Egyedül itt lehet az Andok magashegyi környezetéből egy nap alatt akár kerékpárral is eljutni az esőerdőkbe vagy tömegközlekedéssel a tengerpartra. És Ecuadorban találhatók a Galápagos-szigetek, ahol Darwin a gazdag, különleges élővilágot tanulmányozva kidolgozta az evolúció elméletét. A legtöbb turista Quitóba, az egyenlítőtől néhány tíz kilométerre délre, 2850 méter magasan fekvő fővárosba érkezik. Ennél csak Bolívia fővárosa fekszik magasabban a világon, így mindenképpen javasolt néhány könnyebb, sétával töltött nap beiktatása az ide érkezőknek. Szerencsére ez nem okoz nehézséget: Quitóban rengeteg a látnivaló. Első helyen kell megemlíteni a templomokat – ilyen téren a világ egyik leggazdagabb városában járunk. A régi városnegyed ma is úgy néz ki, ahogy a spanyol gyarmatosítóktól a helyi, erősen kevert népesség megörökölte. A leghíresebb az 1535-ben alapított Szent Ferenc-kolostor és a La Compania, a gazdagon aranyozott jezsuita templom. Errefelé már az inkák is rengeteg aranyat bányásztak: számukra az arany a színe, az isteni Naphoz való hasonlósága miatt volt igazi nemes fém. A régi épületek, múzeumok mellett kirándulni is lehet: a városból drótkötélpálya visz fel négyezer méterre, ahonnan egy szép túrával meg lehet mászni a Rucu Pichinca 4700-as csúcsát. A kilátás a völgybe felejthetetlen: egy hosszú csíkban, több tíz kilométerre terjeszkedik a város, mögötte három havas vulkáni csúcs koronázza meg a látóhatárt. Alattunk az óváros mellett a Mariscal Sucre, Quito divatos negyede, ahol jobbnál jobb éttermek, bárok sorakoznak, és hajnalig pezseg az élet szemben a szomszédos, jóval csendesebb óvárossal.

Biciklivel a vulkánok útján

A fővárosból kerékpárral lehet a leghatékonyabban felfedezni a vulkánok útját. Az utazási iroda négykerék-meghajtású kisbusszal visz a Cotopaxi nemzeti parkba. A szép, szimmetrikus vulkáni kúp mellett itt vadlovakat, lámákat, a magasban méltóságteljesen köröző kondorkeselyűket is láthatunk. Az 5897 méter magas vulkánra fel is lehet mászni: ez egy embert próbáló túra, nem a technikai nehézségek, hanem a magasság és a hideg miatt. Ennek ellenére vezetővel és jó felszereléssel az edzett amatőrök is teljesíteni tudják. Ennél lényegesen nehezebb a Chimborazo megmászása. Ez a túra 5000 méterről indul, ahol egy jól megépített kő menedékházban lehet eltölteni az utolsó éjszakát. A Chimborazo a maga 6310 méterével bizonyos szempontból a világ legmagasabb hegye. Mivel a Föld forgása miatt kissé lapult formájú, és itt közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, mint a Himalájában, így a csúcs a Föld középpontjától távolabb van, mint a Mount Everest. A turisták zöme természetesen csak alulról gyönyörködik a csúcsban, már ha a felhők lehetővé teszik ezt. A kerékpárosokat 4800 méter magasra viszik fel, innen indulhatnak lefelé, 2000 métert ereszkedve, változatos tájakon, egészen Riobamba városáig. Egészen kivételes élmény a vikunyák (a lámák vad rokonai) kietlen hazájából a svájci tájakhoz hasonló vidékekre, majd a civilizációba történő érkezés. Az út első szakaszán még csak a természet vadsága tárul elénk, a középső szakaszon az indiánok szép színes népviseletében és a folyók vájta szurdokokban gyönyörködhetünk, majd egyre inkább úgy érezzük, hogy időutazásunk közelít a jelenhez.

Hegyi fürdők az Andokban

Az Andokban két híres fürdőt is találunk, ahol ellazíthatjuk az aktív hegyi programoktól elfáradt izmainkat. Az egyik Papallacta, a világ legmagasabban fekvő fürdővárosa. 3300 méterrel a tenger szintje felett a nem akklimatizálódott turistának könnyen megfájdul a feje – még szerencse, hogy a víz ezeket a tüneteket is enyhíti. Spaszakemberként számomra különösen érdekes, hogyan használják ki a helyiek a valóban különleges környezetet, hogyan vegyítik a helyi hagyományokat a spaiparág világtrendjeivel. Az ország legsikeresebb fürdővárosa Banos. Világhírűvé akkor vált, amikor 1999-ben kitört felette a Tungurahua vulkán. A város nem került komolyan veszélybe, de az Ecuadorba érkező külföldiek látni akarták a jelenséget. Azóta számos szép szálloda és spa épült, amelyek hétvégenként rendszeresen telt házzal üzemelnek. Hét közben sem üres a város, ekkor fele részben külföldiek a vendégek. Bár a vulkáni tevékenység alábbhagyott, a népszerűséget új szolgáltatások kínálatba illesztésével sikerült fenntartani. Hétvégenként jellemző, hogy amíg a család nőtagjai szépségkezeléseket kapnak a spákban, addig a családfő a gyerekekkel kalandtúrákon vesz részt.

Egy szál kötélen

A választék zavarba ejtően nagy. Lehet itt rafting- és mountain bike túrákra menni, sziklát mászni, felkapaszkodni a város fölötti hegyen lévő, éjszaka kivilágított, hatalmas kereszthez, vagy a vulkán oldalára felmászni, majd onnan kerékpárral lezúgni a városba. A környék gyönyörű, főként a Valley of the Waterfalls, azaz a vízesések völgye, ahol tucatnyi különböző vízesésben gyönyörködhetünk. Ezekhez aktív attrakciók is kapcsolódnak, gondolával megközelíthetjük őket, vagy kis kalandparkokban drótkötélen lehet elsiklani mellettük, a hazai gyakorlattal szemben úgy is, hogy a sarkunkat is rögzítik a kötélre, ami miatt karunkat kitárva úgy érezhetjük, hogy repülünk a folyó felett. Az egyik legnépszerűbb program a kanyoning, ami itt a vízesésekben kötél segítségével történő mászásokat, ereszkedéseket jelenti. Az alapprogramban egy kilencméteres vízesésen kezdtünk, majd néhány kisebben lecsúsztunk, a végén pedig egy 45 méteres következett. Mivel nem értettem pontosan az ereszkedéshez adott spanyol nyelvű instrukciókat, meglehetősen izgultam, amikor a meredély szélén, lábammal a vízben, a sziklán támaszkodva el kellett lépnem lefelé, a semmibe. Szerencsére egy pillanat múlva beugrott, hogyan kell a kötelet kezelni, és az ijedtség után már tudtam élvezni az ereszkedést a vízesésben.

Inkák és canarik

Banostól délre, csaknem egynapi buszútra található Incapirca, a koloniális város, a múzeumokkal és templomokkal teletűzdelt Cuenca közelében. Incapirca a Matsu Pitsutól északra a legjelentősebb inka emlék. Eredetileg a canari indiánok alapították, akik obszervatóriumot építettek itt. A canarik kifejezetten alacsony emberek, az utcákon ma is gyakran találkozhatunk az egy méternél alig magasabb öregasszonyokkal. Egy másfél méteres férfi már nagydarab embernek számított. Utaztunk olyan helyközi busszal, amelynek belmagassága a vállmagasságunknál is kisebb volt. Incapirca fő látványossága a félig-meddig ép Nap temploma, ezen túl csak romokat és egy múzeumot találunk itt. Mégis érdekes meglátogatni, mert elzárt helyen, a civilizációtól távol található, és így megérezhetünk valamit a régi idők hangulatából. Akinek van ideje, háromnapos gyalogtúrára is mehet, mert itt is megtalálhatók még az inkák útjai.

Ősgyíkok napfürdője

Ecuador meglátogatása a Galápagos-szigetekre történő úttal teljes. Ez meglehetősen drága, de a Föld egyik tájához sem hasonlítható, elsősorban a helyi ősgyíkok, fókák és tengeri lények, madarak, valamint óriásteknősök miatt. A vulkanikus szigeteken valóban úgy érezhetjük, hogy egy másik világba csöppentünk – olyanba, ahol nem az ember céljait szolgálja a természet, ahol még a kevés emberi település is más, mint a Föld többi pontján, így például a tengerparti sétányokon a padokon általában nem emberek ülnek,hanem oroszlánfókák sütkéreznek.