Több mint 50 erdőtűz - egy tucatnyi az Északi-sarkkörön belül - csapott fel Svédországban a hét végéig a hetek óta tartó rendkívüli meleg és a szárazság miatt. Észak-Afrikában, a Szahara szélén lévő Ouargla meteorológiai állomáson 51,3 Celsius-fok meleget mértek, ami a térség minden idők legmelegebb hőmérséklete. Japánban a két héttel ezelőtti rendkívüli esőzések után fellépő forróság, napok óta több mint 40 Celsius-fok feletti hőmérséklettel mintegy 30 ember halálát okozta, és több ezren kényszerültek a hőséggel kapcsolatos kórházi ellátásra. A kanadai fővárosban immár harmadik hete meghaladta a hőmérséklet a 30 Celsius-fokot, szemben a tavalyi nyárral, amikor kilenc ilyen napot regisztráltak. Tucatnyian haltak meg a hőség miatt, a montreali halottasház megtelt. Illetékesek szerint először fordul elő, hogy a hőség ennyi áldozatot szed.

A tudósok többsége számos tényezővel magyarázza a rendkívüli hőséget, a legnyilvánvalóbb szerintük a globális felmelegedés. "Nehéz nem arra gondolni, hogy a klímaváltozás szerepet játszik abban, ami jelenleg a bolygón történik. Szembeszökő szélsőségességeket jegyeztek fel az elmúlt hetekben. De nem szabad túlhangsúlyozni a klímaváltozást, vannak más tényezők is, amelyek hatással vannak" - mondta Dann Mitchell, a bristoli Egyetem kutatója. 

Ezek egyike a magas légköri nagysebességű széláramlás az Atlanti-óceán fölött, a Föld felszíne fölött öt-hét kilométerre kelet-nyugati irányú széláramlás irányítja bolygónk időjárást. Amikor gyenge, akkor nyugodt, csendes napokat eredményez. "A széláramlás jelenleg szélsőségesen gyenge, aminek eredményeként magasnyomású rendszer alakult ki hosszú időre ugyanazon térség fölött" - magyarázta Mitchell.

Másik tényező az Atlanti-óceán felszíni vízhőmérsékletének több évtizedes oszcillációja néven ismert jelenség, amely az egész északi-féltekére hatással van, a jelenséget a légkör-óceán kapcsolatrendszerében megvalósuló egymás közötti kölcsönhatás eredményezi. 

"A helyzet olyan, mint 1976-ban, amikor hasonló volt az óceán hőmérséklete az Atlanti-óceánon és a változatlan széláramlás hosszú időre nagy területen magas nyomást idézett elő" - mondta Adam Scaife professzor a brit meteorológiai szolgálattól. "Természetesen, az az év volt az egyik legszárazabb, legmelegebb nyár az Egyesült Királyság történetében a 20. században" - tette hozzá.

A Kelet-Angliai Egyetem klimatológiai kutatórészlegének igazgatója, Tim Osborn professzor szerint van azonban egy lényeges különbség 1976 és napjaink között. "Ma nagyon különbözően működnek ezek a hatások. 1976 óta több évtizedes a globális felmelegedés a növekvő szén-dioxod-kibocsátás miatt, ami jelentősen emelte a globális hőmérsékleti alapvonalat" - hangsúlyozta. Ennek eredményeként például a széláramlás gyengülésének jóval erősebb a hatása, mint 40 éve volt.