A hatalmas forgalom miatt célszerű metróval utazni az óvárosba, vagyis Bur Dubajba, mi a végállomástól alig néhány méterre értünk a régi kikötő partjára. Ezen a részen sok érdeklődő figyelte az öbölben pihenő hajókat, illetve az itt látható régebbi és újabb épületeket. Néhány perccel később fából épített, nyitott, motoros vízi taxiba – az abrába – szálltunk, amellyel alig negyed óra alatt értünk át az öböl túlsó partjára. Ezek a régi, fából faragott csónakok az itteni kirándulások elengedhetetlen részei.

Daukkal hozzák a fényes Kelet áruit

A városban számos abra közlekedik tele turistákkal. Ezek az elmúlt évtizedekben több generációt szolgáltak már ki, és az is látható, hogy sokszor javították már őket. De jelenleg is működnek, és hangulatos perceket jelent velük a vízen siklani, nem beszélve arról, hogy olcsón szállítanak.

A túlsó parthoz közelítve fából faragott, nagyméretű bárkákat láttunk, az úgynevezett daukokat, amelyekkel a hajósok ma is szelik az Indiai-óceán vizeit. Áruk sokaságát szállítják ide naponta Ázsiából, különösen fűszereket, csokoládét, kávét, egzotikus gyümölcsöket, például narancsot, citromot, kivit vagy mangót. Ez a parti rész is tele van régi és új házakkal, a muzulmánok szent helyét pedig egy égnek emelkedő mecset jelzi.

Amint kiszálltunk a vízi járműből, a parton egy városnéző sétabusz is megállt sok érdeklődő turistával. Körös-körül hatalmas bazársor fogadott bennünket a mesés Kelet termékeivel. Megtalálni itt az indiai és pakisztáni kelméket, különféle szőnyegeket, a fémből készült emléktárgyakat, kancsókat, tálakat, vázákat, arany- és ezüstláncokat, továbbá különleges lámpákat is, hogy csak néhányat említsünk. Körültekintve nagyszerű látványban volt részünk, gazdag kínálattal. A kereskedők hangos kiáltással igyekeztek magukra és főleg a portékáikra terelni a figyelmet.

Ahol a fűszerkereskedő szívesen magyaráz

A nagy csarnok közepén a vendégek sokasága állt meg hosszabb-rövidebb időre, mert lenyűgözte őket a látvány. Az egyik bolt előtt fűszerkereskedő állt, aki gyors szójárással igyekezett felsorolni az áruit és azt is elmondta, hogy melyik fűszert melyik ételhez ajánlja. Ezeket főleg az ázsiai konyhákban használják, de némelyiket, például a kurkumát, a borsot, vagy a szegfűszeget Európa-szerte is ismerik. Voltak olyan turisták, akiknek annyira megtetszettek a felsorakoztatott különleges fűszerek, hogy nyomban vásároltak is belőlük. A kereskedő ugyanis nem sajnálta az időt, egyenként mutatta be ezeket, miközben a levegőt áthatotta a különböző fűszerek különleges, összekeveredett illata.

Természetesen sok szó esett a vízről is, amely a legdrágább kincs és meg is becsülik. Hozzá képest az üzemanyagot itt sokkal olcsóbban adják.

Az arab kávé- és teakiöntőket keresték

A forgatagban az arab mellett főleg angol és német nyelven beszélő külföldiekkel találkoztunk. A hölgyek többsége különböző színű, divatos, strasszokkal díszített sálakat és ruhákat vásárolt, mások viszont a különleges mintázatú, kézzel készített, kisebb és közepes nagyságú szőnyegek mellett döntöttek. A férfiak leginkább az egyedileg készített arab kávé- és teakiöntőket keresték, de szívesen időztek az órákat vagy az aranyat áruló üzletek előtt is. Sokan pedig megkóstolták az óvárosi konyhákban készített ételeket is.

A kikötő partján nemcsak az árukkal roskadásig teli bazárt, hanem például sirályokat etető helyi lakókat, a hónuk alatt a Koránnal imára sietőket és a babakocsikat tologató fiatal házaspárokat is láthattunk séta közben. A nyugalom, a békesség uralta ezt a városrészt. És még egy érdekesség, hogy élő tevét és szamarat is vásárolhattak azok, akik szerettek volna.