– Elsődleges célunk az volt, hogy a különböző érdekcsoportok; kormányok, repülőterek és légitársaságok képviselőinek egy olyan fórumot teremtsünk, ahol megvitathatják a légi közlekedés előtt álló aktuális problémákat, elsősorban a nagyobb utasbiztonság megteremtése érdekében, és közösen keressük a lehetséges megoldásokat. Számos nemzetközi hírű szakembert nyertünk meg előadónak, így egy magas színvonalú, informatív konferenciát zárhattunk. Személy szerint nagyon elégedett vagyok.
Az IATA-nak mintegy 250 tagja van a világ minden tájáról. Léteznek régióspecifikus problémák, vagy a tagok többnyire hasonló kihívásokról számolnak be?– Vannak regionális különbségek, például az illegális bevándorlás nem minden térséget érint egyformán. Nyilván a fejlett országokban jelent ez igazából gondot. Ugyanakkor a biztonság területén ugyanazok a problémák vannak mindenhol a világon. Talán még egy markáns különbség a fejlett és fejlődő országok viszonylatában a modern technológia alkalmazásának bevezetése. Ez pusztán pénzügyi kérdés. Az IATA egyik fontos célkitűzése bátorítani a kormányokat, repülőtereket és légitársaságokat, hogy igenis fektessenek be, mert az utasok biztonságának növelése mindig megtérül.
Az IATA 2006-os üzleti tervében több prioritást jelölt meg, melyeket év végére az iparágnak teljesítenie kell. Mi valósult meg a kitűzött célokból?– Az e-jegy elterjedése Európában, Ázsiában és az USA-ban elérte a tervezett arányt. A Közel-Keleten valamivel alatta marad, és Afrikában érthető okokból még sok a tennivaló. Az elektronikus jegyek aránya az IATA-tagoknál eléri a 65-66 százalékot, jövőre a hetvenet. Az idén tizenöt reptéren kezdtük el az automatákból beszállókártya kibocsátását, mely főleg a gyorsasága miatt népszerű. Célunk az utasnak egyre nagyobb szabadságot adni, hogy mikor, hol intézi a repüléssel kapcsolatos ügyeit. Erre szolgálnak a városközpontba telepített check-in lehetőségek is, ahonnan az utas már csak a kézipoggyászát viszi magával. Néhány légitársaság a beszállókártyát is online bocsátja ki, igaz, van, ahol ez csak belföldi utazás esetén lehetséges.
Ha mindent az utasra és a technológiára bízunk, nem megy-e ez a biztonság rovására?– Ez a kérdés állandóan napirenden van, de látnunk kell, hogy míg az egyik oldalon az utasnak megadjuk a választás lehetőségét, párhuzamosan új biztonságnövelő technikákat vezetünk be. Számos reptéren már ma is lefényképezik a belépőket, berakják egy adatbázisba, és kilépéskor az előttük álló utast már elektronikusan össze tudják hasonlítani az adatbázisban lévő fotóval. A biztonságra visszatérve, ugyanúgy át kell esni az útlevél- és biztonsági ellenőrzésen, valamint a vámvizsgálaton. Ha valaki ódzkodik az automatától, továbbra is odamehet a megfelelő légitársaság pultjához, nem szeretnénk senkit erőszakosan a technika felé terelni, csak a választás lehetőségét megadni. A visszajelzések szerint az utasok egyre nagyobb hányada egyre nagyobb rutinnal él a felkínált lehetőséggel. A jövőre vonatkozóan már nem is annyira utópisztikus az e-útlevél megjelenése, melynek mikrocsipje minden fontos információt tartalmazni fog, beleértve a tulajdonos fotóját is.
A csomagkezelés területén milyen változások várhatók?– A célunk, hogy 2008-ra egységes poggyászkezelési mechanizmus alakuljon ki a repülőtereken. Az új, szenzoros érzékelőrendszernek köszönhetően a csomagokat a feladástól kezdve nyomon lehet majd követni, így elméletileg csomag nem veszhet el a rendszerben. Ezenkívül tovább kell egységesíteni a nemzetközi normákat a ki- és bevihető cikkekre vonatkozóan. Ne fordulhasson az elő, hogy egyik repülőtéren feladunk egy csomagot, majd nem tudjuk kiváltani, mert a célország törvényei szerint illegális a tartalma. Vannak egyébként pozitív fejlemények a harmonizáció terén. Például a repülőre felvihető csomagok méretét egységesítettük. A közelmúltban sikerült megállapodni a veszélyes folyadékokról is. Az EU és az USA vonatkozásában a törvényi harmonizáció mellett a fő kérdés az egymás foglalási rendszeréhez való hozzáférés. Az IATA minden esetben felvállalja a közvetítő szerepét, és igyekszik közelebb hozni az álláspontokat.
Végül zárhatnánk egy személyes történettel, mely utazása során önnel történt?– Van egy kedvencem. Körülbelül hétéves lehetett az útlevelem, amikor az egyik repülőtéren az útlevél-ellenőrzésen félreállítottak, mondván, a fényképemnek semmi köze nincs a külsőmhöz. Valóban a hosszú hajú, szőrős, szemüveges alak helyett egy rövid frizurás, frissen borotvált tag állt velük szemben. Minél jobban bizonygattam, hogy én vagyok, annál hihetetlenebbnek tűnt. Végül három fegyveres távolított el a sorból az utasok nagy rémületére. Én tovább folytattam a győzködést, végül könyörögtem, hogy nézzék a füleimet, ez az a testrész, melynek formája az évek során változatlan marad. Két perccel indulás előtt kerültem fel a gépre, ahol aztán az utasok érthető okokból gyanúsan méregettek az út során. Az arcfelismerő komputeres technológiával ez már nem történhet meg.
