A reklámadóról szóló törvény szövege július 16-án jelent meg a Közlönyben, akkor írtunk egy cikket arról, hogy a törvény szinte minden reklámot befogadó, vagy közzétevő vállalkozásra vonatkozik, ami eredetileg nem volt célja a törvényalkotónak. Emellett számos további kérdés is felmerült a törvény nem egyértelmű szövegezésével kapcsolatban.

Akkor megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot (NGM) és a törvényt és annak módosításait benyújtó L. Simon László fideszes politikust. Illetékességből az NGM adózásért és számvitelért felelős helyettes államtitkára, Pankucsi Zoltán válaszolt és ismertette az álláspontját. Az alábbiakban ezen állásfoglalás alapján próbálunk választ találni a felmerült kérdéses részekre, igaz, a törvény hatályba lépése és a bevallási határidő között csak 5 nap van, ami biztosan nem elég arra, hogy ezek egy részét komolyan fontolóra lehessen venni.

Mindenkinek fizetnie kell a reklámadót?

Minden cégnek fizetnie kell reklámadót, amelynek a reklámbevétele éves szinten meghaladja az 500 millió forintot, vagy ha megrendelőként havi szinten 2,5 millió forintnál többet költ hirdetésre, és nem kapott adófizetési nyilatkozatot a reklám közzétevőjétől (aki nem éri el ezt a határt, annak nem kell bevallást készítenie). Előbbi esetben az 500 millió forint feletti részre sávosan kell adózni (ennek számítását lásd itt), utóbbi esetben egységesen 20 százalékot kell befizetni a 2,5 millió forint feletti részre.

A probléma azért merült fel, mert elméletben a reklámadóról szóló törvényről korábban mindenki azt gondolta, hogy az a médiavállalatokra és a hirdetőkre vonatkozó törvény.  Az állásfoglalásban most az áll, hogy a reklámadóról szóló törvény nem csupán a médiavállalatokra vonatkozik, hanem minden olyan személyre és vállalatra, amely a reklámadóról szóló törvényben meghatározott felületeken saját reklámot tesz közzé, akár saját felületen is. A médiavállalatokat tehát reklámbevételük alapján, a saját reklámot közzétevőket pedig költség alapján adóztatja a törvény.

Mi emeli még az adóalapot a médiavállalatoknál?

Kezdjük a sales house-ok által hozott hirdetésekkel. Kicsit nehezíti a tájékozódást, hogy az NGM állásfoglalása és a törvény betűje nem azonosan fogalmaz.

Az NGM állásfoglalása szerint növeli a közzétevő adóalapját a törvényben reklámértékesítő ügynökségként hívott cégnek (ez a sales house) az adott hirdetőtől származó bevétele, csökkentve a sales house által a közzétevőnek kifizetett összeggel (tehát a hirdetés árával). Vagyis eszerint növeli az adóalapot a sales house részesedése. Ez magyarul azt jelenti, hogy ha egy sales house hoz a médiacéghez reklámot, akkor az abból befolyó összeggel is számolni kell, függetlenül attól, hogy a sales house mekkora jutalékot kap a hirdetés után. Nagy baj lenne, ha így lenne, de nincs így. Nézzük, mit mond a törvény!

 A reklámadóról szóló törvényben a reklámértékesítő ügynökség definíciója a következő: „az adóalannyal a számviteli törvény szerinti kapcsolt félnek minősülő olyan személy, szervezet, amely az adóalannyal fennálló szerződéses jogviszony alapján jogosult arra, hogy az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződést kössön”.

A számviteli törvény szerint a kapcsolt fél „olyan magánszemély vagy gazdálkodó egység, amely kapcsolt viszonyban áll a pénzügyi kimutatásait készítő gazdálkodó egységgel”, leegyszerűsítve tehát például ilyen egy leányvállalat. A két törvény szövegét irányadónak tekintve tehát az NGM válasza nem tekinthető pontosnak, ugyanis a nem kapcsolt félként működő sales house-ok bevétele után az adott közzétevőnek nincs adófizetési kötelezettsége.

Az e mögött húzódó logika a következő lehet: ha egy adott cég kiszervezi a hirdetésértékesítési tevékenységét, akkor az nem jelenik meg a reklámbevételében, viszont a törvény a reklám közzétevőjének teljes reklámbevételét kívánja megadóztatni, ezért kell a kapcsolt félként a céghez tartozó ügynökség bevételét is hozzászámítani (természetesen a hirdetés ellenértékével csökkentve). Tehát annyi biztos, hogy a cégcsoporton belül működő sales house-ok a cégcsoport adóalapját növelik.

Mi a helyzet a bartermegállapodásokkal?

A cégek árbevétele tartalmazza a bartermegállapodásokat is, a reklámadóról szóló törvény szerint pedig minden, médiaszolgáltatásban, sajtótermékben, szabadtéri reklámhordozón, járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon és internetes oldalon megjelent reklám adóköteles. A bartermegállapodások tehát növelik az adóalapot.

Mi van, ha a közzétevő nem nyilatkozik, mert mondjuk külföldi?

Ez különösen érdekes lehet a Google-ön és Facebookon keresztül közzétett hirdetések esetén, ugyanis szinte biztos, hogy ezektől a cégektől a magyar hirdetők nem tudnak adófizetési nyilatkozatot kicsikarni, tehát őket, mint megrendelőt terheli majd az adófizetési kötelezettség a havi 2,5 millió forint feletti részre.

Az ügynökségi bónusz is adóköteles?

Itt az a kérdés, hogy a médiavállalatok által a médiaügynökségek felé a pénzügyi év lezártát követően visszafizetett bónusz, tehát a médiacég szempontjából egy átfolyó összeg beleszámít-e az adóalapba, vagy sem. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozik a reklámadótörvény, és az augusztus 20-ig esedékes bevallásig biztos, hogy nem fog kiderülni.

A törvényben foglaltak szerint nem csak média- és reklámcégek érintettek. Vegyünk egy példát: egy kávézó teraszán a napernyőn egy sörmárka van. Kell ezért fizetni a kávézónak?

Amennyiben a sörös cég fizetett ezért, és a napernyőn megjelenik a hirdető logója, úgy az növeli a kávézó adóalapját, és ha az eléri az 500 millió forintot, akkor be kell vallani, de ez ritkább. Általánosabb, hogy a hirdető nem fizetett érte, hanem ingyenesen adta, vagy kedvezményt ad cserébe az általa forgalmazott termékekhez. Ebben az esetben nyitott kérdés, hogy ki számít közzétevőnek.

Kell fizetni azért, mert kint van a kávézó logója a bejárat felett?

Az önreklám azért érdekes, mert ebben az esetben a közzétevő vállalat maga a hirdető. Ebben az esetben akkor kell az adót befizetni és bevallani, ha a közzététel során felmerült közvetlen költség meghaladta az 500 millió forintot. Vagyis amennyit az önreklám gyártásáért fizetett. Ha ez nem haladja meg az 500 milliót, akkor nem kell bevallást készíteni. Ebben az esetben a „közvetlen költség” fogalma az, ami egyáltalán nem tisztázott, a jogszabály erre nézve pedig nem ad semmilyen útmutatást.

Mit kell csinálnom, ha az önreklámomon mások logója is megjelenik?

A keresztpromóció után kétféle adóalap keletkezik. A kávézós példához hasonlóan: amennyiben egy bank saját, önreklámozó anyagain egy hitelkártyacég logója, terméke megjelenik, úgy adóalapot képez a saját reklám költsége, illetve az az összeg, amit a hitelkártyacég fizet a banknak a terméke megjelenítéséért. Kérdés, hogy mi történik akkor, ha a bank nem tudja elkülöníteni annak a résznek az ellenértékét, amit a hitelkártyacég kap a promóció által. Ez egyelőre nyitva maradt.

Ha csinálok egy kitűzőt a cégemnek, akkor az már önreklám?

Igen, mivel nyomtatott anyag az állásfoglalás szerint. Minden olyan felület, amelyre nyomással, nyomdai eljárással kerül fel a reklám, a logó, a szlogen, nyomtatott anyagnak számít. Így nyomtatott anyag a reklámpóló, reklámtoll, molinó, kitűző, karszalag, anyagtól függetlenül. Az adóalapot a közzététellel kapcsolatban felmerült közvetlen költség adja.

Ez az értelmezés rengeteg kétes esetet teremthet, például nehezen eldönthető, hogy egy logóval ellátott névjegykártya kimeríti-e a gazdasági reklám fogalmát. Ez úgy van definiálva, hogy minden olyan közlés, tájékoztatás illetve megjelenítési mód, amely az áru értékesítésének előmozdítására, vagy a vállalkozás neve, tevékenysége stb. népszerűsítésére irányul, gazdasági reklámnak minősül. Egy logóval ellátott névjegykártya tehát ad absurdum saját reklámnak is számíthat, így a gyártás és terjesztés során fellépő bárminemű „közvetlen költség” adóalap-növelő hatású.

A szórólapozásban a közvetítő ügynökség a közzétevő?

Nem. A szórólapozás saját célú reklámnak minősül, ezért nem a közzétevő ügynökséget terheli az adóalap és a bevallási kötelezettség, hanem a megrendelőt. Amennyiben a szórólap több vállalkozás hirdetését tartalmazza, úgy – ahogy a bankos keresztpromóciós példánál láttuk – kétféle adóalap keletkezik: a saját reklámra, valamint a megbízóktól érkező árbevételre vonatkozóan.

Az NGM állásfoglalása a következőképpen szól: „a nyomtatott anyagnak tekintendő szórólapok közzététele szinte minden esetben a reklámozó saját reklámjának minősül, (…), ezért a közzététel is saját érdekkörben történik, függetlenül attól, hogy a szórólap terítése saját munkavállaló vagy a reklámozó megbízásából eljáró személy (pl. diákok, ügynökségek) terjesztésében valósul meg”.

Ez viszont azt az értelmezési problémát veti fel, hogy miért kizárólag a szórólap számít saját célú reklámnak, és egy újságban elhelyezett hirdetés miért nem, miközben azt is külső erőforrás segítségével, megbízás alapján, viszont saját érdekkörben tette közzé a hirdető, ezért, ha így olvassuk a törvényt, akkor a bevallási kötelezettség sem az újság kiadóját, hanem a hirdetőt kellene, hogy terhelje.

Ha szponzorálok valamit és ezzel egy jó dolgot támogatok, azután is kell adót fizetnem?

Igen, bizonyos esetben a szponzoráció is adóköteles, mivel az értelmezés úgy szól, hogy a reklámtörvény szerint kereskedelmi közzétételnek minősül, ha a szponzor neve, logója stb. fizikailag is megjelenik. Ha a szponzor neve nem jelenik meg sehol sem, vagy csak díjátadókor, felkonferálásokkor, szóban említik meg őt, akkor nem kell adót fizetni.

Igazságos ez így?

Az állásfoglalás szerint ez így igazságos, mert a törvény így nem diszkriminatív, ráadásul uniós állami támogatási szabályokat is sértene, ha csak a médiavállalatokra és a hirdetőkre vonatkozna. Az állásfoglalás szerint az lenne részrehajló, ha a reklámtörvény hatálya alól kimaradó cégekre nem vonatkozna az adókötelezettség – tehát a kávézót igenis meg kell adóztatni a logója miatt.

A reklámadóról szóló törvény egy másik, nevezetesen az adósávokat rendező paragrafusát viszont pont a fenti okfejtés miatt lehet támadni. A magyar jogrendszer nem teszi lehetővé, hogy az állam mások rovására burkoltan támogasson cégeket, tehát nem lehet sem pozitívan, sem negatívan diszkriminálni, egyes vélemények szerint viszont pont ez történik.