„A kép teret hagy a képzeletnek. A valóság azon része, amely egy korszak rekonstruálását nyújthatja meg, és egyben elindít a történet útján” – emlékeztet Turós Margaréta. A fényképben rejlő történet esszenciája a véletlen és a megismételhetetlen. A fotóművész pedig ösztönösen megérzi az ezerszínű írisz mögött megbúvó históriákat.

A magát 'Street Photographer'-nek valló Turós Margaréta fotográfiái a világ apró rezzenéseit festik meg, a hétköznapok sokszínűségét ünnepelve. Hisz egy oly mindennapinak tűnő mozdulat, egy szemvillanás, egy kacaj vagy épp a szorongás sötét érzése szentesül a fénnyel író masina egyetlen kattintására. Egy jól megérzett pillanat rögzül az idő kérlelhetetlen folyamában, az élet jelentéktelennek tűnő mozzanata válik egyetemessé. Immáron hordozhatóvá lett a „fagyott idő”, s a fotóművészeti alkotás térben és időben túlmutat önmagán.

A jó fotográfiát nemcsak az események, szereplők, helyszínek sokszínűsége, hanem a művészi látásmód változatossága és újdonsága teszi egyedivé és megismételhetetlenné. A kiállított munka szereplői szülők és gyermekek, fiatal szépségek, őszülő és büszke férfiak, gyászoló apa, táncos és színésznő, remegő koldusasszony. Színeik mögé nézve azonban valódi mélységek tárulnak fel: a pitát majszoló pillanatgyermek őszintesége, a sikátorokban csatangoló kamaszbanda öntörvényűsége, az idegenbe szakadt fiatal nő örök idegensége, a közös útra lépő ifjú pár bizalma, a gyermekét óva ölelő szülő önzetlensége és az individuumát büszkén vállaló férfi merészsége. Az emberi archetípusok miriád színben tükröződnek. „Kelet nem fél a tarkától és jól érzi magát benne. Mi csak színekben gondolkodunk, amíg ők csak színekben éreznek” – a kulturális antropológus alkotó gondolatai ezek, akinek fotóin a színek és kultúrák furcsa kavalkádja lüktet. A fűszer illatú keleten, az öreg kontinensen vagy épp az új világban barangolva helyről helyre változnak a hagyományok, szokások, viseletek, ám egy motívum változatlan: a beszélő tekintetek. E tekintetek mind egy tőről fakadnak, akármi is keretezze a hétköznapokat. Fedje bár fátyol, kendő, burka, hidjab vagy csador a női testet, „a kendő alatti gondolatokat talán semmi sem tudja elrejteni…”

Margaréta művészete egyéni és társadalmi létezésünk drámaiságát is érinti, alkotásainak diverzitása rávilágít önnön függetlenségünk, egyediségünk és magányunk paradoxonára. Együtt élünk, mégsem válhatunk tökéletesen eggyé. Aldous Huxley-t idézve: „Az érzetek, érzések, intuíciók, látomások mindegyike egyéni, és csak szimbólumok által vagy más, közvetett úton közölhető. A tapasztalatokról ugyan gyűjthetünk információkat, de ily módon nem magukkal a tapasztalatokkal találkozunk. A családtól kezdve a nemzettel bezárólag, minden embercsoport elszigetelt univerzumok társadalma.” Ezen univerzumokra nyitnak ablakot a kiállítás képei. Mindannyian történetek vagyunk. A kiállítás megnyitójára a fotográfus külön kérésére bárki elhozhatja saját színeinek történetét. A pár soros történetek egy közös dobozba kerülnek majd, vibráló mozaikká összeállva… az egy pillanatra egymást keresztező útjaink mozaikjává. Dress code nincs: szári vagy farmer, nejlon vagy kisestélyi – nem számít. S miért is érdemes eljönni? Mert kalandnak ígérkezik. Hisz amit a számos fotográfia helyszínéül szolgáló Srí Lanka szigetéről mesélnek képzőművészek és a török bankárok, az a kiállított anyagra is igaz: „archaikus tudatalattival bír – bárkit inspirálhat”.

A kiállítás médiatámogatói: a PR Herald és a Pályázatfigyelő.

HELYSZÍN ÉS IDŐPONT:

„Színeim története” – Turós Margaréta fotókiállítása

2014. szeptember 15. és október 10. között, az Izraeli Kulturális Intézetben
1061 Budapest, Paulay Ede utca 1. (Mala Zisser Épület).

Nyitva minden nap 10.00 és 18.00 óra között.

A tárlat megnyitója: 2014. szeptember 15. (hétfő) 18 óra

Megnyitja: Dr. Daróczi Anikó, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Német és Holland Nyelvű Kultúrák intézetvezetője

Közreműködnek: Barvich Iván, Burns Katalin és Forgách András

Az esemény Facebook eseményének eléréséhez kattintson ide!