A valamikor lakatlan, majd később börtönként illetve III. Viktor Emánuel király vadászbirtokaként szolgáló szigetet 1971-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A gránitsziklák alkotta, külvilágtól elzárt sziget nem szerepel a hajózási útvonalakon, partjainál tilos kikötni, nem engedélyezett a halászat és a fürdés sem. Az 1039 hektáros szigetet az Európai Unió biogenetikai rezervátumnak nyilvánította, ahol fennmaradtak másutt már kihalt ősi állat- és növényfajok. A sziget természetes illatlaboratóriumként is ismert. Montecristón jelenleg egyetlen szigetőr él a családjával. Eddig mindenki másnak engedélyt kellett kérnie, és a várakozási idő akár három évig is eltarthatott.

Persze Monetcristón sincs semmi sem ingyen. Erre ráerősített a gazdasági válság. Ennek hatására a környezetvédelmi tárca lefaragta a sziget támogatását. Így a természetvédelmi védettség fenntartásához pénzre van szükség, melyet a látogatók teremthetnek elő - ismertette Montecristo természetvédelmi övezetéért felelős geológus, Mario Tozzi. Az elképzelések szerint évente ezer főt engednének a szigetre fejenként 50 eurós belépődíjjal. Belépődíj ide vagy oda, továbbra sem lenne szabad fürödni az azúrkék vízben, de vezetővel felkereshetik a sziget etruszk és római kori leleteit és San Mamiliano egykori kolostorának romjait.

Nem messze innen, a szintén a toszkán szigetcsoporthoz tartozó Pianosán, amely korábban az elítélt maffiózók börtöne volt, naponta 250 ember szállhat ki fejenként hat euróért. A még ingyenes Gorgonára való belépéshez továbbra is minisztériumi felhatalmazás kell.

Felmerült, hogy a Dolomitok csúcsaira való feljutásért is pénzt kérnek, és lehet, hogy a látogatóknak hamarosan fizetniük kell azért is, ha Matera sziklavárosát akarják megcsodálni. (MTI)