ő a miniszterét és még 27 embert elfogtak tíz vagy több ezer lóval és szarvasmarhával együtt."
A vereséget követően, a felélénkült tengeri kereskedelem és valószínűleg a vízhiány miatt a város elhagyatottá vált és romokba dölt hosszú, hosszú évszázadokra, amely idő alatt aludta álmát a sivatag homokja alatt, írja a Hungarian Geopgraphic.
A világtól távoli elhelyezkedése megóvta a fosztogatóktól, mígnem két orosz felfedezőhöz - Grigorij Potanin és Vlagyimir Obrucsev - el nem jutott a hír, hogy valahol az Ejin folyó alatt egy ősi város bújik. Ez a tudás lendületet adott a szentpétervári Ázsiai Múzeumnak, hogy Pjotr Kuzmics Kozlov parancsnoksága alatt új mongol-secsuáni expedíciót indítson.
Az 1907–1909-es közép-ázsiai expedíciója során egy expedíció érkezett Khara-Khotóba, akik az ásatások során több mint 2000 tangut nyelvű könyv, tekercs és kéziratra bukkantak. Kezdetben tíz láda kéziratot és buddhista tárgyakat küldtek Szentpétervárra, majd 1909 májusában ismét visszatértek, hogy további tárgyakat kutassanak fel. Számtalan lenyűgöző műtárgy került elő – vallási szövegek, műalkotások és hétköznapi tárgyak jóvoltából – amelyek segítségével mi is bepillanthatunk ennek a rég elveszett városnak a régvolt életébe.
