A katonára – akit a források hol Weingartner Jánosnak, hol Weingassner Györgynek neveznek – halálbüntetés várt volna. Később a menedékjogot élvező templomból a jezsuiták egy szentségi körmenet segítségével próbálták kimenekíteni, a terv azonban meghiúsult, amikor egy másik katona felismerte a bujdosót.
Egyes régi újságok szerint Weingassnernek a bigámia mellett gyilkosság és okirat-hamisítás is volt a számláján. A kétnejűséggel és kétnevűséggel vádolt katona mindenesetre halálos ítélet elől szökött meg a börtönből és a jezusitáknál talált menedékre, olvasható a telex.hu cikkében.
Fotó: Fortepan
Székely Zoltán, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója a Telex kérdésére elmondta, hogy
„a katonaság ezt viszont nem hagyta annyiban – blokád alá vonta a jezsuita templomot, a rendházat és az iskolát is, élelmiszer sem jutott be. A győri püspök ezért úgy döntött, át kell juttatni a katonát a székesegyházba, a Káptalandombhoz, ahol a püspök az úr. Majd innen menekítik ki végleg.”
Azonban ez némi nehézséget vetett fel, amikor a körmenet során kimenekíteni tervezett férfira – felsimervén őt - a közeli kocsmából kirohanó közkata, Jäger József rátámadt és a „dulakodás közben Weingassner kiverte az egyik szerzetes kezéből az oltáriszentséget”. A közkatonát ezután halálra ítélték, Weingassner elfogták, a császár parancsára pedig emlékhelyet állítottak a megszentségtelenített oltáriszentségnek.
Mint írják, e szentséggyalázás akkora bűnnek számított, hogy a bécsi udvar – tartva Isten haragjától – III. Károly császár parancsára emlékművet állíttatott a helyszínen: ezt látható ma is a Gutenberg téren.
A történetben azonban számos ellentmondás és rejtély van.
Egyes források szerint a katona bűnbánó lett és templomszolgaként élt tovább, míg más beszámolók szerint végül elfogták, vagy épp kegyelmet kapott. A különböző korabeli és 20. századi újságcikkek egymásnak ellentmondó verziókat mesélnek a katonáról, a körmenet indokáról és a dulakodás következményeiről. Még a szobor alkotója sem teljesen tisztázott: bár valószínű, hogy Joseph Emanuel Fischer von Erlach tervezte, a kivitelezés valószínűleg Antonio Corradini nevéhez fűződik.
A szobrot több alkalommal restaurálták, de még ezek pontos időpontjai is vitatottak. Mindezek a bizonytalanságok csak fokozzák a győri frigyláda titokzatosságát.
