Született:
1944. február 25-én, Báldon, Erdélyben. Egy évvel később a család Magyarországra jött, Pécs környékén éltek. Két nővére közül az egyik szakács lett. „Ez volt az első kötődésem a szakmához.”
Iskolák:
Pécsett járt általánosba is, gimnáziumba is. Majd a kétéves szállodás szakmunkásiskola következett. „Anyám egy kisebb üdülő gondnoknője volt; már gyerekkoromban vendégek közt éltem.” Álmai netovábbja: a pécsi Nádor Szállodába szeretett volna dolgozni. Ez akkor nem sikerült. Ma az övé – a Danubiusé – a Nádor is. 1967-től elvégzi a kétéves vendéglátó üzletvezetői tanfolyamot, 1970-től pedig a vendéglátó-ipari főiskolát.
Nyelvismeret:
„Hét nyelvvizsgám van. Volt egy-két főnököm, akiket ezzel bosszanthattam a legjobban. Ezért inkább a mennyiségre mentem rá. Ma a minőséget választanám. Bár a hét bizonyítvány látványa eddig még minden munkaügyist meggyőzött.” Tehát: angol, orosz, német, mongol – középfok; francia, lengyel, olasz – alapfok.
Munkahelyek:
1962–1964: Béke, tanuló. „Portástanuló voltam, de mindenhová beosztottak. 1963 szilveszterére például a WC-s néni mellé. Fiacskám, a WC is a szálloda része – mondta a főnököm, és tökéletesen igaza volt.” 1964–1967: Vörös Csillag, portás. Közben, 1966-ban, egy év Mongólia. „Amikor hazajöttem, valaki bemószerolt, hogy átmentem Kínába is. Akkoriban éppen a maoista őrület tetőzött, azonnal kirúgtak.” 1967–1969: Szabadság Szálló, portás. 1969-1975.: Royal, szobafőnök. „A legendás Rózsahegyi György aláíratott velem egy papírt, hogy vagy hozok öt éven belül egy diplomát, vagy kirúg. Nagyon jól kerestem a portán, nem nagyon érdekelt a diploma. De – szerencsémre – nem volt apelláta.” 1975: Hévíz, Thermál Hotel, recepció. 1977: Danubius, értékesítési osztály. 1979: egy kis kitérő a Volántouristnál. 1980–1985: Danubius, értékesítési osztályvezető, 1985-től vezérigazgató-helyettes, 1990-től vezérigazgató.
Család:
Közgazdász felesége egy amerikai céget képvisel. Fia a vendéglátóipari főiskola után most a jogot végzi, közben a Danubius ingatlancégében tevékenykedik.ht
A többit értem, de miért tanult meg mongolul is?
– Egy fordítási hiba miatt... 1966-ban a Mongol szállodát – az egész országban egy volt – a KGST „leosztotta” Magyarországnak: mi üzemeltettük. Kerestek oda egy éttermi vezetőt, amit a fordító szobafőnöknek ferdített. Portás voltam, 22 éves, megkérdezték: elmennék-e. Már az gyanús volt, hogy két szakáccsal utaztam, de aztán Ulánbátorban kiderült, hogy egy 400 személyes éttermet kell vezetnem. A hagymapucolásig terjedt a szakértelmem, de szerencsémre az egyik szakács kivitte magával Schnitta Sámuel vendéglátásról szóló alapművét, amit egy éjszaka megtanultam. Abból tudom, hogy mindent úgy kell csinálni, mintha a másik oldalon állnék. Mit szeret a vendég – no, azt kell tenned. Azóta is ezt az elvet követem.
ht Olvashatja ezt a cikket az, aki a kínai útja miatt feljelentette?
– Egészen biztosan. Ma is szakmabeli.
ht Milyen volt az élet a nyolcvanas években a Danubiusnál?
– Izgalmas. A vállalat kísérleti nyúl volt: mi ugyanis – ellentétben a két naggyal – piaci körülmények között dolgoztunk, a felvett hiteleket nekünk például vissza is kellett fizetnünk. Mire a kilencvenes években ez a korszak a többiekre is ráköszöntött, mi már régen megedződtünk.
ht Szépen emelkedett a ranglétrán.
– Sokszor szerencsém is volt: kiürültek előttem a helyek. Az egyikből valaki disszidált, a másikból Amerikába küldték, a harmadikból épp kiöregedett.
ht Mekkora volt a Danubius, amikor ide került?
– Talán tíz szállodánk volt, és 3700 ember dolgozott itt.
ht És ma?
– Magyarországon 24 meghatározó nagyságrendű, és 18 kisebb szálloda, összesen négyezer ember. Tavalyelőtt Marienbadban vettünk egy szállodát, s aztán még 16-ot. Vagyis a világhírű, festői szépségű, hajdani császári-királyi üdülőhelyet a Danubius annektálta.
ht Emlékezetesen jól sikerült a cég tőzsdére kerülése. Most kik a tulajdonosok?
– Egészen pontosan nem lehet tudni, évente legalább kétszer megfordulnak a részvények.
ht Vagyis lehet, hogy valaki egyszer csak bekopog, hogy jó napot, én vagyok a maga tulajdonosa?
– Nem valószínű, a nagy pakettek nem mozognak. Különösen nem a főtulajdonosunknál, a Sir Bernard Schreiernél lévő 53 százalék. 1993-ban 24 ezer részvényesünk volt, ma talán 3-4 ezer lehet.
ht Kit tisztelhetünk Schreier úrban?
– Egy igen agilis, 83 éves fiatalembert. A Danubiuson kívül egy sor más magyarországi befektetése van: például minden 4. kiló lisztet az ő malmai őrlik. Autókereskedések, útépítő gépek, irodák, üzletházak, raktárbázisok, az Agrimpex – és még sorolhatnám. Két nagyon jó tulajdonságát emelném ki: a helyi emberekre támaszkodik, valamint hogy nem veszi ki a pénzt a cégből, hanem azt visszaforgatja.
ht A szakmában azt beszélik, hogy igen rossz viszonyban van Bencze Gáborral, a Danubius-szállodák főnökével. Igaz ez?
– Részemről biztosan nem. De ha megpróbálok az ő fejével gondolkodni, akkor, azt hiszem, belátnám, hogy egyetlen leányvállalat vezetője sincs abban a helyzetben, hogy rosszban legyen a 100 százalékos tulajdonosával.
