Azt mondják, hogy ha a Karintia és Stájerország határán lévő Turracher Höhén egyszer leesik a hó, az tavaszig úgy is marad. Lehet benne valami, hiszen a síterep kis túlzással egy isten háta mögötti fennsíkon, a tengerszint fölött 1763 méterrel kezdődik és 2000 méter fölé nyúló hegyekben végződik. Voltaképpen egy katlan, ahol jól megül a hideg levegő.
A hóbiztos terep nem a mennyiségi piac szereplője, hanem a kevesebb több elve mentén kínál összesen 42 kilométernyi, de magas minőségű sípályát, melyeken olykor megjelennek a síkomornyikok. Igen. És megtörlik a gyerekek csöpögő orrocskáját, égett képű síelők kínját napkrémmel enyhítik, vagy porzó gigájú felnőtteknek proseccóval kedveskednek. De vezetnek hótalpas túrát, vagy éppenséggel a kulináris örömökbe vezetik be az arra fogékonyakat.
Arról nem szól a fáma, hogy az esetleg a kelleténél keményebben érkező freestyle-erekhez is komornyik érkezne a másfél kilométer hosszú deszkás paradicsom Snowparkba. De vélhetően a snowboard ördögeit jobban érdekli, hogy visszanézzék magukat a pálya mellé telepített kamerákkal rögzített filmen. Könnyített, de izgalmas változata az előbbinek a Funslope. 850 méteren kis ugratók, nagy csigák, alagutak és meredek kanyarok várják az egész családot, akár a sportosabb nagyit is. Nem csak a nagyit, hanem minden generációt alaposan átmozgat egy jó sífutás. Cirbolyafenyők közt, tisztásokon és tengerszemek mentén mintegy 15 kilométeren róhatjuk a köröket. És nem csak síelés! Az milyen amikor a nyári bobpályán télen hajlobogtató sebességgel az ember szinte függőlegesen a mélybe zuhan, vagy spirálozik lefelele a gravitációs terhelés érezhető növekedésével? Megtudja, aki felül a Nocky Flitzerre.
Mivel hideg helyen járunk, a táj közepét uraló tó is be-befagy. Korikat fel! Vagy hívjuk ki a Seetaxit, ami a fagyott felületen közlekedik parttól partig. A partokon pedig egészen egyedi, pompás hotelek várják a síelésben megfáradt vendégeiket. A tó jegét minden év decemberének 12. napján 12 óra 12 perckor szakértők vizsgálják meg és a derék karintiaiak meg stájerek fogadást kötnek teherbírására. A befolyt pénzt közösségi célokra ajánlják fel. A két tartomány határa szinte kettészeli Turracher Höhe-t. Áll itt egy határkő 1814-es dátummal. Ekkor a település a napóleoni Illíria és Ausztria határát jelentette. Talán még a maga a nagyságos császár is megnyalta volna a tíz ujja minden percét, ha már akkor olyan gasztronómiai fellegvár lett volna Turracher Höhe, mint manapság. A sportolásban kellemesen elfáradt vendégeknek semmi esetre sem okoz csalódást a helyi, vadakban és halakban bővelkedő ételkínálat, és a felszolgálás minőségére sem lesz panaszuk.
