Az első szovjet úttörőtábor 1925-ben nyitotta meg kapuit az ukrajnai Krím-félszigeten fellelhető Gurzuf városa mellett. Az Arteknek hívott tábor kezdetben bár csak 80 gyermeket tudott vendégül látni, ám a folyamatos állami és nagyvállalati támogatások és beruházások miatt 1969-re már 3,2 négyzetkilométeresre megnövelt park már évi 27 ezer úttörőt/pionír szórakoztatását látta el. A tábor a maga 150 épületével, három uszodájával, 7 ezer fős stadionjával a földkerekség egyik legnagyobb „gyermeküdültetési” komplexumának számított. Vendégei a világ 70 országából kerültek ki.

Az 1970-es évek elején már csaknem 40 ezer úttörőtábor (Пионерский лагерь) várta nyaranta úttörőit a Szovjetunió területén. Ez hozzávetőleg 10 millió gyermeket jelentett évente. A humán és a reál tantárgyak köré szakosodott karrier-specifikus, egyetemi előkészítőknek is hívott nyári táborhálózatban például az novomihajlovkai „Sasfióka” és „Rakéta” táborok az űrhajózásra, a „Sirály” az ornitológiára, a „Nyár” és Búzavirág” a földművelésre, a „Paramonovo” a politikára, a „Ray” a számítástechnikára, a „Béke” a tudományra, a „Jakhrona” pedig a textilgyártása szakosodott. Ezeken az „úttörőlágereken” kívül persze szinte minden városban volt egy napközis tábor is egy központilag kijelölt iskolában.

A gorbacsovi peresztrojka idején a táborok többségét anyagi okok miatt bezárták, majd sorsukra hagyták. A megmaradt, szét nem lopott, el nem hordott pár száz darabra lecsökkent létesítmény időközben pedig szép lassan áttért a kereskedelmi és turisztikai tevékenységekre. Egy floridai városi felfedezőnek, Emily Dietrichnek köszönhetően azonban érdekes jelenség bontakozott ki tavaly Oroszország-szerte: divat lett lefotózni, lefilmezni a természet által visszahódított úttörőtáborokat, amelyek közül sok meghökkentő „vonalvezetésű”, futurisztikus, groteszk szobrokkal díszített.

Az egyik ilyen extrém kinézetű „marxista szellemiségű” tábor Moszkvától északra, Dedenyevo (É: 55°18’21” K: 36°9’34”) falu melletti erdőben lelhető fel. A tengeri biológia és a naturalizmus témakört boncolgató bizarr formavilágú „kemping” egykori ebédlőjét és pedagógusszállását például egy gigantikus méretű küklopszi polip készül bekebelezni vörösen izzó szőrős csápjaival. A fiúszállások homlokzatait csikó-, lepény- és tintahal kavalkádok díszítik. A gipszből, üveggyantából, hungarocellből kifaragott szobrok legdémonikusabb képviselője az a Howard Phillips Lovecraft amerikai rémregényeiből ismert Cthulhu földönkívüli démon teszi a legplasztikusabbá, amely messziről bár egy rideg szemű ragadozó madárnak néz ki, ám a teste és farka (!) egy majom és egy kenguru génmanipulált, szerencsétlenül összevarrt korpuszára hasonlít. Lehet, hogy ilyen torzszülött állatok „összerakásán” ténykedtek egykor az itt nyaraló úttörők?

Szintén érdekes (félelmetes?) dekorációnak tűnik Lenin portréja is. Az öreg Iljics mögött kialakított lángok ugyanis jobban emlékeztetnek a pokol tüzére, mint a forradalom lángjára. Lenin elnagyolt ábrázolása ráadásul inkább jobban hasonlít egy lenyírt hajú Neptunusz istenre, mint az ország egykori vezetőjére. Plusz poén, hogy a „tengeri istenség” mellszobra előtti gyülekezőhelyen/központi téren ma kecskék és juhok legelnek békésen, miközben ügyet sem vetnek a betonba vésett halrajokra és kardhalakra.

A mélytengeri szörnyeket és fantasztikus küllemű lényeket ábrázoló szobrokat persze nemcsak az épületek külsején, hanem az egykori pihenő és társalgó szobák falain és padlóján is fel lehet fedezni. Az egyik hálószobában például utólag is nehéz elképzelni, hogy tudták az ágyakat elhelyezni a vörösen bugyogó lávát és egy gigantikus méretű állkapcsot imitáló gipszöntvény mellé vagy fölé. A The Bohemian blog szerzője szerint a leninista lidércnyomásra emlékeztető sűrű aljnövényzettel benőtt hely már csak azért is misztikus és ijesztő, mert a földúton történő megközelítését még mogorva és „turistagyűlölő” favágók is akadályozták-, így az „elátkozott hely” megtekintése legálisan szinte lehetetlen.