Kun más kutatókkal együtt reprezentatív felmérést végzett arról, hogy Magyarországon hány ember tartozik a munkafüggőség szempontjából veszélyeztetett csoportba, tehát hány emberről mondható nagy valószínűséggel, hogy munkafüggő. Ez alapján a teljes felnőtt lakosság négy százalékát érinti a probléma. Kifejezetten csak a munkavállalók körében 7-8 százalék a rizikócsoportba tartozók aránya.

A munkafüggőség kezdetben jó is lehet az adott szervezetnek, hiszen van egy kolléga, aki dolgozik mint az őrült, minden feladatot elvállal, bármikor el lehet érni, otthon is dolgozik. „Hosszú távon viszont ez nem fog megtérülni, hiszen ha valaki ilyen mértékben a munkának szenteli az idejét és túlhajszolja magát, az sem az egyénnek, sem a szervezetnek nem lesz előnyös" – mondta az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar oktatója.

Kutatások is megerősítik ugyanis, hogy a munkafüggők gyakran kontrollmániások, mindent a kezükben akarnak tartani, és ezért minden feladatot ők akarnak megcsinálni. Így nehezen tudnak együttműködni másokkal. A kényszeres vonások miatt nagyon el tudnak merülni a részletekben, és emiatt a kreatívabb feladatoknál nem biztos, hogy olyan produktívak lesznek. A túlhajszoltság miatt pedig előbb-utóbb kimerülnek, ami a teljesítményükre is kihat. Egészségügyi problémák miatt többet hiányozhatnak, a kialvatlanság miatt fáradtabbak lesznek, ami munkahelyi konfliktusokat is okozhat.

„Összességében ezért én mindenképpen azt gondolom, hogy nem feltétlenül éri meg a szervezetnek, hogy egy munkafüggő dolgozzon ott" – mondta.

A beszélgetésben ezeken kívül szó volt még arról is:

• milyen tünetei vannak a munkafüggőségnek, és hogyan lehet megkülönböztetni attól, ha valaki egyszerűen csak szeret dolgozni,
• milyen személyiségjegyek és milyen külső hatások teszik valószínűbbé a munkafüggőség kialakulását,
• mit lehet tenni egyénileg és szervezetileg a munkafüggőség kialakulása ellen,
• és hogy hogy néz ki a munkafüggőség terápiás kezelése.