A Van Gogh és a Dalí kiállítások megálmodói ezúttal a Claude Monet immerzív kiállítást hozták el a fővárosi BOK Csarnokba, amely digitális és audiovizuális elemek segítségével kelti életre a francia festő képeit. 

Monet történetének és művészetének elmeséléséhez a legmodernebb technikát hívták segítségül, az élmény pedig teljesen új jelentést csatol a múzeum fogalmához. Dudi Bercovici, a Hadran Events ügyvezetője, a kiállítás szervezője megnyitó beszédében elmondta, hogy hang és fényjátékok, látványos 360 fokos digitális megoldások, virtuális valóság fogadja a látogatókat, amely műértők és laikusok, gyerekek és felnőttek számára is maradandó élményt nyújtott már szerte a világon.

A kiállítás egy izgalmas utazás Monet munkásságán és életén keresztül, a legmodernebb technológiát alkalmazva a bonyolult ecsetvonások életre keltésére.

A francia impresszionista nemcsak stílusával, hanem életvitelével is új utakat keresett, meséli a megnyitón Bán Blanka, művészettörténész. "Monet előszeretettel festett szabadtéren, ahol lazán, gyors ecsetvonásokkal rögzítette a pillanatnyi fény- és színhatásokat. Azáltal, hogy a szabad ég alatt festett, kiszabadult a műterem fogságából, és az egész természetet egy hatalmas, végtelen műteremnek tekintette."

Különösen nagy hatással voltak rá a természet csodái, amelyeket a nyárfák, a tavirózsák, a víz tükröződései és a napsugarak formáltak. Ezek a témák később ikonikus műveivé váltak, amelyeket ma is csodálhatunk, magyarázta a művészettörténész.

Egy művészeti forradalom kezdete

A 19. századi francia impresszionizmus Monet nélkül nem lett volna ugyanaz. Az 1872 novemberében festett „A felkelő nap impressziója” című műve forradalmasította a művészetet, és egyben a modern festészet kezdetét jelentette. A mű nemcsak az impresszionista mozgalom névadója lett, hanem egy teljesen új festői irányzatot is elindított, amely a pillanat varázsát és az élő fény játékát próbálta megörökíteni.

A természet eme megannyi színes szépsége köszön vissza a kiállítótérben is.

Az élmény Monet életéről szóló információkkal kezdődik, amely gondosan bemutatja a művész élettörténetét, és közben bepillantást nyerhetünk néhány festészet technikai részletbe, például az impresszionisták színelméletébe, és abba, hogy a mozgás és az optika hogyan játszott szerepet a festmények megszületésében.

Miután megkaptuk a szükséges információkat a művészről, elindulhatunk Monet leghíresebb alkotásai nyomán, ahonnan néhány lépést követően belépünk a művész szobájának hitelesen újraépített másolatába. Innen egy kissé giccses, ám mégis varázslatos kertbe lépünk, ami nem vitás, hogy a kiállítás egyik leglátványosabb pontja.

A ragyogó zöld fényben fürdő, virágzuhatagokkal és vadszőlővel befont ikonikus japán stílusú hídnál, amely a legendás tündérrózsás tó fölött ível, szinte Monet bőrébe bújva sétálhatunk "kertjében". A virágtömeg persze nem igazi, ahogy hamisítvány a tó is, de valahogy mégis képes visszaadni valamennyit abból a nyugalomból, ami Monet Giverny-beli kertjében lehetett.

Az impresszionista életének talán legszebb korszakát töltötte Giverny-ben, itt alkotta meg különleges kertjét, amely alkotásainak örök ihletforrása volt.

A maga alakította kertben virágok, szomorú füzek és tavi rózsák díszítették a tájat, amely mindig kellő inspirációt adott neki: több mint kétszáz alkotást ihlettek ezek a tavi rózsák, amelyeken a különböző napszakok és évszakok fényei tükröződtek.

A vetítőszobában – nevezzük így - a 360 fokos vetítés során életre kelnek eme nagyszerű festmények, amelyeket egyfajta művészetterápiaként élvezhetünk, ha leülünk néhány percre valamelyik nyugágyba.  

A kiállítás végén egy VR utazásra indulunk a művész életének megannyi színterére. A látvány kétségtelenül elvarázsol, nem könnyű a végén visszatérni ebből a mesterkélten megidézett művi világból,  szívem szerint mentem volna még egy kört.

Összességében a kiállítás bejárása túl sok időnket nem veszi igénybe, mégis egy új és látványos módja Monet ikonikus műveinek megismerésére. Közelebb hozza a művészt és művészetét, de fájó hiány maradt, hogy magát az embert annyira nem ismerjük meg...