A Second Chance in Hospitality című projekt két évvel ezelőtt indult uniós támogatással a német Hotelfachmann képzés adaptálására, kísérleti képzés lebonyolítására és a szakmai programkövetelmény-jegyzékben, illetve az OKJ-ban való elismeréshez szükséges anyag kidolgozására, benyújtására vállalkoztak.
Egy olyan modellt dolgoztak ki hazai viszonyokra alkalmazva, ami a jelenlegi helyzethez képest afféle fregoli emberek, hivatalosan "szállodaipari technikusok" képzését tenné lehetővé. Az ilyen szakembereket egyaránt lehetne szállodai ügyintézőként, bartenderként (mixer), baristaként, reggeliztetőként, szállodai gondnokként alkalmazni. Ezzel megfelelően ki tudnák használni a munkaidejüket és csökkenthetnének a munkaerőgondokon.
A programot a KOTK Oktatási Központ Kft. a Tempus Közalapítvánnyal kötött támogatási szerződés alapján bonyolította le több partner, köztük a záró értekezletnek is otthont adó Club Tihany bevonásával.
Németországban jól működik a duális képzés
Mint dr. Lakos István, a KOTK Kft. ügyvezetője és Németh Katalin projektmenedzser elmondta, a Németországban jól működő duális képzési forma különösen eredményes a munkanélküli fiatalok elhelyezkedési esélyeinek növelésében. Egy olyan gyakorlatorientált képzés, amely főleg a szállodaiparban felmerülő valós igényt elégíti ki a több fronton is bevethető szakemberek képzésével.
A tesztképzésre 69 jelentkező volt, közülük 30-at találtak alkalmasnak a felvételin, és végül 23-an kaptak tanúsítványt az elvégzéséről.
A tantervben 280 óra elméleti oktatás szerepelt a front office munkáról, a bartender, barista, housekeeping és szállodai higiéniai ismeretekből. A KOTK-nál tartott elméleti oktatás után a Club Tihanyban volt a 640 órás gyakorlat közös, irányított része, majd egyénileg folytatták a munkát a tanulók itthon és más országokban.
Tetszett a tanulóknak a változatos munka
Károly Tamás, az irányított gyakorlati képzés helyszínéül szolgáló Hotel Club Tihany vezetője elmondta, hogy kicsit félve fogadták a főszezonban érkező tanulókat, de csak kisebb nehézségeket kellett megoldani. Így például a férfiak eleinte nagyon ódzkodtak a housekeeping – szobaasszonyi – munkától, de a végén megszerették. Éppen fordított volt a helyzet a front office munkánál, ahol hamar kiderült, ha valaki nem rendelkezett a gyakorlatban használható német nyelvtudással.
Összességében nagyon pozitívak a tapasztalataik. Azt látták, hogy a résztvevőknél bejött a változatos munkarend, jól alkalmazkodtak a főszezoni feladatokhoz. Voltak, akik külön munkát is kértek, vagy vállalták, ha ilyenre kérték őket – például terítési munkára. Nagyon jó volt az is, hogy több diák speciális területek iránt is érdeklődött. Néhányan különlegesen jó képességekkel rendelkeztek, a következő szezonra többnek munkát is adnának.
Az ügyvezető szerint a képzés sokoldalú és alkalmazható tudást ad, olyan szakembereket lehet vele képezni, akiket szükség esetén egy műszakon belül is több helyre át lehet csoportosítani. A szállodaiparban, de különösen a Balatonnál erre égető szükség lenne, mert ma már szinte könnyebb vendéget találni, mint megfelelő munkaerőt.
A közepes és kis szállodák profitálhatnak ebből
Dr. Schablik Vilmos oktató, képzésfejlesztő a Hotelfachmann képzés hazai adaptálásáról beszélt. A kamarai szakmai programkövetelmény-jegyzékbe való benyújtásnak formai akadálya van, de az OKJ-ba fel lehet vetetni, ha a szakma támogatásával valamelyik elavult szakot törlik helyette. Szerinte a szállodaipari technikus minden szállodatípusban és -méretben jól alkalmazható. Mivel a nagyobb szállodákban erősebb a specializáció, igazán a közepes és kis szállodákban lehetnek hasznosak az ilyen fregoli szakemberek.
Klaus Michel, a Hotelfachmann képzés németországi szakértője, az AVESTO képzési szövetség képviselője úgy vélte, hogy mindkét országban hasonló problémákkal kell szembenézni a szállodaipari képzéssel kapcsolatban. Mindkét helyen gond, hogy elavult a hagyományos tanagyag, amire a hivatalok pecsétet adtak, és ebből az elavult tananyagból jól felkészült oktatók képezik a szakembereket.
Náluk maguk a felhasználók, a kitanult szakemberek későbbi alkalmazói határozzák meg a képzés tartalmát, módját, adják ki a tanúsítványt, mert ez garantálja a munkaerő-utánpótlás megfelelő biztonságát. Ehhez a szállodaipari vállalkozások képzési szövetséget hoztak létre.
Alkalmazkodni kell a gazdasági szereplők igényeihez
Az igazi persze az lenne, ha a hagyományos rendszerben működne hatékonyan a képzés, de az állami pecsétet kiadókat és a hagyományos rendszerben dolgozó oktatókat nehéz jobb belátásra késztetni. Próbálják rávenni az oktatókat, hogy a gyakorlatban is végezzék azt a munkát, amit tanítanak, hisz akkor értenék meg igazán a feladatukat, de nem nagyon hajlandók erre.
Ha valódi eredményt, ha megfelelő szakembereket akarnak, pillanatnyilag nem sok más lehetőség kínálkozik, mint az ilyen alternatív megoldások, mint amit Tihanyban is bemutattak. A gond csak az, hogy ennek jelenleg megoldatlan a hosszú távú finanszírozása. Pedig pont fordítva kellene lenni, a stemplit nyomó hivatalnokoknak és a hagyományos rendszerben dolgozó oktatóknak kellene alkalmazkodni a gazdasági szereplők igényeihez, elvárásaihoz, hisz ők adnak nekik munkát, ők tartják el őket – hangsúlyozta Klaus Michel, aki úgy vélte, hogy a szállodaipari technikus képzés magyar modellje jó kiinduló alap lehet a szakmai képzés megújításához.
