Túl sok előzetes szervezést nem igényel az utazás, mivel az Emirátusokba való belépéshez már nem kell vízum, de Ománba is beléphetünk vízum nélkül a fedélzeti szobakártyánkkal. A program Dubaiból indul, így rögtön kipróbálhatjuk az ősszel indult Budapest - Dubai közvetlen Emirates járatot, amely napi összeköttetést jelent a két város között, mintegy 6 órás repüléssel, Airbus-gépekkel.
Azt is hallottuk, hogy az Emirates hamarosan modernebb gépekre cseréli az ezen a vonalon közlekedő flottáját. A 100 %-os állami tulajdonú cég 2013-ban a kevés nyereséges repülős társaság egyike volt, 904 millió eurós nettó nyereséggel, és a World's Top Airline címet is megszerezte, nyomában a Qatar légitársasággal.
A fedélzeti ellátás kiváló az Emirates gépein, mert (még) mindazt nyújtja, amiért számos versenytárs már pénzt kér: rugalmas a súlyhatár, és bőséges az ellátás a gépen, a turista osztályon is. Számos utasnak polaroid fotóval kedveskednek a fedélzeten.
Dubajba késő este érünk, de a város fényárban úszik, még a környező autópályák is ki vannak világítva. A hajóra már éjfél után érkezik az utazó.
Felkészülni minden eshetőségre
Az éjfél utáni bejelentkezés sem akadály azonban a hajón. A Costa Serena csaknem négyezer utast képes felvenni és a több mint 1100 fős személyzettel együtt közel ötezer emberrel járja be az útját.
Az utazásunk előtti napon, a trónörökös jelenlétében, a Costa Serena kürthangja és a kapitány tisztelgése mellett avatták fel Dubai új hajós terminálját, a Port Rashid 3-at, amely jelenleg a világ öt legjobb luxus hajókikötője közé tartozik.
Ilyen létszám, meg a közelmúlt hajós balesetei is erősen indokolják, hogy még a hajó indulása előtt mindenkinek – nincs kivétel - mentőmellényt kell öltenie és részt kell venni egy biztonsági gyakorlaton. Ez egy hajós útnál nem meglepő, az viszont már igen, hogy a fedélzeti olvasnivalók között kalóztámadás veszélyére és az ilyenkor követendő magatartásra is felhívták a figyelmet. Bár a kalóztámadások elsősorban Szomália partjai közelében történnek, és főleg kereskedelmi hajók ellen követik el őket, tény, hogy nincs túl messze onnan az Ománi- és a Perzsa-öböl sem.
A Costa hajóin is bőséges időtöltési és étkezési lehetőség várja a vendégeket, de az italokért többnyire fizetni kell. (Előre választhatók italcsomagok, vagy a fogyasztott italt a szobaszámlához lehet íratni.) A fedélzeten készpénzes fizetés nincs, ugyanis induláskor mindenkitől letétet kérnek készpénz vagy hitelkártya útján, és még az út vége előtt rendezni kell a számlát. Innen fedezhetők a fizetős szolgáltatások, például a fogyasztás a bárokban, a kötelező borravalók, de még akár a parti kirándulások is, amelyekből bőven akad minden kikötéskor.
Maszkatban ragyog az utcakő
Az első kikötésig a Costa Serena több mint húsz órát haladt az egyébként nyugodt tengeren. Maszkatban, Omán fővárosában ért partot, ahol arab öltözetű buszosok vittek bennünket a kikötői biztonsági ellenőrzésig és onnan ki-ki kedve, programja szerint, akár egy nagy sétával is, bejuthatott egészen a szultán palotájáig.
Maszkatban ragyogóan tiszták az utcák, épületek, autók. Nem csupán tiszták, de szó szerint sok helyen a terek, utcák burkolata is ragyog. Olyan, mintha mindig fényesítenék... Maszkat másik csodálatos látnivalója - sok-sok egyéb mellett - a nagy mecset, lenyűgöző méretével, pompájával. Díszítése lélegzetelállító. Körülötte gyönyörű parkok, virágokkal, esőztető rendszerrel.
Távíróállomás a fjord közepén
Ománban kikötött a hajó egy újabb éjszakai utazást követően Khasab városánál is, az Arab félsziget csúcsánál, az Ománi- és a Perzsa-öböl találkozásánál. Érdekessége, hogy itt egy fjordban tehettünk fából épített hajókkal nagyon látványos kirándulást. Útközben - sokunk örömére - delfinek tűntek fel a hajók mellett, bemutatva szinkronúszó tudományukat.
A fjord belsejében, a Telegraph szigetnél horgonyt vetettek a hajók. A bátrabbak kiúszhattak a szigetig, amely majd' 150 éve a Londontól Karachiig húzódó, itt éppen a Perzsa-öböl alatt húzódó távíróvezeték egyik fontos kezelőállomása volt.
Tonnás szőnyeg, tonnás csillár
A következő - egész éjszakás hajóutazást követő - kikötés már az Emirátusok fővárosában, Abu Dhabiban következett. Az Egyesült Arab Emirátusok fővárosa bőven tartogat meglepetést, látnivalókat. A Zayed sejkről elnevezett nagy mecsetet mindenki látni akarta, hiszen ez a világ legnagyobbika szeretett volna lenni, de persze a mekkainál nem volt szabad nagyobbat építeni. Pompája, színei, díszei valóban lenyűgözőek. Szinte még új, 2007-ben épült, jó néhány leg-gel büszkélkedhet: a világ legnagyobb kézi szövésű szőnyege (súlya 40 tonna), 15 tonnás csillár, Swarovski-kristályokkal dúsan díszítve. Fény, csillogás, pompa alig felfogható mennyiségben.
A látnivalók tárháza kifogyhatatlan, ide értve a Forma 1-es versenynek helyet adó komplexumot a yacht kikötőnél. Vagy az emír palotája, egy másik kikötő közelében. A Corniche, a gyönyörű parti sétány homokos strandján a 26-28 fokos finom idő ellenére egyetlen strandolót sem láttunk, de végül is decembert írtunk...
Torony és arany
Abu Dhabi part menti felhőkarcolói Dubajra is emlékeztetnek, az utolsó állomásunkra, ahol még bőségesen jutott idő a látványosságok felfedezésére.
A hajóról is jól látszott a Burj Kalifa tornya, amely 828 méterével jelenleg a világ legmagasabb épülete. Jól bejárható a város akár tömegközlekedéssel is, de a taxi sem drága.
A metrózás külön élmény, mintha minden vadonatúj lenne: a szerelvények, az állomások. Nagy a tisztaság, a biztonság, minden luxus kivitelben, és mégis megfizethetők az árak. A napijegy olcsóbb, mint Budapesten.
A metróval jól megközelíthető nemcsak a Burj Kalifa tornya, de a vitorlára emlékeztető Burj Al Arab luxusszálló, és persze a havat sosem látott város fedett sípályája, a világ legnagyobb bevásárló központja, vagy akár az arany bazár.
Lehetne tovább is sorolni, de mindenre úgysem elegendő az idő. Talán egy másik alkalommal, egy újabb utazás során. Mert aki ilyen élményekkel tér haza, kedvet érez, hogy oda visszatérjen...
