Az olasz emberek azt vallják, nem azért esznek, hogy éljenek, hanem azért élnek, hogy egyenek. Az étkezés nem arra szolgál, hogy üzemanyagot szolgáltasson, hanem az örömről szól és összetartja a családokat. Az étellel együtt életük kis darabkáit is megosztják másokkal.
Éppen ezért számukra nem meglepő, hogy a mediterrán étrend hamarosan éppúgy a világörökség része lehet, mint a Kínai Nagy Fal, Stonehenge, az egyiptomi piramisok vagy az ausztrál Nagy Korallzátony. 2003-ban az UNESCO ugyanis útjára indíotta a kulturális világörökséget, amelynek soraiban nemzetközi jelentőségű tételek szerepelnek. Ide tartozik például a tangó, mint tánc (Argentína) vagy a csipkeverés (Horvátország). Olaszország pedig a szicíliai bábszínház és a szardíniai pásztorének után a mediterrán étrendet is a listára javasolta.
