Az utazók márciusban lemondták chilei szállodafoglalásaik mintegy felét, a húsvéti szabadságok ellenére pedig a foglalások 30 százalékát mondták le áprilisra. Az ország fekvéséből adódóan a központi régiók szenvedtek jelentős károsodást a földrengésben, különösen a szökőár által elsöpört tengerparti nagyvárosok. A híres desztinációk az északi Atacama sivatagban és a déli Patagóniában teljesen érintetlenek maradtak, és a korszerű építési szabályoknak köszönhetően a fővárosban, Santiagóban is az épületek nagyrészt megmenekültek a pusztulástól. Egyes nevezetes helyek azonban megváltoztak. A Siete Tazas Nemzeti Parkban a hét nagy látványos vízesés láncolata egyik napról a másikra kiszáradt, amikor a földrengés földalatti repedéseket okozott és elterelte a vízesések forrását. A park őrei nagy figyelemmel kísérik, ahogy a víz újra szivárog a barlangos köveken keresztül, abban reménykedve, hogy a földalatti repedések iszappal fognak megtelni és helyreállítják a zubogó vízeséseket. Egy hasonló folyamat mentette meg a közelben lévő Panimavida hőforrásokat. A földrengés után a vízszint meredeken esett a hőforrás természetes kútjaiban, néhány napon belül viszont a kutak a túlfolyási pontig megteltek. Santiagóban a nemzeti könyvtár zárva marad a közönség előtt, amíg a mérnökök megvizsgálják a szerkezeti károsodást. A régi katolikus templomokat a városban át kell építeni. A 160 éves Városi Színházban sem lesznek hónapokig koncertek és előadások. A prioritások a helyzetnek megfelelően változtak a turistaiparban. A Chilei Turista Alapítvány normális helyzetben azon munkálkodik, hogy védje a környezetet és képezze az idegenforgalmi kisvállalkozókat. A földrengés óta azonban éves költségvetése egyharmadát rendkívüli segélyezésre küldte a földrengésövezetbe, elsőként ajánlva fel a támogatást sok vidéki közösségnek az epicentrum közelében. (MTI)