Aligha akad valaki a magyar turisztikai szakmában, aki ne ismerné legalább látásból Csók Csabát, a MUISZ főtitkárát. Szakmai kérdésekről én is sokszor tárgyaltam már vele, de magánemberként nem tudtam róla jóformán semmit. Egy budai kisvendéglőben azután a közelmúltban megosztotta velem hetven év tapasztalatait. Rögtön azzal kezdte, hogy „rent a caros” volt az előző rendszerben.
ttrend • Dolgoztál autókölcsönzőnél is?
Ugyan, dehogy, csak így nevezték azokat, akiknek a káderlapján az iskolában egy nagy X szerepelt, akárcsak régen a bérautók rendszámtábláján. Az X a legmegbízhatatlanabb tanulók jelzésére szolgált.
ttrend • És miért nem lehetett megbízni benned?
A családunknak valaha több száz holdas birtoka volt Baranya déli részén, a ma Horvátországhoz tartozó Pélmonostor környékén, ez nem volt túl jó ajánlólevél. Édesapám a MÁV Kórház főigazgató főorvosaként dolgozott a negyvenes években, így természetesnek tűnt, hogy én is az orvosi egyetemre jelentkezzek. Előtte a piaristáknál jártam középiskolába, Öveges professzor volt a fizikatanárom. Hiába, az orvosira kitűnő bizonyítványom ellenére helyhiány miatt nem vettek fel, így tizennyolc évesen munkahely után kellett néznem, a postára kerültem motoros újságkihordónak.
ttrend • Nem szokványos pályakezdés, az biztos…
Az idegenforgalommal néhány év múlva, 1958. április elsején kerültem először kapcsolatba, amikor felvettek az IBUSZ-hoz. A németnyelv-tudást „von Haus aus” hoztam magammal, de az angol is jól ment. Szakmai pályafutásom azonban korántsem indult zökkenőmentesen. Alig egy évet töltöttem az IBUSZ-nál, amikor kiderült, tizenöt pályakezdőt el kell küldeni „létszámtúllépés” miatt. Az akkori vezérigazgató behivatott minket – én voltam a tizenöt között az egyetlen férfi –, és elmondta a szomorú hírt. Távozáskor én mint udvarias ember utoljára akartam kilépni az ajtón, amikor a főnök visszahívott. Felajánlotta, hogy van egy fizikai státusa, így ha elvállalom, lehetek segédmunkás a propagandaraktárban. Elvállaltam. Ezután a Ferenciek terén pakoltam le és fel a teherautókra az irodákba küldött prospektusokat. Ez persze nem esett túl nehezemre, mivel húszéves koromig aktívan sportoltam, ifjúsági csúcstartó voltam súlylökésben. Innen kerültem aztán az IBUSZ Bartók Béla úti irodájába, pultos ügyintézőnek. Itt szereztem meg első szakvizsgámat „dolgozók hétvégi különvonata” tárgykörben. Ezekkel a vonatokkal bejártam a fél országot. Később egymás után szereztem meg a különféle belés külföldi jegykiadói vizsgákat, letettem az autóbusz-kísérői vizsgát is. 1962-ben elvégeztem az idegenvezetői tanfolyamot, utána évente három-négy alkalommal külföldre, a volt keleti blokk országaiba vihettem csoportokat. Amikor 1962-ben elindult a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán a képzés, az elsők között végeztem vendéglátó szakon, de idegenforgalmi diplomát is szereztem. Alighogy lediplomáztam, felkértek, hogy legyek másodállásban az idegenforgalmi ágazat vezetője a főiskolán. Később elvégeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pedagógia szakot, majd le is doktoráltam. Közben a hetvenes évek elején az IBUSZ-nál a központba kerültem önálló osztályvezetőnek, hozzám tartoztak a szállodai szerződések is, akkoriban ugyanis mi hoztuk az országba a külföldi turisták többségét. Akkoriban már Nyugatra is jártam, ami óriási dolognak számított, tekintve, hogy sohasem voltam párttag. Az IBUSZ viszont komoly kádergyűjtőnek számított abban az időben, és végül engem is ki akartak csinálni, ezért átmentem főállásban a főiskolára. És milyenek a véletlenek, 1974. január elsejével létrejött a hét állami tulajdonú utazási iroda érdekeinek képviseletére a MUISZ, engem pedig megválasztottak az új szövetség főtitkárává. Először másodállásban láttam el a feladatot, majd ahogy bővült a tagság, úgy lett ez a főállásom, és a főiskola lett a másodállás. 1995 után hagytam fel a tanítással, de én írtam az első főiskolai jegyzetet utazásszervezésből, utána pedig további tizenegyet.
ttrend • Melyek voltak azok a legfontosabb eredmények, amelyeket a szövetség főtitkáraként sikerült elérned?
Az első utazásszervező tevékenységről szóló miniszteri rendelet létrejötténél is bábáskodtam 1992-ben. A 90-es évek elején ugyanis még nem volt külön szabályozás az utazási irodákra. Az akkori 3000 utazási irodából a szigorítás eredményeként mára maradt körülbelül 1200. Tizenhat külföldi szakmai szövetséggel kötöttünk kétoldalú szerződést, az ECTAA elsőként Kelet- Európából minket vett fel a soraiba. Szerepem volt abban is, hogy 1994-ben az országgyűlésben idegenforgalmi albizottság, majd 1998-ban önálló bizottság alakult. ttrend • Milyennek látod ennyi év elteltével a szakmai érdek-képviseleti munkát? Egy szakmai szervezet nem jogalkotó és nem is jogalkalmazó, ennél fogva, ha nem áll mögötte erős, együttműködő állami szerv, nagyon behatároltak a lehetőségei. Volt, hogy többévi munkánkba telt, mire sikerült az utazásszervezői kormányrendeletben egyetlen kérdéses mondatot megváltoztatnunk. Külföldön máshogy működik mindez, Ausztriában például kötelező a kamarai tagság, így könnyebb az irodák érdekképviselete.
ttrend • Az összes bejegyzett hazai utazási irodának csupán a negyede tagja a MUISZ-nak…
Érthető, ha a mai magyar gazdasági helyzetben a vállalkozó meggondolja, mire költ. Egy kisebb vállalkozás számára a tagdíj is megterhelő tétel lehet.
ttrend • Mivel fogod tölteni nyugdíjas napjaidat?
Továbbra is tanácsadó maradok a parlament idegenforgalmi bizottságában, írok majd, ahogy eddig is, és végre a könyvtáramat fogom rendezgetni.
Született: 1937. április 4-én
Iskolák: Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola, ELTE Bölcsészettudományi Kar, pedagógia szak
Nyelvek: német, angol
Család: két felnőtt lánya van
Hobbi: írás, olvasás, utazás
