Vannak szinte teljesen készpénzmentes országok, mint például Svédország, és vannak államok, melyeknek állampolgárai továbbra is elsősorban a készpénzben bíznak. Ez utóbbiak közé tartoznak a magyarok is. Évente körülbelül háromszor annyi készpénzt veszünk fel bankszámlánkról, mint amekkora összeget bankkártyával költünk. A Magyar Nemzeti Bank teljes évet bemutató statisztikai adatai szerint 2012-ben összesen közel 130 millió művelet során több mint 6.278 milliárd forintot vettünk ki bankszámlánkról, miközben a bankkártyás vásárlási műveletek száma meghaladta a 266,5 millió tranzakciót, melynek során viszont csak alig több mint 2.000 milliárd forintot költöttek a magyarok. A készpénz elsőbbsége továbbra is elsöprő.
Az elmúlt évek adatainak vizsgálata viszont azt is mutatja, hogy az elektronikus fizetési módok népszerűsége jelentősen fejlődött: 2002-ben még csak 46,6 millió bankkártyás fizetési tranzakciót regisztráltak az MNB munkatársai, melyek során valamivel több mint 394 milliárd forintot költöttek a magyarok. Összevetve ezt a 10 évvel későbbi adatokkal világosan látszik, hogy egyre nőtt a bizalom kártyás fizetési megoldások iránt, hiszen ekkor már 6,2-szer több alkalommal használtuk fizetésre bankkártyánkat, mint 10 évvel korábban, és az így elköltött összeg is jelentősen, mintegy ötször magasabb, mint a 2002-es adat.
Ezzel párhuzamosan a készpénzfelvételi tranzakciók száma alig változott: 2002-ben a készpénzfelvételi műveletek mennyisége 103 millió körül alakult (tehát alig 20 százalékkal volt alacsonyabb, mint 10 évvel később), míg a felvett készpénz mennyisége 3.114 milliárd forintot tett ki (alig fele a 10 évvel későbbi összegnek), de ennek 10 éves időtávon mért megduplázódása nem nevezhető kiugrásnak, elsősorban az infláció és a fogyasztás természetes növekedése játszott benne szerepet.
Kárpáti Balázs, a TrezEx Hungária Zrt. készpénz-logisztikai szolgáltató vezérigazgatója szerint viszont érdemes figyelembe venni pár dolgot, ami árnyalhatja a képet. „Ezek közül talán a legfontosabb a postai kártyás tranzakciók népszerűsége. Habár ezek esetében a fizetés maga bankkártyával történik, a jelenlegi rendszerben viszont ez készpénzfelvételnek számít. Az ilyen jellegű sárgacsekkes befizetések, az úgynevezett átutalási megbízások, aránya a készpénzfelvétel teljes éves összegének és tranzakciószámának 5-7 százalékát is kiteheti” – mutat rá Kárpáti Balázs. A sárgacsekkes befizetések értéke havonta 22-25 ezer forintot tesz ki egy átlagos magyar háztartásnál.
Világszerte zajlanak ugyanakkor különböző kezdeményezések a kártyás fizetés népszerűsítésére, az igények felmerésére. „Legutóbb Manchesterben zajlott egy ilyen program, aminek keretében egy forgalmas vásárlóutcát igyekeztek egy napra készpénzmentes övezetté változtatni. A kísérlet végül több tényező miatt is megbukott” – mutat rá a vezérigazgató.
A Nagy-Britanniában végzett kísérlet eredményei igazolták azt a feltevést, miszerint az egyre öregedő társadalmi összetétel és az elektronikus fizetés által nyújtott minimális vagy éppen nem is létező előnyök miatt az emberek bizonyos tranzakciók esetében inkább a készpénzt a preferálják a napi használati során.
A kezdeményezést már az üzlettulajdonosok is vegyesen fogadták, volt, aki elutasította a felvetést, hogy egyáltalán ne fogadjon el készpénzt a vásárlóktól, mások örömmel vettek részt a kísérletben, de így is meghagyták a készpénzes fizetés lehetőségét opció gyanánt.
A vásárlók számára elsősorban a választási lehetőségek korlátozása generálta az ellenállást. Természetesen a vásárlók egy részét egyáltalán nem zavarta, hogy csak kártyával fizethet, voltak azonban szép számmal olyanok is, akik inkább lemondtak volna a vásárlásról, ha csak kártyával fizethettek volna. Az üzlettulajdonosok éppen emiatt elsősorban vásárlókat vesztettek volna, illetve a kártyás tranzakció költsége is őket terhelte volna, amelyet csak áremelésekkel tudtak volna némileg kompenzálni, ami viszont elmondásuk szerint a készpénzt is elfogadó konkurenciát erősítette volna.
Forrás: Turizmus Online