A Visit Timișoara meghívására érkezünk Temesvárra, abba a városba, amely úgy tűnik, hogy egész évben pezseg: fesztiválok, titkos koktélbárok, bor- és gasztrokóstolók, galériák, múzeumok, hajókirándulások, szabadtéri programok és hatalmas bevásárlóközpontok teszik élménnyé az itt töltött napokat.

Nehéz néhány mondatban összefoglalni Temesvárt, amely tele van égbe nyúló templomokkal és tucatnyi emlékművel, virágokkal teli parkokkal és csak gyalogosok által használható belvárossal, a francia riviérát idéző napernyővel fedett utcákkal, apró csodákkal és hihetetlen, de minden sarkon vár egy történet: Wilhelm Müller rózsái, a Béga folyó tíz hídja, a híres kávégyáros, Illy Ferenc szülőháza Józsefvárosban, egy másikon Klapka György szülőháza, másutt a 1989-es forradalom véres emlékei, vagy éppen a török és Hunyadi Jánosról mesélő falak.

Románia harmadik legnépesebb városában (az első Bukarest, a második Kolozsvár) mindig is békésen megfértek egymás mellett a népek. Volt idő, amikor a legnagyobb közösséget a németek alkották, őket követték a magyarok, harmadik helyen pedig a románok voltak. Mára persze a román lakosság van többségben, de ugyanúgy élnek itt magyarok, szerbek, németek és olaszok – utóbbiról tanúskodik a város több helyén található olasz tulajdonosok által vitt fagylaltozók, néhol akkora mennyiségű fagylaltot árulva, amelyből két „gombócot” határozottan kihívás elfogyasztani.

Temesvár nemcsak azért különleges város, mert mindenhol érezni nyitott és független szellemiségét, hanem azért is, mert a közelmúlt történelmében is fontos szerepet játszott: 1989. december 25-én itt kezdődött a román forradalom, amely öt napos harc után véget vetett Ceaușescu diktatúrájának. Éppen a Piata Libertatiit (Szabadság tér) szeljük keresztül, amikor idegenvezetőnk, Marius elmeséli a történetet, amelynek véres harcaira korából fakadóan ő nem, de szülei még emlékeznek.

De menjünk még egy kicsit vissza a történelemben, mert Temesvár történelmi központjában lenni tényleg igazi időutazás. A várost bejárva egyik korból a másikba repítenek a házak. Legrégebbi épülete a Hunyadi-kastély, amelynek gyökerei egészen Károly Róbert koráig nyúlnak vissza, és amely az évszázadok alatt több átalakuláson esett át. Előbb egy földrengés rongálta meg, amely után Hunyadi János 1443-ban újjáépíttette (innen a neve is), majd jöttek a törökök. Az oszmán uralom alól Savoyai Jenő szabadította fel a várost, amely azóta is egy multikulturális olvasztótégely.

„Temesvár mindig egy kicsit kilógott a sorból. Mint mondta, az itteni lakosok nem románok, nem magyarok, nem szerbek, nem zsidók: ők temesváriak, akik az élni és élni hagyni filozófiája szerint nagyon köszönik, remekül vannak.”

- meséli Dan Jakabházi a Visit Timisoara marketing vezetője.

Sokszínűség, nyitottság és művészet lépten nyomon

A város utcaképe csupa szín, tele frissen felújított gyönyörű szecesszió korabeli épületekkel. Látszik, hogy hatalmas fejlődés indult el az elmúlt néhány évben, ami még most is tart, hiszen a városban sétálva számos helyen belefutunk felújítás alatt álló épületekbe, még az olyan külvárosi városnegyedekben is, mint a város egyik legrégebbi része, mint a Fabric, azaz Gyárváros, ahol 1718-ban megnyílt Temesvár első sörfőzdéje.

A város talán leghíresebb épülete a Brück-ház, amely az Union téren áll, és amelyet Székely László tervezett szecessziós stílusban. Az épület helyén a századforduló idején eredetileg egy gyógyszertár működött, amelyet később Salamon Brück gyógyszerész felújíttatott, és maga is gyógyszertárként használt, és amelynek alsó üzlethelyisége ma is patikaként működik.

Az épület egykor egyszintes volt, mint az összes többi épület Temesváron, de Salomon Brück volt az első, aki engedélyt kapott, hogy emeletet építsen rá, ezzel divatot teremtve az emeletes házaknak és utat nyitva a szecesszió előretörésének – meséli vendéglátónk. Az épület emeletén az egyik lakásban ma egy rejtett kincs található: különleges galéria működik, ahol borkóstolókat és más izgalmas eseményeket tartanak. Mint kiderül, nem ez az egyetlen eldugott, de annál izgalmasabb hely a Savoyai Jenő utcán található a Barrio koktél bár, amit elsőre nem is olyan könnyű megtalálni, este ide mindenképp érdemes visszalátogatni, megismerni a helyi éjszakai élet pezsgését.

A Piata Victoriein (Győzelem tér) trónol az impozáns homlokzattal bíró Operaház, vele szemben, a hatalmas tér másik oldalán pedig ott magasodik a monumentális Román Ortodox Székesegyház, amelynek tetőzetét részletgazdag mozaikmintás cserép fedi, és amelynek 11 tornya és 7 harangja van.

A szerelem mindent felülír

A téren az épületeket nézve Marius egyszer csak megkérdezi tőlünk, hogy tudjuk-e melyik oldalon sétáltunk az operától a székesegyházig, mert egykoron ennek különösen nagy jelentősége volt.  Kiderül, a jobb oldalon hajdanán az arisztrokrácia tagjai korzóztak, míg az alacsonyabb rétegek a tér bal oldalán sétálgattak fel-alá. A helyzetet – ahogy az lenni szokott – a szerelem írta át, amikor az egyik arisztokrata család lánykája átszaladt a „szegény” oldalra szerelméhez. A legenda szerint ez volt az a pillanat, amelytől kezdve fellazultak a szabályok és ma már mindenki ott korzózik, ahol csak kedve van.

Temesvár tele van jobbnál-jobb vendéglátóhelyekkel, ahol úgy jóllakhat bárki, hogy azt napokig emlegeti: itt minden étel emlékezetesen finom, például a helyi túrógombóc, ami csak nyomokban hasonlít a miénkre.

Az élmények fokozása: fesztiválok, kávéházak, idilli folyópart

Idén nyáron a város fesztiválok sorát hozta el lakosainak. Előbb egy jazz fesztivált, majd augusztus elején az egész várost átható és megmozgató (és ingyenes) Temesvár Napja fesztivált, amely igazi összművészeti parádé, látványos programokkal és hihetetlenül menő koncertekkel, amelynek egyik csúcspontja az angol énekes, Mika koncertje.

A város kávéházi kultúrában is gazdag, ezért szinte kötelező része az itt tartózkodásnak, hogy felfedezzünk néhány kávézót.

Ha pedig egy másik szemszögből tekintenénk rá a városra, akkor irány a Béga folyó, ami nem is igazi folyó, hanem csatorna, és amelyet a XVIII. században építettek az osztrákok így biztosítva az áruszállításhoz az összeköttetést. Napjainkban a városon átfolyó szakasz fontos része Temesvárnak, a partján bicikli és gyalogutak futnak, itt található az óriási rózsapark benne egy szabadtéri színpaddal. A fűzfákkal övezett folyópart csupa hangulatos hajót rejt, amelyek ma már vendéglátóhelyként üzemelnek, innen indulnak a sétahajók is.

Egy bevásárlóközpont általában nem igazán tartozika turistalátványosságok közé, de a Iulius Town, ahogyan a neve is sejteti, nem egy sima kis bevásárlóközpont. Sokkal inkább egy város a városban, tele üzletekkel, éttermekkel, tetején hatalmas többszintes parkkal. Amikor itt sétálgatva egy leégett háztetőre leszek figyelmes, Dan elmeséli, hogy már nem sokáig rontja a látványt a szebb napokat látott épület, hamarosan egy művészeti központ épül majd a helyére. 

Egy város, amely ma hihetetlen fejlődési időszakát éli: városrészek születnek újjá, új szállodák épülnek. Két éve a Visit Timișoara is nagy lendülettel kezdte meg munkáját, megállás nélkül építve a város turisztikai kínálatát. Bebizonyítva, hogy Temesvár nemcsak egy hely a térképen, hanem egy hangulat, egy ritmus, amely élményekben gazdag.