Christkind maga a Jézuska, Nürnbergben lány. Ez kissé zavarba ejtő, hisz az ajándékot hozó gyermek Jézust inkább fiúként képzeljük. 16-19 év közötti, aki tényleg ne rettegjen a magasságtól, mivel a vásár megnyitóján a Miasszonyunk templom teraszáról tekint le a sokaságra. Nürnbergi kislányok ezrei álmodnak arról, hogy egyszer őket választja a szigorú bizottság Christkindé. A teraszon felharsannak a fanfárok, a kórus felzeng, kihunynak tér fényei, Christkind csengő hangon belefog beszédébe, melynek végével a kisebb szünetekkel 1628 óta folyamatosan megrendezett vásár megnyit.
Grillrácsokon nürnbergi kolbász serceg. Azt mondják nem is volt igazán Nürnbergben az, aki nem evett a kolbászból. A sok majorranától és bükkfa füstöléstől különleges. Száll a forralt bor illata. A vásár egyediségét maga Nürnberg, az egykori jólétből épült város történelmi kulisszája és az ezzel együtt fejlődött, megingathatatlan polgári öntudat adja. No meg egy kicsit a helyi mézeskalács, a Lebkuchen, ami egyedülálló ízét ritka fűszerek révén a várost idejekorán a világ térképére helyező kereskedelemnek köszönheti. Utóbbiból ered a Nürnbergre máig jellemző színes nemzetközi kavalkád. Akármennyire is parádéztak itt kihelyezett pártgyűléseiken a '30-as évektől a nácik, csak átmenetileg tudták elbarnítani a város 1050 óta meglévő sokszínűségét.
Fűszerek, marha, Dürer
1050-ben egy szolgáló lány gazdájába bolondult, ám nem szabadként nem mehetett hozzá. De, hogy-hogy nem, arra járt III. Henrik császár. Több se kellett a szintén szerelmes gazdának, megkérte a császárt, ugyan adná már őket össze, de előtte szabadítsa fel a lányt. Miért ne? — vonta meg a vállát a derék Henrik. Történt mindez egy Nuorenberc nevű helyen az eseményről megemlékező Sigena-levél tanúsága szerint. A város növésnek indult; a 15. századra 40 ezer lakosával Köln után a Német-Római Birodalom második legnépesebb településévé vált.
Az Észak-Európát Velencével összekötő kereskedelmi út elképesztő jómódot hozott a városnak. Észak borostyán csecsebéi és drága prémjei, kelet ritka fűszerei egyaránt kaphatók voltak. De érkeztek ide évente 100 ezrével Debrecen környékéről a szürkemarhák. A szürkéknek szobor állít emléket a Pegnitz folyó partján, az egykori vágóhídnál, míg terelésük német szakaszán remek kerékpárúton válhatunk eggyé gondolatban a marhákkal. A szürkemarha-kereskedés beindulásakor még nem született meg, aranyműves apja azonban már Nürnbergbe költözött Ajtósi Albertnek. A család úgy lett Dürer, hogy az itteni dialektus nem tett különbséget d és t között; Türer avagy Ajtósi egyenlő Dürer — meséli a szintén magyar, 1978 óta Nürnbergben élő, valaha az IBUSZ-nál kezdő Pritsching Edit idegenvezetőnk. Az ifjabb Albrecht korának zseniális festőjévé vált, képei és rézkarcai a kereskedőkéhez hasonló vagyon gazdájává tette. Az akkori Nürnberg leghipszterebb terén, a Tiergärtner-en vett házat. Ma a Dürer Múzeum működik benne. Dürer művészetét az aradi Fränkl Zsófia művészettörténész teszi csoportok számára élővé. A Tiergärtner menőségét a császári palota közelsége és védettsége adta. A palota túloldalán a máltai Valletta bevehetetlen falait tervező mesterek egyike építetett védelmi rendszert. A munka végeztével hozza a mester számlát, a patriciusok ránéznek: Bagatell — mondják, és szemrebbenés nélkül kifizetik. Arra is volt pénzük, hogy a helyi mestereknek elvegyék a kedvét a céhek alapításától. A „kutatás-fejlesztésre” szánt guldeneknek köszönhetjük a gyűszűt, földgömböt vagy a nürnbergi tojást, azaz a zsebórát és még számos egyéb találmányt. Ezeket a reneszánsz fényűzésnek emléket állító Fembo-házban csodálhatjuk meg.
Egyszer minden jónak vége szakad
A dúskálásnak a földrajzi felfedezések után lassan, de biztosan leáldozott. Az óvárost járva az az érzése támad az embernek, mintha Nürnbergben a barokk elmaradt volna. Így nincs, ami versenyezzen a Lőrinc templom égbenyúló gótikájával. 1806-ban a bajorok egy adósságokat nyögő várost vettek át. „München még egy csak sópiac volt, amikor Nürnberg már virágzó kereskedőváros” — dörgölik a müncheniek orra alá a büszke helyeik a mai napig. Cserébe a mücnheniek azzal bosszantják a nürnbergieket, hogy annyira sótlan népség, hogy a „nem rossz” a legnagyobb lelkesedés kifejezése. Szerintünk ez így ebben a formában nem igaz. Bár méretében Nürnberg elmarad Münchentől, agglomerációja milliós nagyságrendű, jelentős iparral. Faber Castell, Siemens, M.A.N. csak, hogy párat említsünk. Utóbbi különösen a várost 1945-ben helybenhagyó szövetségesek figyelmét keltette fel.
Nem csak az ekkor hadiüzemként működő gyárral bántak el; egész Nürnberg, a nemzeti szocialisták „ékszerdoboza” rosszul jött ki a történetből. Zárómotívumként a bámulatos módon egyben maradt törvényszéken rótták ki az ítéletet a szörnyűségek értelmi szerzőire. A Reichsparteitage nagyzoló helyszíne, a Dutzenteich parkban az eseményekre épült amfiteátrum féleség ma a szembenézés múzeuma, melyre a múlttal való szembesülés jegyében jóval többen kíváncsiak a helyiek közül, mint más gyűjteményekre. „A háború pokol. Rendkívüli állapot. Olyanokat is borzalmas helyzetbe hoz, akik gyűlölik az erőszakot. De az emberiség sem katonáknak, sem politukusoknak nem adhat többé fehér lapot ahhoz, hogy ördöggé változzanak” — zárja Burton C. Andrus ezredes, a per idején nürnbergi börtönparancsnok A nürnbergi huszonkettő című művét.
A jó ló
A Nürnberg felé igyekvő Boeing 737-es hajtóműzúgásának és az utasduruzsolás álmosító elegyéből az egyik utaskísérő ébreszt: kaparós sorsjegyet árul. Ocsúdni sincs idő az ámulatból, mikor társa már a kézikocsiról illatszereket igyekszik a földinél olcsóbban eladni. Parfümöt senki sem vesz, kaparóst többen is, de az egymillió eurós főnyereményt senki sem üti meg ezen a járaton. Talán furcsán hat a jelenet, de ne feledjük, üzleti modelltől függetlenül a légitársaságok életében egyre nagyobb szerepet játszanak a kiegészítő bevételek, amit a szereplők a maguk módján igyekeznek begyűjteni. De komolyodott is a Ryanair. Az üzleti utasok felé történő nyitással járó arculatváltás keretében a harsogó, citromsárga belső minimális, csak az ülések fejtámláján megjelenő napsárgává nemesült. Végigfut az ülések fölötti tárolókon egy diszkrétnek szánt csíkban. A Boeing új generációs Sky Interior kabinbelsőjében a plafonból nyíló tárolók javítják a térérzetet. Silvia Arai Hoffmann, az Albrecht Dürer repülőtér marketingvezetője szerint jó lóra tettek a budapesti járattal. Bár Hoffmannék aggódtak a napi járat sikere miatt, kétségeik eloszlottak. A légitársaság 7. német bázisaként november 1 óta 1 géppel üzemeltetett Nürnbergről közlekedő 6 járat közül Budapest teljesít a legjobban. A járat megkönnyíti a városban és környékén élő mintegy 15 ezer magyar közlekedését. A légikikötő idén 3,5 millió utassal zárhat. Michael Hupe ügyvezető 4,5 millióra lövi be a középtávon tartható utasszámot. „Szendvics helyzetben vagyunk” — szemlélteti a München és Frankfurt közé ékelődött repülőtér pozícióját. A város és környéke gazdasági teljesítőképességét bizonyítja, hogy több point-to-point úticél mellett 7 nagy európai hub-repülőtérre közlekednek naponta 4-6 alkalommal nagy hálózati légitársaságok ráhordó járatai. A tágas, modern terminálból az utasok a diszkontok esetében a közvetlen az épület mellett megálló géphez mennek. A reptér rigylésre méltó módon metróval a belvárosból a hajnali óráktól éjjel egyig 15 perc alatt elérhető. Ez különösen jól jön a Budapestről este 2230-kor induló járat esetében.
