2ht Egy ízig-vérig francia nő a magyar fővárosban nyilván francia autóval jár.

– Amennyiben a 2-es villamost annak lehet nevezni, akkor igen. Tényleg volt francia autóm, egy Renault 21-es, amíg el nem lopták. De ma is imádok vezetni.

2ht Van-e különbség a magyar és a „hazai pálya” közt?

– Igen, a magyarok sokszor nem tartják be a szabályokat, az azonban a javukra írható, hogy itt mindig megköszönik, ha beengednek valakit. A lámpa villantásával vagy intenek, nálunk ez Franciaországban szinte ismeretlen, a németek pedig még csak nem is hallottak ilyesmiről.

2ht A franciákról különben nincsenek túl jó véleménnyel az idegenek. Azt mondják, nem szólalnak meg más ország nyelvén, és a turistáktól sincsenek „elájulva”.

– Ezek mind sztereotípiák, amelyek ráadásul könnyen cáfolhatók. Akkor beszéljünk a franciák turistaszeretetéről, ha majd itt, Magyarországon is annyian fordulnak meg, ahogy nálunk odahaza, Franciaországban. Bár még 2001-es végleges adatok nincsenek, de a szakmában köztudott, a 2000. évben a pálmát desztinációk tekintetében Franciaország vitte el, a maga 75 millió látogatójával. Ha az emberek rosszul éreznék magukat, ennyien biztos nem fordulnának meg nálunk. Ami pedig az idegen nyelvet illeti: tény, az átlag francia valóban nemigen beszéli más ország nyelvét, sőt tovább megyek, sajnos, kis szállodák, kempingek tulajdonosai szintén csak franciául „perfektek”. Ezért ma az egyik legfontosabb feladat, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöböljék, elsődleges feladat maguk a franciákkal megértetni, hogy érdekük kedves lenni az idegennel és megérteni, hogy mit akar.

2ht Kicsit az idegen szemével látja Magyarországot. Mi az, ami itt tetszik, amit szeret?

– Ahogy reggel és este végigmegyek villamossal a Duna-parton, mindig elgyönyörködöm a főváros fényeiben, szépségében. Emellett Balaton-párti vagyok, az északi oldalt imádom és felette a mediterrán hangulatú Káli-medencét. De ugyanúgy szerelmese vagyok az Alföldnek is, Petőfi verseivel, és a Hortobágyot szintén kedvelem, aminek lelke van. Aztán sorolhatnám: Somogy, Nógrád, a Bakony vidéke – Magyarország gyönyörű kis ország.

2ht És Franciaországban?

– Lille az egyik nagy kedvencem, fenn, északon. Ez a színes, flamand barokk város, amelyet mindig boldogság felkeresni. És van még egy kis település: Saumur, amely egy világos színű kisváros a Loire mentén, csupa vajszínű kőből kirakva, fantasztikus fényhatást adva a házaknak.

2ht Egy francia nővel az öltözködésről, a divatról nem lehet nem beszélni.

– Nos, ma már nem érdekel a divat. Sőt hogy őszinte legyek kimondottan pocséknak tartom, amikben a mai fiatalok járnak. Rossz műbőr cuccok, sok nejlon és nem természetes anyag, műszálak, rémes minták, anyagok. A mai cipők sem tetszenek. Az én világom, ahogy a háború idején öltözködtek a nők, hosszú, sejtelmes ruhákba, nagyon nőiesen. Persze azért nem háború korabeliek az öltözeteim, én is ma vásárolok a boltokban, butikokban. Csak nagyon megválogatom, mit veszek. Ráadásul lelkiismeret- furdalásom van, ha ruhára költök. (Ha könyvet, akkor sosincs.) Magyarországon éppen annyiszor veszek holmikat, mint Franciaországban. Cipőt mindig Párizsban, mert ott sokkal olcsóbb.

2ht Hogy lehet valaki különben ilyen sovány?

– Egyszerű: alig eszem. Öszszevissza, és azt is nagyon keveset. A hivatalomban egyedül dolgozom azon, hogy tízmillió magyarnak kedve legyen felkerekedni, és célpontként felkeresni Franciaországot. A soványság titka ez az embertelenül nehéz, szép, ám szinte megoldhatatlan feladat.