Én is indulok az MSZÉSZ elnöki pozíciójáért

Nagy-Szász István nem ismeretlenül szeretne belecsöppeni a Magyar Szállodások és Éttermesek Szövetségének (MSZÉSZ) világába, hiszen nyolc éve segíti az érdekképviseleti szervezet működését, ebből az utolsó négy évben felügyeleti bizottsági tagként, majd felügyeleti bizottsági elnökként.

Nagy-Szász István

Miért venné ezt is a nyakába? Nincs elég nehéz helyzetben most, pangó budapesti házak igazgatójaként, a járvány kellős közepén?

A szövetség szmsz-e (szervezeti és működési szabályzata) szerint bármelyik tag indulhat az elnöki tisztért, aki megszerzi ehhez a szükséges jelöltséget. Az ügyvezető elnököt – akinek a megbízatása két évre szól -, a Tagok választják meg a Közgyűlésen, titkos szavazás formájában. Igaz, mostanáig az volt az alapvető, hogy a korábbi általános alelnök lépett elő automatikusan elnökjelöltnek, és őt választották meg a következő két évre, most azonban már bejelentette (Baldauf Csabáról van szó – a szerk.), hogy nem kívánja megpályázni ezt a posztot, így „szabad a vásár”, ezért is jelentkeztem be a megmérettetésre.

A kérdés továbbra is az: miért?

Egyáltalán nem akartam a kérdést megkerülni, csupán elmagyaráztam a körülményeket, a tényállást és a szokásokat annak, aki esetleg nem ismerné. Szóval, az már nyilvánvaló a tagság körében, hogy Flesch Tamás távozik az elnöki székből a két éves mandátumának lejártával, és az is ismert, hogy nem az alelnök lesz az elnöki pozíció várományosa, hanem dr. Deák Imrét (a Danubius-lánc korábbi, több éve nyugdíjba vonult vezérigazgatóját) kérte fel az Ügyvezetés, hogy pályázza meg az üressé váló pozíciót. Ekkor jöttem én is a képbe. Sok vidéki és budapesti szállodással beszélgettünk a Szövetség munkájáról, stratégiájáról és jövőjéről. Ezeknek a beszélgetéseknek az volt az egyik konklúziója, hogy előremutatóbb, ha a jelenlegi, amúgy is áldatlanul nehéz helyzetben lévő ágazatunkban nap mint nap helyt álló, olyan aktív szállodásnak kellene inkább ezt a fontos társadalmi munkát elvállalnia, aki naprakészen tisztában van a nehézségekkel, és képes ezért a tagság érdekében megküzdeni.

Mit tett annak érdekében, hogy a tagság elfogadja a novemberi közgyűlésen a döntését, és ön kerüljön ki majd győztesként az ügyvezető elnökség közös javaslata ellenében?

Több kolléga segítségével kidolgoztunk egy elnöki programot és részt vettem – a balatoni kivételével – az összes, különben Egerben éppen most is zajló régiós közgyűlésen, ahol bemutatkoztam a tagságnak, elmondtam, miért vagyok ott, mit szeretnék elérni a vezetőjükként, mi a programom.  Balatoni gyerekként nem nehéz megtalálnom a hangot a vidéken élőkkel, az eddigi öt régiós közgyűlésen már meghallgattak, és utána letették a voksukat: három helyen nekem szavaztak bizalmat (Időközben az egri, majd a hajdúszoboszlói régiós közgyűlésen is Nagy-Szász István kapott bizalmat a szavazáson a két jelölt közül - a szerk.). Jól van ez így, maradjon is a szoros futam, a kialakult versenyhelyzetből a tagság csak profitál - mert így derül ki, hogy a mostani helyzetben ki a legalkalmasabb erre a fontos pozícióra, melyek az elnöki programok leglényegesebb pontjai, és talán tudunk tanulni is egymástól.

Ma Eger, holnap Hajdúszoboszló. És mi lesz holnapután?

Ha a novemberi, budapesti tisztújító közgyűlésen én kerülök ki győztesként, a következő három témakörre fogok koncentrálni 2021. január 1-ét követően. Valódi eredményt hozó érdekérvényesítésre van szükség a mindenkori helyzetre alakított stratégiával – és nem csak a szakpolitika felé, hanem a tagság számára fontos egyéb témákban is, ahol a tagok egyenként nem tudnak eredményesen fellépni érdekeik képviseletében más szervezetekkel, cégekkel szemben. Legjobb példa erre, amikor a német szállodaszövetség pár évvel ezelőtt összefogta és vezette a jogi eljárást az egyik nagy OTA ellen, felvállalva az ütközést, hogy ne a tagjainak kelljen egyenként – üzleti kockázatot vállalva – egy sokkal nagyobb gazdasági szereplővel szemben fellépnie.

A másik terület a Szövetség imidzsének fejlesztése a tagságon belül és kívül is – abban hiszek, hogy erős brand nélkül nincs erős szövetség. Az MSZÉSZ tagsága jelenleg kb 500 szálláshely és étterem (az itthoni közel ezer hotelből). Csak viszonyításképp: Ausztriában a hasonló módon működő érdekképviseleti szerv 1500 tagot számlál – itt is van tehát hova fejlődni. A tagság számának növelése, azért is fontos, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni a megemelkedett létszámból eredő nagyobb képviseleti súllyal.

És ami az igazán lényeg: folyamatosan kommunikálni kell a tagsággal, tudni a gondjaikról, tájékoztatni mindenkit a megtett lépésekről, és nem csak az elért eredményekről - vidéken, Budapesten egyaránt.

A harmadik, és legalább ugyanolyan fontos pont, mint az előző kettő: szolgáltató tevékenység erősítése a tagok felé – ez a Szövetség létezésnek alapköve. Például a 2019-ben nagy érdeklődést kiváltó tanfolyamokat, workshopokat folytatni kell a tagság igényeihez igazítva. A kicsi és közepes szállodák többségben vannak, nekik nincs erőforrásuk, corporate központjuk, hogy ezekhez a tudás transzferekhez könnyedén hozzájussanak. Ha egy új rendelet kijön, azt azonnal értelmeztetni kell szakértővel, és a hozzáfűzött, segítő magyarázattal együtt kell a tagság felé eljuttatni. Gyors, dinamikus, előremutató szolgáltatásokat kell nyújtani, a turizmusról napra kész információkkal kell szolgálni.

Szerintem a hazai szállodaipar mostani kritikus helyzetében kiemelten fontos az MSZÉSZ teljesítménye a tagok számára. És újfajta szemlélet, új megközelítés kell. Az idő kerekét nem lehet megállítani, azt kell megértenünk, hogy megérkezett a változás. Ha majd nem én nyerek, de az új elnök mégis elkezd dolgozni a programom alapján, már megérte nekem!

A legfrissebb: időközben öt régiós közgyűlésen szavazott bizalmat a tagság Nagy-Szász Istvánnak, így immár biztos, hogy ő az egyik elnökjelölt a novemberi tisztújító MSZÉSZ Közgyűlésen.