„Itt nincs szükség formaságokra, csak érezzétek magatokat otthon.” – invitálnak be az egyik vendégház udvarába. Leülünk a kertben. Kicsit még hűvös a levegő, de Rozi megnyugtat minket, nem fogunk fázni: „mi nem takarózunk, inkább iszunk egyet és beszélgetünk”.  

Hamar kiderül, a falu tele van történetekkel, ahol már az asztal is mesél, amely egy régi templomajtóból készült: ki tudja hány misét, esküvőt és temetést hallgatott végig előző életében.

„A szüleim beleszerettek a vidéki életbe, ezért úgy döntöttek, hogy itt nevelnek minket a testvéreimmel. Gyerekkoromban teljesen természetes volt számomra a matyó hagyomány: a hímzések, a viseletek, a házak díszítése. Mindenhol ott voltak a hímzett párnák, terítők, falvédők, de akkor még fel sem tűnt, milyen különleges érték ez. Később, felnőttként értettem meg igazán, hogy egyedülálló kulturális kincs” – meséli Rozi, majd elmondja, hogy harmincévesen, a gyermekei születése után nehéz időszakon ment keresztül, ekkor, egy személyes élmény hatására született meg a Matyó dizájn ötlete. 

Matyó hímzés, slow turizmus és Móricz Zsigmond

Ez 15 éve történt, azóta viszont nem csak egy márka, hanem egy közösség is született. Ami olyan falusi valóságból nőtt ki, ahol a fiatalság városba költözésével az asszonyok gyakran magukra maradnak. Az elmagányosodás egyre erősebben jelen van, de Rozi kezdeményezése erre is tökéletes megoldást ad. „Három hímzőasszonnyal indultunk, ma már 45-en dolgoznak együtt” – meséli – „mindenki otthon hímez, hetente egyszer összegyűjtjük a kész termékeket, így munkát kapnak nyugdíjasok, kisgyermekes anyák, sőt megváltozott élethelyzetű családok is – például sérült gyerekeket nevelő édesanyák.”

A matyó kultúra három településhez kötődik – Tardhoz, Szentistvánhoz és Mezőkövesdhez –, és bár a hímzések stílusa eltérő, a közös gyökerek összekötik őket. Tardon például eredetileg keresztszemes hímzés volt jellemző, ma inkább laposhímzést készítenek. A hagyományos színvilág szigorú, de a mai alkotók már bátrabban kísérleteznek. Ezekkel az idelátogatók is megismerkedhetnek, a programok során, hozzánk hasonlóan, bepillantást kapnak abba, hogyan készülnek a hímzések, és hogyan kapcsolódnak ezek a mindennapi élethez. A programok rugalmasak:

vannak rövidebb, akár másfél órás élmények, de többórás, komplexebb alkalmak is.

Közben átmegyünk a műhelybe, ahol mi is kipróbáljuk hímzéstudományunkat. Miközben jár a tű a kezemben, és egyik öltéssel a másik után haladok, a kezem alatt alakul egy rózsa. Kezdem megérteni miről beszélt Rozi séta közben, amikor azt mondta, hogy a Matyó dizájn egyfajta slow fashion márka: a sok rohanós, kapkodós, impulzussal teli nap után nagyon jól esik, hogy teljesen a jelenben lehetek, hogy nem vonja e semmi a figyelmem – csak a hímzésre fókuszálok.

A hagyományőrzés része a közös élmény is, amikor az ide látogatók népdalokat tanulnak, rövid folklórbemutatót látnak, vagy éppen csigatésztát készítenek, ahogy mi is. A begyúrt majd vékonyra nyújtott tésztából néhány perccel később egy hagyományos fa eszközön egymás után penderítjük a kis négyzeteket, készül az ebédhez a csigatészta.

Dolgunk végeztével rány a matyó múzeum és tájház, ahol a hagyományos, régi ruhák, bútorok és eszközök várnak, illetve a matyó asszonyok és István, akiről kiderül, hogy korábban pedagógus volt, ma pedig a program fontos szereplője. Rövid ízelítőben beavat minket a matyó kultúra eredetébe:

a legenda szerint, miután Mátyás király mezővárosi rangot adott Mezőkövesdnek, sok fiút Mátyásnak neveztek el, ennek becézett formájából, a Matyiból lett aztán a matyó.

Istvántól megtudjuk azt is, hogy a matyó kultúra gazdagsága még Móricz Zsigmondot is lenyűgözte, aki így írt róla: „Ó, de csodás világ tárult most elém”, amikor meglátta a hagyományos viseletet. A faluban azóta is sok minden megváltozott, de a hagyományok és az életforma alapjai megmaradtak: az emberek földet művelnek, állatokat tartanak, és erős közösséget alkotnak.

A hagyományőrző csoport tagjai ma is aktívan ápolják ezt az örökséget, és igyekeznek élő módon átadni tudását a látogatóknak.

Miközben sétálunk vissza a műhelybe Rozi elmondja, hogy programjaikon résztvevők jelentős része külföldről érkezik: csoportok Dél-Amerikából, az Egyesült Államokból, Kanadából, de akár Indiából is. A nyelvi akadályok ellenére a programok kiválóan működnek: a közös élmények, a kézműves tevékenységek és a személyes kapcsolódás sokszor szavak nélkül is működik.

Növekszik a magyar érdeklődők száma is, ami részben annak köszönhető, hogy egyre többen keresik a lassabb, elmélyültebb élményeket. Gyakori, hogy kisebb csoportok vagy baráti társaságok érkeznek, akik egy vendégházban töltenek el néhány napot, saját programokat szerveznek – például jógát vagy közösségi foglalkozásokat –, de ehhez kapcsolódóan kérnek egy fél napos matyó élményprogramot is. A céges csapatépítők esetében a program gyakran játékos elemekkel egészül ki: például ügyességi versenyekkel, mint a tűbefűzés vagy a borsó és lencse szétválogatása, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem a hagyományos tevékenységeket is felélesztik.

A jövő egyik legfontosabb kérdése azonban a hagyományok fennmaradása.

A hímzés, mint mesterség, egyre inkább kihalófélben van, főként idősebb asszonyok művelik, és kevés az utánpótlás. Éppen ezért kiemelt cél, hogy a matyó kultúrát – különösen a hímzést – szélesebb körben is elismerjék és támogassák, akár intézményi szinten is, teszi hozzá Rozi, mielőtt belépünk a műhely ajtaján, ahol már vár az ebéd: gulyásleves és almás pite.

Matyó élményekkel eltelve érkezünk meg Egerbe, ahol idegenvezetőnk, Gabriella vár minket. Rövid szünet után nyakunkba vesszük a várost. A patak partján haladunk, közben megismerkedünk a város történelmével és legújabb terveivel. A város a minőségi kultúrafogyasztás erősítésével, a folyamatosan megújuló turisztikai kínálattal és a fejlesztés alatt álló termálfürdővel szeretne még vonzóbb úti céllá válni.

Ennek érdelében tudatosan építi kulturális programjait, amelyek között olyan események kapnak helyet, mint az Egri Tavaszi Fesztivál, amely kiemelkedően gazdag és sokszínű kínálattal várják a látogatókat, a klasszikus zenei koncertektől a különleges kortárs installációkig.

„A cél egyértelműen az, hogy a hagyományos rendezvények színvonalán túllépve magasabb minőségű, akár nemzetközi érdeklődésre is számot tartó programok valósuljanak meg.”

– avat be minket a város kultúráért felelős alpolgármestere.

A turisztikai stratégia fontos eleme az is, hogy a város előre tervezhető, átlátható programkínálatot nyújtson: ma már akár hónapokkal előre elérhetők az események, ami megkönnyíti az utazások szervezését, és hosszabb tartózkodásra ösztönzi a látogatókat.

Jelenleg Eger rövidebb, két-három napos úti célként működik, ezen azonban változtatni szeretnének. Ennek egyik kulcsa a már előbb is említett kulturális kínálat erősítése, a másik pedig az Egri Termálfürdő átfogó fejlesztése, amely hosszabb távon még több vendéget és hosszabb tartózkodást eredményezhet, teszi hozzá a Visit Eger vezetője, akitől azt is megtudjuk, hogy a városban 631 magán és vendégszálláshely, 23 panzió és 17 szálloda működik, ez utóbbi összesen 879 szobát kínál. A város top három küldőpiaca Lengyelország, Szlovákia és Németország.  

Vacsora az Eger csillagaival

A Gál Tibor Pincészet Fusio éttermében zárul a napi program, ahol a finom étel mellé több tételt is megismerhettünk, amelyek bemutatták a dűlők egyedi adottságait és az egri borvidék sokszínűségét. A Gál Tibor Pincészet borairól az édesapjuk örökségét továbbvivő testvérpár Tibor és Veronika mesél. Boraik az egri hagyományokra épülnek, de modern szemlélettel készülnek, így a klasszikus Egri Bikavér és Egri Csillag mellett számos karakteres vörös- és fehérbor is megtalálható. Többfajta programot is kínálnak, mint például a Pohárral Egerben kóstoló, amely egy különleges városnéző séta és borkóstolás keveréke.

Az igazán eseménydús és élményekkel teli nap végén érkezünk meg a Hunguest Hotel Florába.

A lobbyba belépve tágas tér tárul fel előttünk, igazán impozáns és elegáns miliő. A hotelben jelenleg 205 szoba található, szemben a korábbi 190 szobával.

A részben a Kisfaludy Szálláshelyfejlesztési Konstrukció támogatásával végzett fejlesztés során kialakításra kerültek lakosztályok is, amelyek összenyithatóak, így ideálisak nagycsaládosok számára is. A hotelben három különböző méretű rendezvényterem is található, amelyek konferenciák, tréningek, céges rendezvények ideális célpontja lehet. A földszinten került kialakításra egy teljesen új szaunavilág, ahol finn szauna, infraszauna, aromakabin, gőzkabin is található, valamint egy élményzuhany, amelynek köszönhetően trópusi esőerdőben érezhetjük magunkat, tudjuk meg a körbevezetés alkalmával.

Látogatóban a Lipicai Ménesnél

Másnap folytatódik a kaland, reggeli után Szilvásvárad felé vesszük az irányt, ahol négylábú vendéglátóink várnak minket. Begördülve az Állami Ménesgazdaság udvarába, egymás mellett sorakozó napfényben csillogó fényes fogatokra leszünk figyelmesek.

Az egyiknél Sári és Mici, a két szürke lipicai kanca türelmesen várakozik, majd kocsisunk, László finom jelzésére szép lassan elindulunk, hogy meglátogassuk a legelőre kihajtott ménest. Vezetőnk útközben elmeséli, hogy a lipicai lovak története egészen 1580-ig nyúlik vissza, amikor II. Károly főherceg Lipicán (a mai Szlovénia területén) udvari ménest alapított. A fajta tenyésztésével kiváló teherbírású, igénytelen, ugyanakkor elegáns lovakat szeretett volna „létrehozni”. A ménes aztán nagyjából hetven évvel ezelőtt érkezett hazánkba, először Bábolnára majd Szilvásváradra.

Első állomásunkhoz közeledve csodás látvány tárul szemünk elé:

vagy ötven elegáns lovat pillantunk meg a távolban.

Antalné Géczi Emese, a gazdaság idegenforgalmi ágazatvezetőjétől megtudjuk, hogy a méneslátogatás egy komplex élményprogram, amely során a vendégeket a fogatokkal három különböző helyszínre viszik el. A program igény szerint idegenvezetéssel is kérhető, de kisebb létszám esetén önállóan is látogatható.

Nagyobb csoportok számára látványos lovas bemutatót is szerveznek, amely körülbelül egyórás program. Ennek része a lovastorna (azaz lovon végzett akrobatikus gyakorlatok), díjlovaglás, különböző fogatok bemutatása (egyes, kettes, négyes), ménfelvezetés, valamint egy imitált fogathajtó verseny. A Plutó Lovas Vendégházban múzeum működik, de a fedezőmének is megtekinthetők, emellett különféle lovas szolgáltatások érhetők el: sétakocsikázás, lovaglás, túralovaglás, valamint akár Szilvásváradról Csipkéskútra vezető túrák is, ahogy a Ménesgazdaság kocsi múzeuma.

A ménes több telephelyen működik: a fiatal kancák Nagyvisnyó közelében, a Szánai telepen, míg a csődörcsikók a Bükk-fennsíkon, Csipkéskúton találhatók. Utóbbi helyszínen szálláslehetőség is biztosított, ahol a vendégek testközelből figyelhetik meg a ménes mindennapjait, például a kihajtást és a visszaterelést, ami valódi kuriózumnak számít.