Pedig ideje a gasztrománoknak is megtanulni a község nevét. Ugyanis Bázakerettye egy ideje felkerült a hazai topgasztronómia térképére: a falu szélén álló, különleges konyhát vivő Bonne Chance okán.
FRANCIÁS BISZTRÓVILÁG, ZALAI KÖNTÖSBEN
A francia Bonne Chance elnevezés Jó szerencsét jelent, a bányászok ismert köszöntését. És az előbbiek alapján világos, miért adta a hely gazdája, tulajdonosnője, szíve-lelke, Csatlós Csilla az erdő széléhez simuló, imádott vendéglátó- és szálláshelyének ezt a nevet. Hagyományos, zalai ízeket kínál a ház étterme télen-nyáron, mai felfogásban. Kizárólag tányérszervizen felszolgálva, családias hangulatú, mégis elegáns környezetben. Fehér abrosz, makulátlan damasztszalvéta, frissen szedett virág az asztalokon és az ablakokban, világos mintás függönyök, kedvesen közvetlen, mégsem tolakodó, profi felszolgálószemélyzet, miközben francia dalok szólnak a háttérben: a francia bisztrók hangulatának hatását nem tagadhatják a házigazdák. A fine dining elnevezést viszont kikérik maguknak. Mert amit kínálnak, az a sajátjuk: ízletesen elkészített, alapvetően környékbeli termelőktől vásárolt alapanyagok felhasználásával sütött, főzött vagy konfitált ételek. A húsok, köretek, sajtok, felvágottak, köretek hozzávalójának legtöbbje zalai udvarokból kerül a konyhára, ahol aztán tényleg a család nagyijainak receptkönyve alapján készül el és kerül a vendég elé. Az adagok nem franciásan nyúlfarknyiak, hanem a magyar ember ízlése szerint derekasak, elkészítésük a legkorszerűbb technológiák használatának köszönhető. Amit az egyik legismertebb hazai gasztronómiai tanácsadóguru – Harmath Csaba – útmutatása a lapján sajátítottak el, és az ő segítségével gondolnak tovább hétről hétre a Bonne Chance konyháján.
JÓT ENNI IGEN – FŐZNI NEM
Megérkezésünkkor még mindössze annyit tudunk, hogy több ismerősünk járt már errefelé, és ezt a helyet melegen ajánlották. Első örömünk, hogy végre túljutottunk az M7-es monoton robogásán, és a balatonszentgyörgyi leágazás után egy más világ tárult elénk: a zalai dombság páratlan szépségű, zavartalan nyugalma – már ez is megér egy misét. A bázakerettyei célpontra megérkezve befészkeljük magunkat a szobánkba (a kutya is otthonosan berendezkedik, és érdeklődve figyeli az erdő életét a padlótól plafonig húzódó üvegen át), aztán irány az étterem. Ahol meglepődve tapasztaljuk, hogy bár hiába a hétköznap esti időpont, nem vagyunk egyedül. Kisgyerekes családok (nem is egy), fiatal párok ülnek az asztaloknál. Ennek kapcsán mondja másnap vendéglátónk, Csilla, hogy felnőtt egy generáció, amelyik nem tanult meg főzni, na többek közt emiatt (is) nyílt meg ez az étterem. Hiszen közel s távol nincs jó hely (a legközelebbi, hasonlóan topgasztronómiát kínáló a balatonszemesi Kistücsök), igény pedig lenne akár a közeli nagykanizsaiak és zalaegerszegi városlakók körében.
PEDIG MAJDNEM BEZÁRT
Persze a siker nem egyik napról a másikra született. Sőt. Házigazdánk elárulja, tavaly nyár elején ült össze a családi kupaktanács, és év végéig húzták meg a határvonalat: eddig és nem tovább. Eszük ágában sem volt lejjebb adni a minőségből, csak azt döntötték el, ha továbbra is lapátolni kell a pénzt családi vállalkozásba, akkor december végén (ötévnyi lelkesedés után) búcsút intenek és feladják. Ám az utolsó pillanatban fordult a kocka: elkezdtek sorra jönni a címek, elismerések, díjak topgasztrokörökből. Előkelő 12 pont a Gault&Millau kalauztól és 62 pont a Dining Guide-tól, Zalában egyedül ez az étterem szerepel a Top 100 között. Egy csapásra híre ment az itt készített tökéletes rántott húsnak, gourmet-zarándokok érkeztek, hogy a zalai dödöllét vagy a ház egyik ikonikus desszertjét, a becsehelyi nagyi receptje alapján készült hatlapost megkóstolják.
A BUDAPEST–BÁZAKERETTYE VONAL
Aki úgy képzeli, hogy a tulajdonosnő éjjel-nappal imádott házában jár-kel, és vasszigorral felügyeli a személyzet munkáját – azt ki kell ábrándítanunk. Csilla ugyanis ízig-vérig üzletasszony, akinek a válságmenedzselés a fő profilja, de a munkakörét Budapesten tölti be. Oda jár nap mint nap dolgozni, és onnét tér haza, hogy családja körében is lehessen. Találkozzon mindennap a párjával,Gáborral, lássa felnőni a gyerekeit, és ne elmesélésből halljon róluk, vagy csak skype-on értekezzen velük, netán a neten figyelje, ahogy cseperednek.
„A Bonne Chance az egyetlen irracionális dolog az életünkben” – mondja nevetve Csilla, és hihetünk neki. Hiszen egy 800 lelket számoló falu legvégén topgasztronómiát kínáló éttermet működtetni, hozzá az alapanyagok egy részét (kenyérfélét, lekvárokat, savanyúságot) házilag, helyben készíteni, plusz egy 50 fős rendezvénytermet fenntartani és mindeközben két szinten egy 11 szobás hotelt is megfelelően üzemeltetni – nem kis kihívás.
GASZTROFORRADALOM KICSIBEN
Van egyébként még egy sikersztori a Bonne Chance életében: ez a főzőiskolája, amelynek híre már az országhatáron is túljutott. Két-három napos főzőtanfolyamokat hirdetnek különböző témákban – mindig szem előtt tartva az egészséges életmódot, a regionalitást és a szezonalitást. Elvük az, hogy csak az a tudás ér valamit, amelyet megosztanak, hiszen mindig is így maradhattak fent a szép-, déd- vagy nagyanyáink által készített ételek. 12-15 fővel indítják a csoportokat, és ami érdekes, szakácsok is jelentkeznek az ország különböző pontjairól. Meg persze a gasztronómia iránt érdeklődők, főzni nem tudó fiatalasszonyok, céges csapatok – csapatépítésre a főzéstudás csiszolása is kiváló lehetőség. Legnagyobb sikere a 30 perces hétköznapi vacsorák című programnak volt, de telt házzal tartották a zöldekkel, salátákkal és a francia konyha alapjaiba bepillantó napokat is. „Gasztroforradalom a miénk, itt, a zalai dombság mélyén, piciben persze, ne óriás méretben gondold. De ha nem tanítjuk meg a megfelelő csontozási technikát, hogy miképp kell a halat kifilézni, melyik burgonyát meddig érdemes sütni és miért – az emberek maguktól honnan tudnák?”
